Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-12 / 33. szám

A BOROSPINCE MÉLYSÉGEI Gazdag vidék. Több szintes családi házaik sora falus 2erte, nem ritka az emeletre húzott „padlásszoba” vagy második szint, s hogy az épületek a föld alatt hogyan terjeszkednek, ar­ról elképzeléseink vannak csak. Mert láttunk pincéket is, szőlőhegyek al­jában épült árnyéfalvakat, melyek elsősorban nem a lakáskultúra és te­lepülésszerkezet szempontjából érde­kesek, izgatok. Képzelt és valós mélységük a megdöbbentő. Borvidékre jellemző kép: Esteledik, az országúton jónéhány kivilágftatlan kerékpár bizonytalanodik. Otthona e­­lőtt a kerékpáros alig tud leszállni a nyeregből, tántorog. Valamennyi ke­rékpáron, majdnem ott, ahol a lám­pa helye volna, borospalackok. Biz­tonságot nyújtó fény helyett cseppfo­lyósított sötétség. Ismerős kép: pincéjük előtt álldo­gáló szőlősgazdák, invitálják az arra tévedő idegent, egyik a másik után. Ez lenne hát az a híres vendégszere­tet. S míg lefele lépkedünk a vagy hu­szonöt méter mélységbe, „házigaz­dánk”, a szomszédot (előző vendéglá­tónkat) csepüli. „Majd nálam meg­tudják, milyen a jó bor, az igazi bor, mert a szomszéd cukrozza, vizezi.. Hiába szabadkozunk, hogy nem aka­runk vásárolni, meg kell kóstolni minden évjáratot, borfajtát. Szívesen ! adják, és „ilyen kevés nem árthat”. • • • „Nyaraló" pedagógus házaspárral be­szélgetünk, természetesen az iskolá­ról, mert bár július van, számukra ez a legfontosabb kérdés. A feleség, V. évek óta elsősöket tanít a közpon­ti iskolában, gondjait mondja: hogyan I járnak ki szeptember elején a telep­re összegyűjteni az iskolaköteles ci­gány gyerekeket, hogyan járnak már a szünidő vége felé szülői látogatás­ra, világosítják fel az anyákat arról, milyen következménnyel jár, ha még­sem küldik gyermeküket rendszere­sen iskolába A fáradozás hosszadal­mas, a siker sem egyértelmű. Igaz, az már nem szokott előfordulni, hogy a tízóraihoz az üveg bort is hozzák. V. pedagógusi gyakorlata alatt eny­­nyit változott szellemiekben a vidék. Már nem természetes, hogy a gyerek igyon. Legalábbis nyilvánosan nem az. A jnb iskolaügyi osztályán megoldat­lan kérdés hogy a rászoruló gyerme­keket nem tudják elhelyezni a járás négy gyógypedagógiai intézetében (ki­segítő iskolájában). Ezért még a kor­szerű, városi iskolában sem ritka az olyan osztály, amelyben öt-hat gyer­mekről már előre tudja a pedagógus, hogy szellemi retardáltságuk miatt normális módsznerekkel nem képe­sek elsajátítani az évi tananyagot, sőt annak minimális részét sem. A szellemi retardáció leggyakoribb oka az alkoholista szülők által terem­tett „családi” és „pedagógiai” körül­mények. Nemcsak arról van szó, hogy az ilyen szülők gyermeke véletlenül vagy szándékosan alkoholt fogyaszt, hanem elsősorban arról, hogy keve­set foglalkoznak, beszélgetnek vele, s nem tanítják meg az együttélés alap­vető normáira, mely pedig az is­kolaérettség idejére elsajátítható. A példával nevelésről inkább ne is szól­junk. V. szerint az alkoholizmus és a ci­gányprobléma a mélyben valahol összefügg, bár nem tehető közéjük egyenlőségjel. Jellegénél fogva más­más dolgok ezek, tény azonban, hogy az alig nevelhető családokban általá­ban a mértéktelen italozás is dívik. Egyéb következményei? V. társadalmi munkában az abortusz-bizottság el­nöke, lányokat, asszonyokat, anyákat hallgat végig, akik terhességmegsza­­kítási kérelmüket indokolják. Nem egy elrettentő példát ismer. Gyerek­lányok, kiskorúak jelentkeznek hogy családjuk valamely férfitagjától es­tek teherbe. Mert az egész család iszik. Erkölcsi érzékükben állnak be törések, emberi mivoltukból vetkőz­nek ki, áthághatatlan határok mosód­nak el bennük ... Sokgyermekes anyák panaszkodnak, alkoholista fér­jük nem tűr ellenkezést, nincs tekin­tettel senkire, semmire: a fogamzás­gátló szerek használatát is megtiltot­ta. • • • K. hivatásból foglalkozik az alkoho­listákkal, népművelő, kizárólag anti­alkoholista propagandával, előadások szervezésével és felvilágosítással bíz­ták meg A fizetését is ezért kapja. Statisztikai adatokat mutat. 