Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-29 / 31. szám

Illetlenek az intim kérdések ? Mielőtt nekivágnék az „illetlen" kér­dések jogosultságának feszegetésébe, hasznosnak látszik három megállapítás­ból kiindulnom: 1. Minden becsületes szülő a lehető legjobbat kívánja nyújtani gyermekei­nek anyagiakban, szellemiekben, lel­kiekben. 2. Minden szülő tekintély kíván lenni gyermekei szemében. (Tekintély nélkül aligha lehet nevelni.) 3. Gyermekeinket boldognak szeret­nénk tudni. A vita tehát akörül forog, mindent őszintén elmondva, vagy egyes dolgo­kat messzi elkerülve érjük-e el a három pontban foglaltakat. A legtöbb szülő anyagiakban meg­adja csemetéjének mindazt, amit jónak lát, gyakran túlzásokba esve, saját lehetőségein felül is. Szellemi, lelki téren azonban kevésbé vagyunk igénye­sek és nemcsak az „illetlennek" ne­vezett kérdések esetében. Illetlenség! Az intim kérdések egyál­talán nem illetlenek. Az élet tovább­adása és annak módja egyáltalán nem illetlen dolog. Az ehhez kapcsolódó kíváncsiság vajon miért lenne az? Persze, könnyebb az ilyen kérdést illet­lennek, tapintatlannak nyilvánítani és ezzel „erkölcsi" alapot teremteni a vá­lasz megtagadásához. Ha valaki nem ért egy géphez, ke­zelését aligha bízzák rá. De hiába ért hozzá, ha nem ismeri a munkabizton­sági előírásokat, nem engedik dolgozni rajta. Ez köztudott és elfogadott dolog. Sajnos, már nem vesszük figyelembe, hogy az emberi test és lélek sokkalta bonyolultabb, finomabb, szerteágazóbb „szerkezet”, mint egy gép. Ennek csín­­ját-bínjót nem kellene-e a kor szín­vonalán ismernünk? Az eddigi racionális társadalmak a családban látták és látják fejlődésük zálogát. A fejlődés egészséges utódok nemzése és nevelése nélkül megvoló­­síthatatlan. A nevelés fogalma nem fed mást, „csupán" felkészíteni a gyerme­ket a társadalomban, családban be­töltendő szerepére; innen a szerelem, nemiség, szaporodás, megértés, szere­tet, tolerancia, fogamzásgátlás és szám­talan más fogalom kulturált magya­rázata aligha hiányozhat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy világosítsunk föl mindenkit, akár érdekli az adott téma, akár nem Azt sem vita­tom, hogy e kérdések taglalása fokozott tapintatot, érzékenységet és tudást is követel. Tiszta lelkiismerettel kitérni ez elől nem lehet. Nem okoz gondot egy kőművesnek, ha nem mozog otthono­san az atomfizikában, és egy atom­fizikusnak sem, ha a köművesszakmá­­ban nem igazodik el, de életük épp az intimnek mondott szférában — saj­nos az elég gyakori — „analfabetizmus" folytán csődbe juthat. Gyermekeink csak olyan csoládban érzik jó magukat, ahol nem kell pó­zolniuk. szerepet játszaniuk; szeretet­teljes tiszteletben tartjuk személyiségü­ket, igényeiket, kérdéseiket. Az ember fejlődése során azért juthatott el mai lehetőségei szintjére, mert értelmes kérdéseket tudott föltenni a természet­nek és választ is kapott rájuk. Az úszni nem tudót vízbe dobva is lehet úszni tanítani. Aztán vagy úszás lesz a kapálódzásból, vagy egy életen át tartó vízundor. Ne akarjuk a fel­növő nemzedéket ily módon nekiszaba­dítani az életnek. El kellene végre oszlatni azt a gya­nút, hogyha a gyerek nem látja a té­vében, filmen; nem olvassa a szexuális élettel kapcsolatos írásokat, akkor nem érdeklik a születés körülményei. Terhes nőt lót az utcán, szerelmes pór sétál összeölelkezve, boldog mama tolja a gyerekkocsit, a biológiaórán a fogam­zásról és sejtosztódásról tanul. Folytat­hatnám a sort a leghétköznapibb ké­pekkel, amelyek a miértek láncát von= jók maguk után. Elég fáradságos lehet a gólyaképet a valóság tablóján elhe­lyezni. Ehhez bizony