Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-08-05 / 32. szám
PIKÁRD, AZ ÖREG KUTYA (Francia népmese) Pikárd öreg kutya volt, minden tóga kihullott már, s harapni sem igen tudott. Egyszer gazdája és gazdasszonya a ház küszöbén üldölgélve erről-arról beszélgettett, Pikárd pedig szunyókálva hallgatta őket. Egyszer csak a gazda Így szólt a feleségéhez: — Meg kéne szabadulnunk az öreg Pikárdtól, már úgysem látjuk semmi hasznát. Az asszony azonban nem akarta. Szerette Pikárdot, és szánta is öregsége miatt. — Éveken át szolgált bennünket — mondta —, igazán tarthatjuk még, úgyis csak a maradékot eszi. A gazda Így lolytatta: — Ha tolvajok jönnének, meg se ugatná őket. Amint meghallotta ezt Pikárd, igen elszomorodott, és jó barátjára, a közeli erdőben lakó farkasra gondolt. Esteleié kiszaladt az erdőbe, és keservesen panaszkodott neki. — Sose bánkódj, koma — mondta számitóan a farkas. — Segítek én rajtad, ne félj. Holnap reggel a gazdád és felesége kimegy füvet kaszálni, és alighanem magukkal viszik a gyereket is. Lefektetik majd az árnyékba, egy kazal tövében, te pedig leheveredsz mellé, mintha vigyáznál rá. Akkor jövök én. . . Kilopózom az erdőből, és elragadom a gyereket, te meg lelugrasz, hogy lássák, meg akarod menteni, és visszaviszed a szüleihez. Azt fogják hinni, hogy megmentetted, és nem csapnak el a háztól. Mi több, életed végéig kényeztetnek majd. Tetszett a kutyának az ötlet, hiszen azt gondolta, a farkas önzetlenül segít neki. És úgy is történt minden, ahogy megbeszélték. Az apa meglátta, hogy viszi a farkas a gyereket, utánaeredt, de az öreg Pikárd már hozta is vissza. A gazda megsimogatta a derék kutyát, és így szólt: — Ne félj semmit, nálunk maradsz, jó dolgod lesz, és kényeztetünk, amíg csak élsz. Aztán a feleségéhez fordult. — Most pedig eredj haza, főzz jó kását, amit a derék Pikárd kutya rágás nélkül megehet, s fekhelyül add oda neki a párnámat. Attól fogva a derék Pikárd sora jóra fordult, napjai kellemesen teltek. Nemsokára meglátogatta a farkas, örült, amikor megtudta, hogy terve olyan jól sikerült. — Aztán, pajtás - rukkolt elő a farkas a fizetséggel —, remélem, cserében szemet hunysz, ha alkalomadtán megfájdulna a fogam a gazda valamelyik hízott birkájára. . . Nehéz időket élek, nincs mit ennem. — Kérj tőlem jóságodért bármi mást cserébe — felelte a kutya —, csak azt ne kívánd tőlem, hogy szegény gazdámat igy eláruljam. Hiszen egy ébe sincs azon a pár juhon kívül. A farkas azonban rá se hederített az öreg Pikárdra. És az esti szürkületben belopózott a juhakolba, hogy felfaljon egyet a hízott birkákból. A gazda azonban, akit a becsületes Pikárd figyelmeztetett, már várta a tolvajt, és alaposan eldöngette a vasvillával. Elannyira, hogy a farkas éktelen haragjában igy kiáltott: — Megfizetsz ezért álnok kutya! Csalódottan bevette magát az erdőbe. Azóta szakadt meg a barátság farkas és kutya között. GAZDAG ERZSI A kis kakas rézgarasa Elgurult egy rézgaras. Fölkapta egy kis kakas. Ha jölkapta. jól tette, a bögyébe betette. De a bögye kidobta, mérges lett a kakasra. összeszidta a kakast: „Búzát adjál, ne garast!“ Kis kakas a piacon Búzát vett a garason. Ezt adta a begyének, most már békén megélnek. KEDVES GYEREKEK! Az ábrák közül kellő egyforma. írjátok meg (a számok és betűk segítségével jelölve), hogy melyik? Címünk: a Nő szerkesztősége, Martanovicova 20, Bratislava. ABC 1000000 2000000 30000 €© 4Q00000 5@©Q©3© 6000000 7000000 80CB0000 ©§®[°)®(o]0(o]@ ®GD@Q®Cs Fűben-fában orvosság, mondogatták egykor nagyanyáink. Aztán egy időre megfeledkeztünk a gyógyító füvekről, „divatos" gyógyszerekkel tömtük meg táskánkat. Szerencsére, ez sem bizonyult időállónak, mert újabban reneszánszát éli a gyógyfü-terápia. Kapustincová Helena, a Slovakofarma bratislavai gyógynövénygyííjtő részlegének vezetője arról tájékoztatott bennünket, hogy örvendetesen megszaporodott a gyógynövénygyűjtők száma. — Mi kell ahhoz, hogy valakiből gyűjtő legyen? — Először is szabad idő. Járni a mezőt, erdőt, vízpartokat. Továbbá pedig a növények szeretete, és nem utolsósorban ismerete. — Hogyan gyűjtsön az, aki csak a kerti növényekhez szokott? — Ne restellje megkérdezni a nagymamát, hiszen ő még ismerte a kamillát, kakukkfűt, borsfűt, fodormentát, bojtorjánt, martilaput. . . Tudták azt is, milyen főzetet mire kell használni. Persze nem csodaszerekről van szó, hanem egészségünk megőrzéséről, védelméről. Hasznos tanácsokat, útmutatást olvashatunk ki a szakkönyvekből is, újabban mindig kapható valamilyen kalendárium, szakkönyv. Egy-két túra alkalmával összegyűjthetünk anynyi gyógynövényt, hogy egész télen változatos, jó, gyógyító, üdítő teát fogyaszthatunk. Persze mindent az útmutatás szerint, a megfelelő időben kell szedni, és gondosan, az előírásnak megfelelően szárítani. — És aki kedvet kap a gyűjtésre, hová forduljon? — Jó minőségű, megfelelően szárított növényeket a kijelölt begyűjtőhelyeken veszik át. Az ország bármely részéből átveszünk csomagban küldött, jó minőségű árut, és megtérítjük a postai költségeket is. Címünk: Slovakofarma, n. v. ul. tervenej armády c. 55. — Mit gyűjthetnek azok, akik kedvet kapnak? — Itt az ideje a kamilla, a bojtorján, a katángkóró, a varádicskóró, a fehérüröm, a porcikafű, a mezeizsúrló és még sok más növény gyűjtésének. Választék van bőven, csak el kell kezdeni. —ma—