1979-ben a járásban 195 054 000 Kés-t költöttek szeszesitalra, lakosonként 1564,60 ko­ronát, a szőlősgazdák négy-öt hektója természetesen nem került a kimuta­tásba. K. szívesebben venné, ha az évi majd kétszázmilliót gyümölcsre, zöldségre, kultúrára vagy bármilyen luxuscikkre fordítanánk. — Az egészségkárosodás — mondja — és annak következményei a közös­séget, a népgazdaságot terhelik. Ez ellen a jelenség ellen mi felvilágosító előadásokkal védekezünk. 1978-ban 345-öt, 1979-ben 447-et tartottunk. Csakhogy az alkoholista az ilyen elő­adásokat nem látogatja. Ez a járás, különösen a déli része a borospincék járása. Van tehát olyan alkoholista is, aki egész évben be sem teszi a lá­bát a kocsmába. Számontartani is csak azokat tudjuk, akiket már ke­zeltek, s ez a szám nem felel meg a valóságnak. Még ivás és ivás közt is lehet különbség, szubjektív megítélés kérdése is, hogy hol kezdődik az al­koholizmus. Alkonyodik (sürved). A falu főutcá­ján lépésben halad az autónk, a kocs­mát keressük. Még jó, hogy ismerő­sünk figyelmeztetett, így nem vétjük el a szerényke portát a két oldalról fölé magasodó családi házak közt, mert akkora csak, mint egy szoba­­konyhás lakás, a söntésben és az ud­varon alig lézeng egy-két ember. A boros legendák után többet vártunk, és alkalmi ismerőseink már mond­ják is a „megnyugtató”, szabályt erő­sítő kivételt: K. ban nagyobb a kocs­ma. Központosították az iskolát, az üres épületet p>edig átalakították ven­déglátóipari egységgé. A V. említette boros tízóraik és az iskola tehát újra találkoznának?! — Az alkoholizmus negatív jelenség a társadalomban, beteges torzulás az egyén szervezetében és mentálhigié­­niájában — mondja L. dr. —, veszé­lyes, küzdeni kell ellene, méghozzá egyre határozottabb módszerekkel, mert az eddigi eredmények nem meg­nyugtatóak. Fél év alatt nyolc-kilenc gyilkossági kísérlet alkohol hatása alatt, ugyanennyi öngyilkosság. Elő­fordult, hogy a részeg szülők felakasz­tották gyermeküket... Az alkohol növeli az agresszivitást, az önbizal­mat, megszünteti az önkontrollt, csök­kenti az ítélőképességet, az önural­mat! Vagyis az alkoholista az érzé­­kenységosökkenés folytán eltompult társadalmi, családi, érzelmi, fizikai és szexuális kapcsolatokkal rendelkezik. A járásban 2.182 alkoholistát tartanak nyilván, közülük 195 a nő és 30 a kiskorú; 1979 októberétől működik a kijózanító állomás. Fél év alatt 145 részeg fordult meg itt, köztük 6 fia­talkorú és 3 nő. 1979-ben 291-en vol­tak elvonókúrán, önkéntesen 217-en. Az utóbbiak közül gyógyulnak meg a legtöbben — Néha az értelmesebb alkoholis­ták, kik tulajdonképpen szeretnének bajukból kigyógyulni, sem veszik ko­molyan betegségüket és elhatározásu­kat. Néhány napja itt járt egy leendő páciensem — mondja a kezelőorvos. — Arra kért, később hívjuk be az in­tézeti terápiára, mert otthon még van három hektó bora, és az akkor meg­romlik ... Akiket a bíróság kénysze­rít elvonókúrára, azok is gyakran 3—4 évet várnak a kezelés megkezdé­séiig, mert kevés a hely az intéze­teinkben. — A mértéktelen ivászat akkor válik igazán veszélyessé, ha az egész csa­lád rákap az italra, nemzedékről nem­zedékre szálló szokássá válik s a fia­taloknak ennek következtében egyre nagyobb a szellemi retardáció — mondja L. dr. — Nem véletlen, hogy az országban két helyen — két ha­gyományos bortermelő vidéken — van gyermek-pszichiátria: a terebesi járásban és Pezinokban. A mértékte­len ivást ezekben az említett csalá­dokban általában az ap>a kezdi, majd az anya is rákap, a gyerekek pedig már beleszületnek, belenőnek ebbe. Az eredmény?! Pszichiátriai kezelések, betegségek, bűnözés. A legkönnyebb esetekben is számolnunk kell az al­kohol hatására kialakult idő előtti elbutulással. Negyven-ötven éves em­bereket kell nyugdíjazni, mert szelle­mi képességük olyan alacsony, mint a nyolcvanéves embernek, aki aggko­ri elbutulásban szenved. Nem tudom, fel tudjuk-e mérni ezt a népgazdasági és közegészségi kárt, illetve ezek tár­sadalmi vetületeit. A Bodrogköz arról nevezetes, hogy kellemes, vendégszerető, vendégma­rasztaló vidék. Írhattunk volna valamilyen vidám csattanós történetet, mondjuk mik­­száthi modorban, a bodrogközi boros­pincék tájékáról, a tokaji ízeket idé­ző borokról, a borozás közben elcsat­tanó adomákról, mértékletesen koc­­cintgató, hangulatos estéket emleget­ve. A valóságban nem ezek vannak többségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom