Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-08-05 / 32. szám

t névtelen bizonyítani igyekszik, hogy az asszo­nyok nem emberek.” A későbbi kiadások az 1638.. 1641., 1644., 1693. években jelentek meg. Franciára ketten is lefordították. Szóval, igen népszerű könyvecskét alkotott a szerző, Valens Acidalius, akkor ismert, ma már elfeledett humanista és újlatin költő. A könyv tudományos tréfának készült. Az időben a so­­ciniánusok a bibliából kívánták bizonyítani, hogy a szentháromság nem létezik — ezt az okoskodást akarta a szerző megcáfolni, szati­rikusán mutatva rá, hogy a biblia szavainak elfacsarásával még azt is be lehet bizonyítani, hogy az asszonyok nem emberek. AZ ASSZONYT BOSSZANTÓ IRODALOM Csodálom, hogy még senkinek sem jutott eszébe a nőellenes irodalom történetét megírni. Csupa gyönyörűség lehet a tudomány köpönye­ge alatt bokrétákat kötözni a legválogatottabb gorombaságokból. Egyik ilyen magyar nyelvű gyalázkodó írás kü­lönös módon került napvilágra. Toldy Ferenc bukkant rá egy régi erdélyi könyv borítótáblá­jában, gondosan kiáztat.ta. megszárította, és 1870-ben közzétette. Érdemes volt-e? tessék megítélni: Igen haseznos és drága nemes receptom avagy orvosság, mikoron az asszonyi állaton avagy az szolgáló leányon tunya, rest, avagy csácsogó szín vagyon. Erről a betegségről találtatott Bo­­dalrius könyvéből és Aesculapiusból, Galenus­­ból, Hypocrates könyvéből és egyéb bánatos Doctoroknak könyvéből. Az Tudós és Bölcs Doctor által, kinek neve: Nem gondolok vele. Először, mikoron ez a betegség a feljül meg­nevezett személyeket gyötörné, végy: Hasábkáposztát Kertsövény salátát Botlevelet Pálcaíacsarékot Karóborsót Darabfa-pépet Vellaepét Dorongpecsenyét Sulyokmájat Mosófa-lepényt Cséphadarófa-fánkot Lábtejet Széklábból sütött pastétát Erős ökölhuppogást. Míndenikből fél fertályát, egy óráig Legyen ezekből kenet. És ez feljül megmondott orvosságot rakd egy­más után a beteg személynek az fejére, ágyé­kára, karjára, lábára, és mindaddig kenjed ve­le, míglen a veres és kék veríték kiszármazik rajta, annak utána törüld le őt ötujjú fűvel. (Pofonnal) Ez mellett, ha akarod, sziruppal megpurgálhatod. És ha akarod, egymás után élhetsz vele. A szirupnak pedig efféle szerszámot kell venni: Ostornyelet Széklábat Guzsaly-nádmézet Söprőnyelet Legyezőmézet Mindenikből egy fontot Ebből a szirupból ital csináltassák és esté reggel hajnalban^ adják meginnya az feljül meg­nevezett beteg személynek. Ezt pedig beteg sze­mélynek könnyebbségére kell adni az oldala felöl, avagy ahol az ember gondolná, hogy mely felöl hasznosb. A továbbiakban a szerző ajánl még néhány hasonló patikaszert, és ugyanolyan vaskosan cam­mogó humorral ülteti át orvosi nyelvre az el­­páholás, eldöngetés, megrugdosás, kékre-vörös­­reverés, összepofozás minden létező válfajait. Olyan magyar asszonybőszítő szerzeményre nem akadtam, amelyik általában az egész nőj nem ellen gyalázkodott volna. Rossz asszony, kacér asszony, hiú asszony, piperés vénasszony: ezek ellen indul mindig a roham. Efféle aztuán van bőséggel. Íme egy mintapéldány, főképpen a jóízű magyarság kedvéért, amellyel Kónyi János, a strázsamesterből lett íróember rótta papírra vélekedését a hiú asszonyokról. (A min­denkor nevető Democritus, avagy okos lelemé­­nyű furtsa történetek. (Budán, 1796). A volt huszárnak nem fért a begyébe az a RÁTH-VÉGH ISTVÁN Az asszonyi állatról szíves viszony, mely az asszonyokat a tükör­höz fűzi. A fiatalját