Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-09-09 / 37. szám
ELŐRELÁTÁS A járási nemzeti bizottságon többször hallottunk a munkaerőhiányról. Az okok többfélék. A kulturális osztályon is erre panaszkodtak. Országszerte gondot okoz a pedagógusok elhelyezése, hiszen a főiskolákról egyre újabbak kerülnek ki, az iskolák központosításával pedig több pedagógus felszabadult. Varga Béla, az iskolaügyi osztály vezetője világosít fel: — Előrelátón fogtunk hozzá a körzetesítéshez. s korán, mert ugyebár „ki korán kel, aranyat lel“. Az aranyat ez esetben a gondtalanság jelenti. Amikor a körzetesítési tervezet elkészült, mi rögtön hozzáfogtunk a ránk háruló feladatok megoldásához s egy évvel a tervidőszak vége előtt be is íejezfük a kisos^fályps iskolák integrálását. Természetesen számítottunk arra, hogy az iskolák megszűnéA szenei népkönyvtárban Maria Jablonská sével esetleg pedagógusfeleslegünk lehet, ezért a nyugdíjkort elérő tanítókat megkértük, dolgozzanak még tovább egy-két évet. Szerencsére megértő emberekre találtunk, így nem kellett ebben az időszakban felvenni új, fiatal pedagógusokat. Amikor pedig felesleg mutatkozott volna, megköszöntük a nyugdíjasok fáradságos munkáját, segítőkészségét, helyüket a felszabadult pedagógusokkal töltöttük be. Természetesen, pontosan nem lehetett ezt kiszámítani, ezért fordul elő, hogy néhány 1—5. osztályos képesítésű tanítónk óvodában vagy napköziben tanít, de nem panaszkodnak, mert a fizetésük megmaradt, s továbbra is nevelő munkát végezhetnek. Van olyan esetünk is, amikor a pedagógus maga kérte áthelyezését, és gimnázium helyett óvodában tanít. Az iskolaügyi osztály vezetője elmondta azt is, hogy qz iskolák integrálásával javult az óvodahálózat helyzete, mert több iskola helyén és Polák Margit foglalkozik az olvasókkal óvoda létesült. Elsősorban a kisebb településekről van szó, mint Márton, Feketevíz (Cierna Voda), Horny Dvor, de ugyanez volt a helyzet Vökön (Vlky) is. Ezekkel az intézkedésekkel jutott el a járás arra a színvonalra, hogy elintézetlen óvodai kérvények már csak városokban vannak. — Gondjaink azért nekünk is akadnak — folytatja Varga Béla. — Igaz, hogy a felszabadulás óta negyven új iskolát építettünk, de újabbakra lenne szükség. Most adunk át Stupaván egy korszerű iskolát, a következőre majd éveket kell várni. Ez egyrészt a növekvő költségek miatt van, másrészt az építőipari üzemek kapacitását elnyeli a főváros. Az 59 működő iskola közül egyébként 6 magyar tanítási nyelvű, melyekből kettő teljes szervezettségű. A 18 059 diákból 797 látogatja a magyar tannyelvű iskolákat. A számokkal tovább lehetne játszani, mert elég sokan a galántai járásból járnak hozzánk, szlovák tannyelvű iskolába pedig 396 magyar nemzetiségű gyerek jár. Iskoláink színvonalával elégedettek vagyunk, diákjaink nemcsak a járás középiskoláiban, hanem az ország bármely középiskolájában is megállják helyüket. Ez vonatkozik mindkét tanítási nyelvű iskolára. — Folytathatjuk neveléssel — mondja Mruskovic Pavol, a kulturális osztály dolgozója —, hiszen nevelő munka a mi feladatunk is. Elsősorban múzeumainkat említeném, amelyeknek nagy a látogatottságuk, s elmondhatom, hogy az ifjúság nevelésében jelentős szerepet játszanak. Megismerni letűnt korokat, neves személyiségek életútját, magatartásformákat így tán egyszerűbb, de hatásosabb, mint tankönyvekből, előadásokból. Négy jelentősebb múzeumunk van és egy emlékszobánk. Stúr, Jilemnicky, Frantisek Kostka és Martin Benka életében jelentős szerepet játszott a vidék, ahol éltek, ök viszont jelentős szerepet játszanak mánkban és a jövő nemzedékének formálásában. Talán az ő jelenlétük a magyarázata annak, hogy a működő 7 művészeti népiskola kevésnek bizonyul. Jelenleg 2149 tehetséges gyerek látogatja ezeket. És a főváros közelsége e tekintetben is azt sugallja, hogy a statisztika nem minden. Aztán az amatőr kulturális tevékenységre terelődött a szó. A járásban több mint 270 öntevékeny csoport működik. Színvonaluk jónak mondható. A főváros közelsége ez esetben is meghatározó, hiszen száz meg száz szórakozási lehetőséget biztosít. Hogy mégis ilyen sok csoport működik, az átgondolt, megfontolt irányításnak köszönhető. Mert nem a szórakoztatás a cél, hanem az aktív szórakozás, kikapcsolódás. A művészeti iskolákon kívül gazdag kulturális tevékenységet fejtenek ki a járás pionírszervezetei, s ügyes pedagógusi munkával kultúrát szerető és ápoló nemzedékek növekednek. — Az utóbbi években javult az együttműködésünk a Csemadok járási bizottságával is — folytatja fejtegetését Mruskovic Pavol. — Különösen a féli (Tomasov) alapszervezet munkáját kell kiemelni, ahol a Varsányi család szinte csodákat művel. Itt is elsősorban a fiatalokkal jó a munka, Varsányi Lászlóné nagyszerűen dolgozik az iskola pionírszervezetének folklórcsoportjával, ami a felnőttek munkájára is áldásosán hat. Ugyanez a helyzet Éberhardon (Malinovo) is, ahol Varga Ervin és felesége vezeti a gyermek-folklórcsoportot, s remélhetőleg rövidesen megalakul a felnőttek csoportja is. A szenei énekkar már országos hírű. Az ő esetükben még a próbalehetőségeket kell megoldani, mert a művelődési központ műsora annyira zsúfolt, hogy ott egyelőre nem tudnak helyet adni nekik. E csoportok működésének azért is örülünk, mert akarva-akaratlanul hatással van szlovák csoportjaink munkájára. Természetesen a viszonthatás is érezhető. A Bratislava-vidéki járás a Dunától a Moraváig húzódik. Magyarországgal, Ausztriával határos, nyugati szomszédja már dél-morvaországi járás. Néhány falujának nevét három nyelven is tudják és használják az őslakók. Nemzetek, nemzetiségek, nemzedékek élnek egymás mellett közös történelmet őrizve. A kölcsönhatás kitörölhetetlen e nép múltjából. Ismerete, felhasználása szükségeltetik a közös célok — a jövő érdekében. EEE
