Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-09 / 37. szám
ABratislava-vidéki járás feltérképezésének úgy indultunk neki, hogy itt eddigi tapasztalatainktól eltérően egészen más jellegű gazdasági problémákkal találkozunk majd, hiszen Dél-Szlovákia többi járásától különböző alapvető gondjuk: a munkaerőhiány. Nem mintha kevesebben élnének ezen a területen, vagy túlságosan sok ipari üzemet telepítettek volna az utóbbi harmincöt évben. Hanem — ahogy Anna Ucská, a járási nemzeti bizottság munkaerő-gazdálkodási osztályának dolgozója is elmondta — a munkaerőforrások gyakorlatilag kimerültek, a dolgozók száma évente csak a munkaviszonyba lépő ipari tanulókkal gyarapszik. A járás ipari és mezőgazdasági üzemeiben huszonhétezer alkalmazott van összesen, s ebben már bennefoglaltatik a járulékos forrásokban — a közép- és az iparitanulóiskolákban — levő tartalék is. A gazdasági aktivitás 34,5 százalékos, negyvenezren dolgoznak a járás lakói közül a fővárosban vagy a járáson kívül, hétszáznyolcszáz dolgozó viszont hiányzik a járásból. A legégetőbb gondok a kiemelt ágazatokban és üzemekben jelentkeznek, s annak ellenére, hogy a mezőgazdasági minisztérium hatáskörébe tartozó ágazatokban a legnagyobb az évi munkaerőmosdó, az öltöző, az étterem sem megfelelő. Ki jönne ide? Bratislavában irodákat takarítanak az asszonyok, ott biztosan jobbak a körülmények; a gyerekekkel sincs gondjuk. Bölcsődét, óvodát sem kell kérniük. Amikor munkába indulnak, már vége van az első műszaknak, az apa vigyáz a gyerekekre. Ennyi munkával ezerkét-ezernégyszáz koronát keresnek . .. Ebben a járásban megéri takarítónőnek lenni. Mi meg egyéb gondjaink mellett még a munkaerőhiánnyal is kínlódunk. A tervteljesítésen is meglátszik az üzem állapota. Konyakot gyártottunk. Most olyan a helyzet az egész világban, hogy nem kelendő a konyak, hát leállíthattuk a gyártást. Más termékeinkből, az üdítő italokból — a Pepsiből, a Mirindóból és a szódagyáraknak készített szörpökből - ilyen technológiával nem tudunk annyit gyártani, hogy teljesítsük a tervet. Korszerűsíteni kellene. Az talán az asszonyokat is jobban vonzaná. A szomszédos bútorgyárnak - nemrég építették — állítólag nincs munkaerőgondja. Igaz, azt még nem kérdeztem, hogy ők hogyan csinálják ... A mi üzemünket, mivel élelmiszeripari üzem, akár a higiénikusok is bezárathatnák. Milan Vrábel mérnök, a jnb elnöke a főváros közelségének egyik hátrányaként sorolta fel, hogy a Vidék fejlesztése, lalatvezetőknek. Azt is mondhatnánk: titkos óhajuk, bár messzebb lenne a főváros, melynek közelségét leginkább a mezőgazdászok érzik.- Az állattenyésztésben a gépesítéssel csökken a dolgozók létszáma - mondja Hérics József, a féli (Tomasov) efsz elnöke —, de nem nyerünk vele semmit. Nem lesz több általa a gyalogmunkásunk, sem a kertészeti dolgozónk, mert az állattenyésztésben alkalmazottak 20—25 százaléka nyugdíjas. Ök innen már csak nyugdíjba mennek. Fiatalok meg nem jönnek, mert kevés a fizetés. A gyalogmunkást a negyedik bérosztályba sorolják, ez a legmagasabb, amit kaphat; 5,30 Kcs-t egy órára. Kifizetődőbb, ha teljesítménybért kap, úgy nyolc-tíz koronára is kijön. Bpr a