Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-09-09 / 37. szám

Elt valaha egy királyné, II. Béla kirá-TM lyunk leány, Konstancia. A testvére II. Endre volt, a férje pedig a cseh király, Ottokár. Amikor Ottokár meghalt, és Konstancia özvegységre jutott, nem talál­ta helyét, ide-oda bolyongott a két or­szágban, de csak nem nyugodott meg. Szeretett volna valahol nyugodtan lete­lepedni; ha nem is a régi királyi pompá­ban élni, de legalább kicsi udvartartást rendezni be. Pozsonyból utazott egyszer Nagyszom­batba, amikor megtetszett neki egy ba­rátságos dombtető. Erdők koszorúzták a magas dombtetőt, ormáról a nagyszom­bati völgybe lehetett lelátni.- Olyan a teteje, mint egy óriás guba, óriás lepkének óriás gubája - mondta a királyné, Ottokár özvegye, majd mikor újra találkozott öccsével, Endre királlyal, kérte is őt rögtön:- A Kis-Kárpátokban láttam egy domb­tetőt, nekem alkalmasat, ott engedj pi­hennem, építs nekem várat.- Az engedélyt adom - mosolyodon el Endre király —, de pénzem nincs hoz­zá, külhoni harcra kell, a Szentlöldre megyek. — Pénzem meg nekem van - köszönte meg a királyné az engedélyt -, lelépitte­­tem. Összehívott tüstént tizenkét kőmivest, a legöregebbjéből, legtapasztaltabb­­jából. Négyet Nagyszombatból, négyet Malackáról, négyet meg Pozsonyból. Nagy asztal köré ültette őket Cseszte falujá­ban, a Oubóhegy alatt — hívták Kuktá­nak is ezt a Cubóhegyet —, s azt mond­ta nekik:- Itt van ez a kerek domb, épp a falu fölött. Erre építsetek erős várat nekem, két kaputoronnyal, négy öregbástyával minél sebesebben. Egy esztendő múlva újra erre jövök, lényben ússzon a vár! Körülülték a kerek mesterasztalt mind a kőmívesek; egyik öregebb s tapasztal­tabb volt, mint a másik. Vakarták a le­jüket, hogyan lehet ekkora várat egy esztendő alatt itt felépíteni. Tűnődnek, tanácskoznak, hova, mit és merre, amikor megszólal a legliatalabbik, persze, az is elmúlt jó ötvenesztendős. — Nem tanácsolom, hogy oda építsünk, a Cubóhegyre. Tele van tündérekkel, az óriás gubó takarja lakásuk. Ha meghá­­borgatjuk őket, bizony, bosszút állnak! Asztalra csapott a legidősebb mester.- Bolond beszéd, hogy tündérek, hogy jó és rossz szellemek! Kálmán királyunk megmondta már, hogy sem boszorká­nyok, sem ártó szellemek nincsenek. Ennélfogva tündérekről sem tudunk.- Meglátjátok, igazam lesz - folytatta a legliatalabbik mester —, a tündérek nem tűrik, hogy megzavarják őket. Épít­sük inkább a királyné várát a szomszédos sziklára, a nagy Vöröskőre. Hiába érvelt azonban a fiatal mester, az öregek csak legyintettek, s más­nap reggel nekifogtak a várépitésnek. Égett kezük között a munka, napnyugta­kor már állott két torony. A jó munka sikerének örömével szuny­­nyadtak el, ámde másnap reggel, amikor keresik a két bástyatornyot, csak nem találják. Megdörzsölték szemüket, azt hitték, álmodnak. De hiába minden: a két torony eltűnt. t- Ott áll a Vöröskőn! — kiáltotta el magát a legjobb szemű mester, és mind a tizenketten reszketni kezdtek, mert im, csodát történt.- A tündérek műve! - meredt a Vörös­­kő sziklára a legfiatalabb mester. - Meg­mondtam én!- Nem a tündéreké, hanem a miénk - dünnyögte a legöregebbik mester -, eltévesztettük a hegyet. De most már azért is! Újra visszahordták o köveket, estére újra leléphették a Gubóhegyen, másnap reggelre a két torony megint csak a Vö­röskő sziklán van. Harmadik nap is úgy volt. — Most már ne bosszantsuk őket többé - egyezett bele a legöregebbik mester —, próbáljuk meg a Vöröskőt, hátha nem avatkoznak munkánkba a tündérek. Bizony még segítettek is. A tizenkét kőmives rajtahagyta a tün­dérek munkáját a Vöröskő sziklán, s im, lássatok csudát: minden éjjel a tündé­rek — tizenketten