Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-12 / 33. szám

Móricz Zsigmond Barbórok-jóban a veres juhász rézveretes öve perdöntő tanú, s ha eltekintünk is a babonás hiedelmektől, annyit a népművészet divatja mindenkinek a tudomására hozott, hogy a használati eszközök díszítéséből, motívumaiból, egy-egy sajátos jegyéből készítőjükre, viselőjükre, annak rangjára is következtetni tudtak elődeink. Ugyanígy elárulták gazdájukat az ostorok, a tarisznyák, a pásztorbotok es egyeb tárgyak.

A Bodrogközben a háború közti években még élt a pasztorműveszet, s a fokozatos természeti-társadalmi változások során az ötvenes évek elején szűnt meg a pásztorkodással mint foglalkozással együtt. A pasztordinasztiák utolsó, rideg élethez szokott tagjai, akik még ismerték a fa, csont, szaru megmunkálásának csinját-binját, mesterségükkel együtt feledkeztek meg a faragomüvészetről. Tárgyaikat sem őrizgették sokáig. Gyakorlati értéküket, hasznukat, vesztett eszközeiket a rajtuk fellelhető ősi motivumkincs sem tette megőrzésre serkentővé. Igaz, erre aligha figyelmeztette őket vaiaki.

Egy-egy népi faragomüvesz azért meg akad, bar őket sem a veszendőbe menő értékek felismerése sarkallja az első alkotások létrehozásában.

Galgóczv Tibor Nagykaposon (Veiké Kapusany) él, halász-vadász dinasztia íeszarmazottja, családjában is éltek fafaragók. Ha pihenni akar és szórakozni, előveszi szerszámait, rajzait, és munkához lát. Kazettákat, sópotrokokat, botokat, ostorokat, figurákat farag, legértékesebb alkotásai a karcalozással és gravirozassal készitett kürtök. (Mióta kipusztulóban az e tájon nemrég meg gyakori magyar szürke marha, az alapanyag értéké is nőtt.) Mar felfigyeltek rá a szakemberek, amikor tudatosan is

gyűjteni kezdte a motívumokat. Munkáin nemcsak a bodrogközi pásztorfaragások jellegzetességeit láthatjuk, az egyetemes magyar népi faragómüvészet vonal- és mintakincséböl merit. Kiállításokon mutatták be legszebb alkotásait, múzeumok őrziK egy-egy munkáját, kutatók, szakemberek látogatják öt. Szülőföldjén is ismerik már.

Galgóczy Tibor nem tartja magát művésznek, alkoto munkája számára csak szórakozás. Kürtjeinek, ostorainak, botjainak motívumai mégis képzőművészetünk legősibb, legtisztább forrásaihoz vezetnek bennünket.