munkáért, amit végez ez nem sok. A föld pedig kemény munkát követel, azt nem lehet becsapni. A mezőgazdaságban nincs olyan, hogy négyen dolgoznak egy lapáttal, vagy csak állnak, és várják, hogy leteljen a munkaidő. Állandó a munkaerőhiány, ezen csak az segítene, ha emelnék a fizetéseket, vagy megfelelő gépeket biztosítanának. Az iparban sokkal könnyebben, kedvezőbb körülmények között többet keresnek a nők, a férfiak is. Ami kifizetődő, az az állattenyésztés, de ott sem dolgozhat mindenki. A szövetkezet féli részlegének kertéhétkor már jövök, s keresek annyit, mint itt a tűző napon vagy a fóliában. Hogy mi lesz a mezőgazdasággal, ha mindenki elmegy? Nem az éh gondom, majd megoldják valahogy. Dolgoztam éppen eleget itt, nekem is könnyebb lehet... — Előbb-utóbb olyan problémává válik a munkaerőhiány a mezőgazdaságban, hogy határozott intézkedésekre lesz szükség. Emlékszem én arra is, hogy nem volt takarítónő; kénytelenek voltak hát olyan fizetést adni nekik, amilyenért már vállalják — teszi hozzá Horváth Sándor. Munkaerő-felesleggel és munkaerőhiánnyal küszködő járások egy ponton tehát mégis találkoznak: a mezőgazdaságban, ahol a dolgozók életkor átlaga egyre magasabb, s a nyugdíjba vonulók helyére nem lép senki. A Bratislava-vidéki járásban élesebbek az ellentétek. Valamikor, amikor arról hallottunk, hogy a falu és város közti különbségek eltűnnek, úgy képzeltük, hogy a fizetések kiegyenlítődésével a munkakörülmények és -feltételek is azonosak lesznek. Igaz, a legtöbb faluban van elegendő óvodai férőhely, megfelelőek az üzletek, a főváros vonzásában az igények is változtak anynyit, hogy ne érjük be félmegoldásokkal. De ez a járás látja el Bratislavát zöldséggel, kenyérrel, tejtermékekkel, hússal. Nem lehet közömbös senkinek, milyen minőségű árut kap, milyen gondokkal EZ A VIDÉK gyarapodás (mintegy hatszáz személy), komoly gondokkal küzd a mezőgazdaság is. Malackyban a Slovlik a legrégibb üzemek egyike, még 1884-ben építették azt a szeszfőzdét, mely körül mára - kisebb-nagyobb hozzáépítések, beruházások folytán — aránylag nagy borászati és üdítő italokat gyártó kombinát létesült. Országos feladattal megbízott üzem: hazánkban egyedül itt gyártják a kedvelt Pepsi-colát. Idényben a kétszázharminc állandó dolgozónak száznegyven diák segít, a helyi gimnáziumból. Oresky Kamii, az üzem ökonómusa a munkaerőhiányra panaszkodik. — Ezen a környéken az asszonyok, ha dolgozni akarnak, találnak munkát bőven. Alkalmazottaink ötvenöt százaléka nő, de úgy három éve folyton hiányzik harminc asszony a termelésből. Igaz, nem a legkönnyebb a munka nálunk, de nehéz ládákat emelgetni már nem kell, vannak targoncáink. Csakhogy közel van Bratislava, inkább oda járnak az asszonyok takarítani. A havi ezerhatszázat nálunk is megkeresnék, de gőzben, vízben, gumicsizmában, és ami szintén nem mellékes — nyolcórás munkával. A takarítást meg délután és estére végzik. Kettőkor-háromkor felülnek a vonatra, hétkor-nyolckor pedig már újra itthon vannak . . . Csak ha többet keresnének, vállalnák nálunk a munkát. Többet keresni pedig ilyen elavult technológiai folyamatban nem lehet. Egyetlen modern gépsorunk