Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-09 / 37. szám
Elt valaha egy királyné, II. Béla kirá-TM lyunk leány, Konstancia. A testvére II. Endre volt, a férje pedig a cseh király, Ottokár. Amikor Ottokár meghalt, és Konstancia özvegységre jutott, nem találta helyét, ide-oda bolyongott a két országban, de csak nem nyugodott meg. Szeretett volna valahol nyugodtan letelepedni; ha nem is a régi királyi pompában élni, de legalább kicsi udvartartást rendezni be. Pozsonyból utazott egyszer Nagyszombatba, amikor megtetszett neki egy barátságos dombtető. Erdők koszorúzták a magas dombtetőt, ormáról a nagyszombati völgybe lehetett lelátni.- Olyan a teteje, mint egy óriás guba, óriás lepkének óriás gubája - mondta a királyné, Ottokár özvegye, majd mikor újra találkozott öccsével, Endre királlyal, kérte is őt rögtön:- A Kis-Kárpátokban láttam egy dombtetőt, nekem alkalmasat, ott engedj pihennem, építs nekem várat.- Az engedélyt adom - mosolyodon el Endre király —, de pénzem nincs hozzá, külhoni harcra kell, a Szentlöldre megyek. — Pénzem meg nekem van - köszönte meg a királyné az engedélyt -, lelépittetem. Összehívott tüstént tizenkét kőmivest, a legöregebbjéből, legtapasztaltabbjából. Négyet Nagyszombatból, négyet Malackáról, négyet meg Pozsonyból. Nagy asztal köré ültette őket Cseszte falujában, a Oubóhegy alatt — hívták Kuktának is ezt a Cubóhegyet —, s azt mondta nekik:- Itt van ez a kerek domb, épp a falu fölött. Erre építsetek erős várat nekem, két kaputoronnyal, négy öregbástyával minél sebesebben. Egy esztendő múlva újra erre jövök, lényben ússzon a vár! Körülülték a kerek mesterasztalt mind a kőmívesek; egyik öregebb s tapasztaltabb volt, mint a másik. Vakarták a lejüket, hogyan lehet ekkora várat egy esztendő alatt itt felépíteni. Tűnődnek, tanácskoznak, hova, mit és merre, amikor megszólal a legliatalabbik, persze, az is elmúlt jó ötvenesztendős. — Nem tanácsolom, hogy oda építsünk, a Cubóhegyre. Tele van tündérekkel, az óriás gubó takarja lakásuk. Ha megháborgatjuk őket, bizony, bosszút állnak! Asztalra csapott a legidősebb mester.- Bolond beszéd, hogy tündérek, hogy jó és rossz szellemek! Kálmán királyunk megmondta már, hogy sem boszorkányok, sem ártó szellemek nincsenek. Ennélfogva tündérekről sem tudunk.- Meglátjátok, igazam lesz - folytatta a legliatalabbik mester —, a tündérek nem tűrik, hogy megzavarják őket. Építsük inkább a királyné várát a szomszédos sziklára, a nagy Vöröskőre. Hiába érvelt azonban a fiatal mester, az öregek csak legyintettek, s másnap reggel nekifogtak a várépitésnek. Égett kezük között a munka, napnyugtakor már állott két torony. A jó munka sikerének örömével szunynyadtak el, ámde másnap reggel, amikor keresik a két bástyatornyot, csak nem találják. Megdörzsölték szemüket, azt hitték, álmodnak. De hiába minden: a két torony eltűnt. t- Ott áll a Vöröskőn! — kiáltotta el magát a legjobb szemű mester, és mind a tizenketten reszketni kezdtek, mert im, csodát történt.- A tündérek műve! - meredt a Vöröskő sziklára a legfiatalabb mester. - Megmondtam én!- Nem a tündéreké, hanem a miénk - dünnyögte a legöregebbik mester -, eltévesztettük a hegyet. De most már azért is! Újra visszahordták o köveket, estére újra leléphették a Gubóhegyen, másnap reggelre a két torony megint csak a Vöröskő sziklán van. Harmadik nap is úgy volt. — Most már ne bosszantsuk őket többé - egyezett bele a legöregebbik mester —, próbáljuk meg a Vöröskőt, hátha nem avatkoznak munkánkba a tündérek. Bizony még segítettek is. A tizenkét kőmives rajtahagyta a tündérek munkáját a Vöröskő sziklán, s im, lássatok csudát: minden éjjel a