elszánt nemtörő­dömség. konok felelőtlenség is kell. Mert mire jó a gólyomese, és társai? A felelősségre nevelés elkorcsosulására! Sokkal igényesebb hozzáállást követel megmagyarázni fiunknak: a felelőtlen kapcsolatok sérüléseket okoznak, a lá­nyok húzzák a rövidebbet, és ez épp a leendő férfi részéről követel fokozot­tabb felelősséget. Lányunkkal is meg kell értetni, hogy az élet neki szánta az anyaszerepet, ezt az ajándékot ne váltsa aprópénzre, felelőtlenségével ne tegye tönkre saját és leendő gyermekei boldogságát. Felelősségre, önzetlenségre, gazdag érzelmi életre csak a tényeket tisztelve és ismerve, ismertetve lehet nevelni. A kérdés fölényes kezelése, meg nem hallása, letorkolása a gyermekben fölösleges szorongást, feszültséget, ha­mis bűntudatot is kiválthat. Ha gyer­mekünk korának megfelelő valós ma­gyarázatot kap, nem fogja a kérdést és a témát valamilyen különleges, kö­dös, izgató tabuként kezelni, és nem keres más forrást tudásszomja kielégí­tésére. így bizalmukat, őszinteségüket végleg elveszíthetjük. Ne akarjunk nem létezőnek vagy illetlennek feltüntetni olyasmit, ami életünk természetes vele­járója. (A pótinformótorok nagyon is egyoldalúan, a testiség felől közelítik meg az intim kérdéseket.) A választól ás fölvilógosítástól való elzárkózással minden szülő megfosztja gyermekét a torzulásmentes információszerzéstől. Ké­nyelmesebb struccpolitikát folytatni? Túlzott és ezért egészségtelen szemé­rem. Ez pedig szinte beteges gátláso­kat okoz mindazoknál, akik e kény­szerképzet hotása alatt élnek. A fel­nőttek sem tudnak mindig ezekről a kérdésekről megfelelő színvonalon beszélgetni. Sokszor oz ilyen eszme­csere eldurvul, mivel szókészletünk nem teszi lehetővé a szabatos fogalmazást. Miért kellene épp az élet e sarkala­tos területén hazudni? Ezáltal magunk teremtünk illetlen, erkölcstelen helyze­tet, mitikus ködbe burkolva e kérdés­­csoportot és ezzel váltva ki káros kép­­zelségeket. Nem beszélve arról, ha mi hazudunk, miért várjuk el csemetéink­től. hogy igazat mondjanak. Nem tudom belátni, miért káros, ha serdülő gyermekeink a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapnak pl. a szülésről, netán a képernyőn látják annak levezetését? Nagyobb bajnak tartom a képernyőn látott durvaságot, erőszakot, embertelenséget, vagy a trá­gár szavak áradatát, a házasélet kultu­­rólatlansógót vagy közönyösségét, ruti­nos szeretetlenségét, a cinizmust. Az egyik levélíró nem érzi szükségét a nyíltságnak. Ezidáig még nem ta­pasztaltom, az élet bármely területéről legyen szó, hogy a nyíltság mellőzésé­vel bármit is megoldhatnánk hosszú távon. A nemi érés valóban magától is megjön, de a szellemi érés és felelős­ségtudat nem. Az utóbbiakat fejleszteni kell. Fölbecsülhetetlen segítséget jelen­tenek a művészetek színvonalas és ki­magasló alkotásai, az szakkönyvek, de a közvetlen bizalmas beszélgetést és a mögötte meghúzódó felelősségteljes szeretetet, érdeklődést nem pótolhat­ják. Ha pozitívan akarunk hatni gyer­mekeinkre. a józan, tapintatos nyíltság és nyitottság alapozhatja meg az egye­dül lehetséges, egészséges tekintélyün­ket, gyermekeink megbecsülését. Ne feledjük, a kérdőjel megtalálja párját, a feleletet. Ha nem a jót, okkor a torzot, a rosszat is elfogadja, magáé­vá teszi viszonyítási alap híján. Utódainkat ne azzal akorjuk meg­óvni az életben leselkedő csapdáktól (erkölcstelenségektől), hogy nem tárjuk fel őszintén előttük a veszélyeket. Kö­telességünk a nehéz helyzetek elkerü­léseinek lehetőségeit, becsületes válto­zatait bemutatni, amennyire tehetsé­günkből futja. Rajtunk áll, hogy gyer­mekeink érzelmi és