van, a Pepsi-cola gyártására, öt éve szerelték fel, de az is gyakran rendetlenkedik. Naponta három vagon cukrot dolgozunk fel, raktárunk viszont nincs, még jó, hogy tetőt tudtunk húzni fölé ... A szociális létesítményeink is elavultak, kevés a új építkezési beruházásai gyakran késnek, mert a járás egyetlen kivitelezője, a járási építkezési vállalat nem bír eleget dolgozni, ráadásul évi negyvennyolcmillió korona értékű munkát kell fordítaniuk Bratislava karbantartására. S az is előfordult már, hogy a Vidéken leállítottak valamilyen építkezést, s a nagy nehezen szerzett kivitelezőt átirányították a fővárosba. Gondot okoz a toborzás a kiemelt ágazatokba, az építőiparba, nemrég még legkevesebb hatvanon dolgoztak a járásból évente valamelyik bányában, idén negyvenet alig sikerült összeszedni. A munkaerő-kérdés tehát nemcsak nőkérdés. A gajaryi földművesszövetkezet a járás egyik legjobb zöldségtermelője, a gajaryi Textilanka kisipari szövetkezet konkurense - a nők foglalkoztatásában. Legalábbis így mondta Irena Senková, a Textilanka alelnöke, mert ök is csak a helyi munkaerőforrásokra támaszkodhatnak. A legközelebbi település Malacky, onnan nem várhatnak segítséget. Kétszázhotvankétszáznyolcvan dolgozójuk nyolcvan százaléka fiatal nő, akik a szövődében és a varrodában betanított munkások. A fluktuáció érthetően nagy, sok dolgozónőnek van kisgyermeke, az üzemnek pedig nincs saját bölcsődéje, óvodája. Még a szociális létesítmények korszerűsége, a tágos étterem, a kedvezményes üzemi étkeztetés, az átlag 1900 koronás havi fizetés sem segít a gondok orvoslásában. Sokszor az üzemi gyermeknevelési intézmények biztosítása sem. Aki csak elég közel lakik Bratislavához, vagy elég jó a közlekedés —, jobb kereset, jobb munkakörülmények reményében oda jár dolgozni. Visszatérő szívfájdalma ez a vál-Lubica Kopcová és Terézia Gegáiiová ellenőrzi a megtöltött palackokat szetében hatan dolgoznak, a vőkiben (Vlky) tizenketten, közülük négyen már nem sokáig. Őket is „elcsábította" a főváros. — Innen mindenki takarítónőnek megy — mondja Horváth Sándor főkertész. — Nyolc és fél hektár művelésére eddig tizenketten voltak. Akik elmennek, azok helyett nem jön senki. Húsz éve nem dolgozott itt egyetlen asszony sem, mind csupa lány. Most meg a lányok szakmát tanulnak... De nem ez az én bajom, tanuljanak!. De az sem jön a kertészetbe, aki nem tanul tovább, elmegy valamelyik gyárba, vagy takarítani. — Igenis, takarítani — mondja a távozni készülők egyike. - Háromkor megyek, birkózik a mezőgazdaság. A fővárosnak sem. Mert ez a járás A Vidék. Az éléskamra, az első és legfontosabb munkaerőforrás, az üdülőkörzet. A járási nemzeti bizottság elnöke azt is elmondta, hogy a szenei tavaknál levő „házikók" tulajdonosainak 88 százaléka bratislavai, az üdülőközpont fejlesztése, közművesítése A Vidék gondja. Ugyanez a helyzet Pezinokban és környékén is. Sokszor nehéz fejtörést okoz a közművesítés, a közművelődés, a gyermeknevelési intézmények és a szolgáltatások fejlesztése közt választani, eldönteni melyik az elsődleges. Tekintettel azonban a nagyarányú foglalkoztatottságra, az utóbbi kettő kerül leginkább előtérbe. EEj]