tündérek — tizenketten voltak azok is - tovább építették a várat, s tizenkét nap múlva állott a vár, mind a két kaputornya, négy öregbástyája, s ahogy a nap a tizenkettedik éjszaka után hajnalra kelve belöstötte sugaraival, szép piros színben ragyogott a szikla, s mert éppen őszidő volt, bíborba borult a cserszömörcétől a messzi hegyoldal is. Mintha lángolt volna. J\ következő esztendőben, hasonló bi" bőrszín őszi időben megérkezett Konstancia, az özvegy királyné, Endre király nénje messzi Erdélyből. Keresi a várát magas Gubóhegyen - mondják Kuktának is -, de csak nem találja.- Fussatok szolgáim a kömivesekért, a lejüket veszem I Futottak a szolgák, jöttek a mesterek vígan mosolyogva.- Hol van az én váram! - kérdezte a királyné.- Kegyes, jó királyné, Konstancia aszszony — borult térdre a legöregebb mester -, háromszor is megpróbáltuk, hogy a rendelted hegyre parancsolt váradat ahelyt felépítsük. Sohasem sikerült, mert a tündéreket zavartuk meg vele. Áttettük harmadnap a Vöröskő sziklára, s ők még segítettek. Tizenkét nap múlva már várt téged várad!- Lássuk hát! — ütött a királyné lovának combjára, merthogy nyeregben ült. - Ha hazudtok netán, nyakatok az ára! És Íme, mit látott, alighogy túlkerültek az erdők sűrűjén, ott állott előtte a tömzsi Vöröskő. Elbámult az úrasszony.- Ilyet nem hallottam! Lám, igazatok volt! Egy vénséges vénasszony bukkant most ki a biborpiros színben úszó cserszömörcék közül, és megállt Konstancia előtt.- Azt jósolom néked, Konstancia aszszony, hogy ez a vár mindig állja majd az időt, sose omlik össze, épen marad, míg él! Ez a tündérek hálája. És vedd tudomásul, hogy a rossz szellemeket pedig innen elűztük, s mert rossz szelleme nem maradt a várnak, nincs, ki elpusztítsa, aki romba döntse. Így szólt a vénasszony, s eltűnt az ösvényen. Mikor már nem látták, megrázta magát, s újból szép tündér lett. Ez Vöröskő vára hites története. (SZOMBATHY VIKTOR SZÁLL A REGE VARRÓL VARRA CIMÜ KÖNYVÉBŐL.) A szövegben előforduló helységnevek szlovák megfelelői: Vöröskő - térvény Kamen, Pozsony - Bratislava, Nagyszombat — Trnava, Malacka — Malacky. ®[°)<Sl(o]D(o]@ d>GO®0®[}3 A rossznyelvek szerint azok találták ki, akiknek nem volt pénzük motorcsónakra, csónakra, vitorlásra, méginkább luxushajóra, jachtra. Viszont a vizet, a sportolást megszállottként szerették. Néhány éve a sárkányrepülőkhöz hasonlóan a merész emberek sportjának tartották, azóta azonban senki sem lepődik meg, amikor hullámlovasokat lát. És ma már nem is tartják annyira a merész emberek sportjának, rövidesen talán sok tagot számláló klubok alakulnak — hiszen a hullámlovaglást felveszik az olimpiai sportágak közé. Az olvasó meglepődhet, miért most írunk erről a sportról - vagy szabadidőötletként a kikapcsolódásnak erről a formájáról. Válaszolhatnánk úgy is: mert jövőre még több hullámlovassal akarunk találkozni tavainkon, folyóinkon. S mert ez a sportág is — mint szinte valamennyi — megfelelő felkészültséget igényel, jobb ha most propagáljuk, amikor az egész tél, tavasz rendelkezésünkre áll az erőgyűjtésre. Mindenekelőtt meg kell tanulni úszni, nem árt, ha egyensúlygyakorlatokat is végzünk, de ennél sokkal fontosabb a kéz-, a láb- és a hátizomfejlesztés, a megfelelő erőnlét és állóképesség megszerzése. Ha nincs megfelelő szakirodalmunk hozzá, a járási testnevelési központok szaktanácsadással bárkit ellátnak, adott esetben az iskolák testnevelő tanárai is segítséget tudnak nyújtani. Felszerelést sportszerboltokban lehet beszerezni. Talán ezért is jó, ha most hívjuk fel e sporfra a figyelmet, mert sajnos, a kellékek beszerzése sem megy máról holnapra. GEH i i