nemi. társadalmi és családi, szakmai és emberi élete milyen minőségű lesz! Mi indítjuk el őket az úton, amelyen majd nélkülünk halad­nak tovább, netán szómonkérve a mu­lasztásokat. Minderre csak másfél év­tized áll rendelkezésünkre. Ne akarják hát művi gyermekkorban tartani nyila­dozó értelmüket! BALASSA ZOLTÁN mérnök, Kassa (Kosice) Kedves Olvasóink! “s Továbbra is várjuk leveleiket, hozzá- Jj szólásaikat. Címünk: Nő szerkesztősége, « 897 36 Bratislava, Maftanoviéova 20. ^ A vitánkhoz fűzött véleményük mel- _i lett, levelükben tüntessék fel életkorú- O kát, családi állapotukat, gyermekeik ^ számát is. A borítékra ne felejtsék el & ráírni vitánk címét; „Illetlen kérdé- ^ sek?‘‘. Saját címük feltüntetésére azért < van szükségünk, hogy a közölt hozzá- 0 szólásért el tudjuk küldeni a honorá- O riumot. Z KEDVES ISTVÁN! Beszélgetésünk alkalmával, amikor elmondta élete új lor­­dulotát, arra kért, mondjak véleményt, lehetségesnek tar­tom-e, hogy házassága har­monikus lehet Hatol ismerő­sével. Nyolc éve tartó komoly kap­csolatát akarja most Ielbon­tani, mert „szerelmes" egy Hatol lányba, aki nem haj­landó közeledését ellogadni, csak akkor, ha feleségül veszi. Azt kérdezte, várhat-e még boldogságot az élettől egy ölvenen túl járó lérli?! Bol­dogságot minden ember vár az élettől, ölvenen innen és túl, akár nő, akár lérli. De nem mindegy, hogy milyen boldogságot, hogy ki az a másik személy, akiről úgy vé­li: számára a boldogságot jelentheti. Azt a boldogságot egy ölvenen túli tértinek, amit egy hu­szonhárom éves lány jelent, én no­­gyon rövid ideig tartónak és bizony­talan kimenetelűnek tartom. Mert ami most izgalmas, legyezgeti a hiúságát, az néhány év múlva na­gyon szürkévé és keserűvé válhat. Amikor ön már a hetedik X leié jár, ifjú neje, - harminchárom esztendejének minden vitalitásával — úgy akar majd élni, mint a többi liatal asszony. Talán liatal ismerőse nem is Önbe szerelmes, hanem a vezető be­osztásába, a beosztásával járó re­mek fizetésbe, az autójába, a házá­ba, kertjébe, és a lehetőségekbe, amelyeket jelenleg megszerezhető­­nek tart, amelyeket — elég felelőtle­nül — ön is megígért neki. Érdemes lenne leltenni a kérdést: Vajon, ha liatal munkás lenne havi 2500 koro­nás fizetéssel, és csupán kerékpár­tulajdonos, akkor is annyira hozzá akarna menni az a „nagyon szerel­mes“ liatal lány? Ha őszintén lelel önmagának, talán nem is lesz kiváncsi az én véleményemre. Mindenki életében jelentkezhet oz önéhez hasonló „szerelem“, de az ilyen érzelmi lellobanósok tartama és tartalma nagyon ritkán válik életünk lantos részévé. Persze le­hetnek kivételek. De nem hiszem, hogy az ön friss „kalandjaérzel­­me“ ezek közé tartozik. És még valamit. Nemcsak a pa­pírral „házasságlevéllel" szentesített kapcsolat kötelez. Az is, ami nyolc év alatt szóban, tettben, érzésben a másik emberhez fűzte, aki bízott, megbízott önben. Soha nem jutott eszébe, hogy az eltelt nyolc eszten­dő alatt más férfi szeme is meg­akadt a barátnőjén? Talán ajánla­tot is kapott, de ő nem hajlott más felé, mert szereti magát. Tisztesség­gel felnevelte két árva gyermekét, és azt remélte, most majd saját, - közös életük kezdődik, ön elfogadta a bizalmat, a szeretetet, az asszonyi gondoskodást — reményt nyújtott — és minden jelét a viszontszeretetnek. Embersége, tisztessége került szem­be lérfihiúságával, egy azt kihasz­náló okos kis növel. Várjon még néhány hónapot, mielőtt döntene! Lehet, hogy ennyi is elég lesz, hogy tisztában, biztosabban lássa, hol van hátralevő évei nyugalma, derű­je, ha úgy tetszik: öregkora boldog­sága. Szívélyesen üdvözli

Next

/
Oldalképek
Tartalom