még csak gyengéden pécez­­te ki, ezt írván róluk: Számosán vannak, akik mindenütt tükröt tartanak; tükör a szobában, a kamrában, minden suttomban. minden helyen, még az ágyban is tükörnek kell lenni, és valamint egy ló vakarás nélkül, madár szárny nél­kül, kocsi, háj nélkül részeg asszony korsó nélkül nem lehet, úgy nem lehet az oly sze­mély tükör nélkül. Sőt a mostani időben annyira mennek, hogy imádságos könyvük­be is bécsináltatják. azon végett, hogy még a templomban is az ő asszonyos kényeztető cifraságukat, fodor pergelt lisztes hajukat, fejeken viselő káposztaleveleket, szárnyas egérfészkeket szemlélhessék. A káposztalevél és denevérfészek a rokokó hajviseletnek szertelenségbe szédült divatjára céloz, amikor a francia fodrászízlés virágosker­­leket, madárdilleket, búzaasztagokat varázsolt az elragadtatott párizsi hölgyek feje tetejére. A tükrös öreg asszonyságok már szigorúbb hangot érdemelnek: Még a vén banyák is, kiknek haja az olyatén fehér gyapjúhoz hasonló, mely már 70 eszten­dőkig matrácban peshedett; kiknek a szájukat a tánc úgy által barázdálta, valamint a mag alá való szántás; az orcájuk hasonló a sváboknak bedült kemencéjéhez; arrukat vízi mesterség csatornájának lehet nézni; a szájuk olyan, mint egy vén pinceajtón való rozsdaette kulcslyuk, .amely belöl olyan, mint az orgona, melynek minden sípjai elveszlek; a nyaka összecsöpörö­­dött, mi ni egy bőrzacskó, amelyben a gyerekek ősszel madárfogó enyvet tartanak. Mondom, még az ilyen vén banyák is, az ilyen szemétvetőn kójtorgó és seprűn nyargallózó vén dadukák i:s gyakran tanácskoznak a tükörrel, és minden szeplőt, foltot és rozsdát az ő boeskorbőr orcá­jukban, mely oly ráncos, mint a baranyai me­nyecskék pendelye, és oly foltos mint a nyírfa­­héj, melyből a cigányok szurkot égetnek, mind­ezt a tükör tisztátalanságának tulajdonítják. Hogyha az ő tetves őszi pokróc-foi ma szemöl­döküket megtépni akarják, hát a tükörbe néz­nek; midőn reggel az álomból felkelnek, olya­nok, mint a cseresznyefán kiaggatott madár­ijesztők, szemükben olyan csipák hevernek, mint a félöklöm, és mégis azonnal a tükörhöz futnak, megtekinteni, hogy a vén cserzett 'bőr nem if­­júdott-e meg; s ha felöltöznek is, eleibe állanak, hogy meglássák, az odvas törzsökre miképpen illik újmódi búbos főkötő. Ilyen ropogó gorombasággal írt megrovás rit­kán kerül az ember elé, hát még ha az is ben­ne maradhatott volna, amit kénytelen voltam kihagyni. Egészen a ponyva számára készült ez a XIX. század elejéről származó, ma már bibliofil rit­kaságszámba menő nyomdatermék: Az asszonyoknak igazságok, privilégiumok és egész újdonnan új litániájok. Nyomtattatott eb­ben az esztendőben. Te gonosz féreg Te házi méreg Te rühös haragnak tükre Te mérges sárkány Te keserű vereshagyma Te büdös kecske Te nyikorgó kukoricamalom Te nehéz házi kereszt Te igazítatlan orgona Te álnokságot? tárhaza Te calárdságok boltja Te szitkok fújtatója Te uradnak békjója Te uradnak koporsószege A te uradnak jámborsága által A te uradnak becsülete által A te uradnak szeretete által A te uradnak vidámsága által A te uradnak szorgalmatossága által A te uradnak kegyessége által A te uradnak gondoskodása által jobbítsd meg magadat NB. Ez a litánia csak geyedül a rossz asz­­szonyokat illeti: a jóknak minden tisztesség és becsület adassék. Az osztó igazság kedvéért meg kell mondani, hogy az asszonyvédő iratoknak is nagy a szá­ma. ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom