Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-19 / 34. szám

JAN JANOVIC, MÉRNÖK. A TUDOMÁNYOK KANDIDATUSA. A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTERE

BETAKARÍTANI MINDENT. AMI MEGTERMETT

Július végéig sem az üdülők, sem a turisták, sem a vakációzó gyerekek nem részesültek a nyár örömeiben. A természet szeszélyei azonban másutt is éreztették hatásukat: tavasztól egyfolytában nehezen leküzdhető akadályokat gördítettek a földművelők munkájának útjába. Szembe kellett nézni a múlt év kedvezőtlen következményeivel, amikor is nagy mértékben elhasználódott a mezőgazdasági technika, bonyolult intézkedésekkel kellett javítani a vetőmag és palánták silányobb biológiai értékét, amit nem lehetett megoldani bizonyos mennyiségű vetőmag behozatala néfkül, mégpedig valutáért. Sok kerületben meg kellett változtatni a vetemények tervezett struktúráját, mindenütt nem is tudtuk elvetni a malátaárpát, ehelyett a kevésbé kockázatos hüvelyes terményeket és kukoricát választottuk. De fokozott igyekezettel sikerült biztosítanunk a tavaszi munkálatok elvégzését s így jól előkészíteni a talajt az idei terméshez.

Az időjárás nem volt mindig kedvezőtlen. Június második felétől mégiscsak rámosolygott a „szerencse" a földművelőkre, mert a bőséges májusi esőzések sok mindent helyrehoztak. Persze, a mezőgazdaságibon a jóból is megárt a sok, így a túl sok fölös csapadék hihetetlen bonyodalmakat okozott. Az esőzések, a jégverés, a szélviharok nagy területeken földre fektették o gabonát. A keletszlovákiai síkságon a búzamezőkön bokáig állt a víz, a sár; állt a munka s főleg a takarmónyfélék betakarításában nagy a lemaradás.

A legnagyobb baj azonban az, hogy nem érett be időben a termés, s így nagyon későn kezdtünk aratni. Olyan későn, hogy ilyesmire még az öregek sem emlékeznek. A rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedéseket követelt a tárcától is, ezekről a napi sajtóban tájékoztattuk a lakosságot. A beavatotton számára nyilván paradoxonnak tűnik, ha azt mondom, hogy az adott helyzetben a bőség az, ami aggaszt. Igen, a lábon álló termés olyan kitűnő, mint az 1977-es rekord-évben. Nagy az esélyünk, hogy most a 6. ötéves terv kevésbé jó évei után olyan eredményt könyvelhetünk el, amely jó alap a következő ötéves tervhez.

Az ország közös célja: betakarítani mindent, ami megtermett a lehető Legjobban, minimális veszteséggel; és megőrizni a mogos tápértékét a begyűjtés után is, jó szárítással, raktározással, tárolással. Ez pedig ugyancsak derekas munkát, mi több: „férfias" helytállást követel, különösen annak tudatában, hogy oz elemi csapósok veszélye még mindig fennáll, tehát gyorsítani kell az ütemet, rohommal megvívni a kenyércsatát, hogy időben megmentsük a termést. Nemcsak a szemről, a szénáról, a tarlóhántósról van szó, hanem a takarmónyfélékről, kapásnövényekről, a zöldségről, gyümölcsről is, és ráadásul menet közben még az úgyszintén nehéz és bonyolult őszi munkálatokra kell készülni. Az utóbbiakat sem lehet halogatni, azért, mert halogatnunk kellett az aratást. Az ősz majd időben érkezik, és időben kell betakarítanunk az őszi terményeket, előkészíteni a talajt, elvégezni az őszi szántást, az ősziek vetését. Itt figyelembe kell venni az agrotechnikai határidőket, mert a tél a szokásosnál korábban lephet meg bennünket - ezzel számolnunk kell.

Az SZSZK kormánya július 9-én felelősségének teljes tudotában tárgyalta a helyzetet, mérte fel, hogy földműveseink hogyan, mennyire vannak felkészülve az idei aratásra az adott bonyolult körülmények között. A kormány megtette a magáért, időben intézkedett, főleg az anyagi-műszaki ellátást biztosítandó. Intézkedéseivel meggyorsította a pótalkatrészek szállítását, a hajtóanyag-szükséglet kielégítését, a kellő mennyiségű kőolajat és könnyű fűtőolajat a szállításhoz és a szárítóberendezésekhez.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a párt- és állami szervek hatékony támogatásával az aratáshoz a műszaki felkészültség minden kérdését megoldottuk. A hagyományos jó együttműködés révén elegendő kombájnt állíthattunk csatasorba - csak Csehországból 1300 jött, a többi Magyarországról, Kárpát-Ukrajnóból. Egy-egy kombájnra nem egészen 100 hektár jutott, ez ennyi, hogy még ott is, ahol nehezebbek a körülmények, 14-18 nap alatt be lehetett fejezni az aratási munkálatokat.

Nem kis gondot okoz azonban a gabona szárítósa. A kezelő helyiségek még augusztus elején is a szó szoros értelmében tele voltak az ősszel bőséggel jövedelmezett terményekkel, ami tovább bonyolította a nyári munkák menetét. A szárítással kapcsolatos munkák tehát teljes gőzzel, három műszakban folytak, s ahol kellett, a kerületi nemzeti bizottságok is segítséget nyújtottak a mezőgazdasági vállalatoknak.

A Nemzeti Front társadalmi szervezetei is ott segítettek ahol tudtak, természetesen a Szlovákiai Nőszövetség tagjai is. Az asszonyok azt tették, teszik, amit minden nehéz aratáskor — biztosították a férfiak jó munkakörülményeit. És miután a gépek nem végeznek el mindent, az asszonyok, lányok derekasan megálltók a helyüket mindenütt, ahol a gépek mellett szorgos, kétkezi munkára is szükség volt. ők érzik át a legjobban, hogy egyetlen szem sem veszhet kórba... mert a kenyér minden értékek mércéje. És ahogy Tyimirzajev, a nagy tudós mondta: az emberiség legtökéletesebb találmánya.