voltak azok is - to­vább építették a várat, s tizenkét nap múlva állott a vár, mind a két kapu­tornya, négy öregbástyája, s ahogy a nap a tizenkettedik éjszaka után hajnal­ra kelve belöstötte sugaraival, szép pi­ros színben ragyogott a szikla, s mert éppen őszidő volt, bíborba borult a cserszömörcétől a messzi hegyoldal is. Mintha lángolt volna. J\ következő esztendőben, hasonló bi­­" bőrszín őszi időben megérkezett Konstancia, az özvegy királyné, Endre király nénje messzi Erdélyből. Keresi a várát magas Gubóhegyen - mondják Kuktának is -, de csak nem találja.- Fussatok szolgáim a kömivesekért, a lejüket veszem I Futottak a szolgák, jöttek a mesterek vígan mosolyogva.- Hol van az én váram! - kérdezte a királyné.- Kegyes, jó királyné, Konstancia asz­­szony — borult térdre a legöregebb mes­ter -, háromszor is megpróbáltuk, hogy a rendelted hegyre parancsolt váradat ahelyt felépítsük. Sohasem sikerült, mert a tündéreket zavartuk meg vele. Áttettük harmadnap a Vöröskő sziklára, s ők még segítettek. Tizenkét nap múlva már várt téged várad!- Lássuk hát! — ütött a királyné lová­nak combjára, merthogy nyeregben ült. - Ha hazudtok netán, nyakatok az ára! És Íme, mit látott, alighogy túlkerültek az erdők sűrűjén, ott állott előtte a töm­zsi Vöröskő. Elbámult az úrasszony.- Ilyet nem hallottam! Lám, igazatok volt! Egy vénséges vénasszony bukkant most ki a biborpiros színben úszó cserszömör­­cék közül, és megállt Konstancia előtt.- Azt jósolom néked, Konstancia asz­­szony, hogy ez a vár mindig állja majd az időt, sose omlik össze, épen marad, míg él! Ez a tündérek hálája. És vedd tudomásul, hogy a rossz szellemeket pe­dig innen elűztük, s mert rossz szelleme nem maradt a várnak, nincs, ki elpusz­títsa, aki romba döntse. Így szólt a vénasszony, s eltűnt az ös­vényen. Mikor már nem látták, megrázta magát, s újból szép tündér lett. Ez Vöröskő vára hites története. (SZOMBATHY VIKTOR SZÁLL A REGE VARRÓL VARRA CIMÜ KÖNYVÉBŐL.) A szövegben előforduló helységnevek szlovák megfelelői: Vöröskő - térvény Kamen, Pozsony - Bratislava, Nagyszombat — Trnava, Ma­lacka — Malacky. ®[°)<Sl(o]D(o]@ d>GO®0®[}3 A rossznyelvek szerint azok találták ki, akiknek nem volt pénzük motorcsónak­ra, csónakra, vitorlásra, méginkább luxushajóra, jachtra. Viszont a vizet, a spor­tolást megszállottként szerették. Néhány éve a sárkányrepülőkhöz hasonlóan a merész emberek sportjának tartották, azóta azonban senki sem lepődik meg, amikor hullámlovasokat lát. És ma már nem is tartják annyira a merész embe­rek sportjának, rövidesen talán sok tagot számláló klubok alakulnak — hiszen a hullámlovaglást felveszik az olimpiai sportágak közé. Az olvasó meglepődhet, miért most írunk erről a sportról - vagy szabadidő­ötletként a kikapcsolódásnak erről a formájáról. Válaszolhatnánk úgy is: mert jövőre még több hullámlovassal akarunk találkozni tavainkon, folyóinkon. S mert ez a sportág is — mint szinte valamennyi — megfelelő felkészültséget igényel, jobb ha most propagáljuk, amikor az egész tél, tavasz rendelkezésünkre áll az erőgyűjtésre. Mindenekelőtt meg kell tanulni úszni, nem árt, ha egyensúly­­gyakorlatokat is végzünk, de ennél sokkal fontosabb a kéz-, a láb- és a hát­­izomfejlesztés, a megfelelő erőnlét és állóképesség megszerzése. Ha nincs meg­felelő szakirodalmunk hozzá, a járási testnevelési központok szaktanácsadással bárkit ellátnak, adott esetben az iskolák testnevelő tanárai is segítséget tudnak nyújtani. Felszerelést sportszerboltokban lehet beszerezni. Talán ezért is jó, ha most hívjuk fel e sporfra a figyelmet, mert sajnos, a kellékek beszerzése sem megy máról holnapra. GEH i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom