Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-07-29 / 31. szám
Illetlenek az intim kérdések ? Mielőtt nekivágnék az „illetlen" kérdések jogosultságának feszegetésébe, hasznosnak látszik három megállapításból kiindulnom: 1. Minden becsületes szülő a lehető legjobbat kívánja nyújtani gyermekeinek anyagiakban, szellemiekben, lelkiekben. 2. Minden szülő tekintély kíván lenni gyermekei szemében. (Tekintély nélkül aligha lehet nevelni.) 3. Gyermekeinket boldognak szeretnénk tudni. A vita tehát akörül forog, mindent őszintén elmondva, vagy egyes dolgokat messzi elkerülve érjük-e el a három pontban foglaltakat. A legtöbb szülő anyagiakban megadja csemetéjének mindazt, amit jónak lát, gyakran túlzásokba esve, saját lehetőségein felül is. Szellemi, lelki téren azonban kevésbé vagyunk igényesek és nemcsak az „illetlennek" nevezett kérdések esetében. Illetlenség! Az intim kérdések egyáltalán nem illetlenek. Az élet továbbadása és annak módja egyáltalán nem illetlen dolog. Az ehhez kapcsolódó kíváncsiság vajon miért lenne az? Persze, könnyebb az ilyen kérdést illetlennek, tapintatlannak nyilvánítani és ezzel „erkölcsi" alapot teremteni a válasz megtagadásához. Ha valaki nem ért egy géphez, kezelését aligha bízzák rá. De hiába ért hozzá, ha nem ismeri a munkabiztonsági előírásokat, nem engedik dolgozni rajta. Ez köztudott és elfogadott dolog. Sajnos, már nem vesszük figyelembe, hogy az emberi test és lélek sokkalta bonyolultabb, finomabb, szerteágazóbb „szerkezet”, mint egy gép. Ennek csínját-bínjót nem kellene-e a kor színvonalán ismernünk? Az eddigi racionális társadalmak a családban látták és látják fejlődésük zálogát. A fejlődés egészséges utódok nemzése és nevelése nélkül megvolósíthatatlan. A nevelés fogalma nem fed mást, „csupán" felkészíteni a gyermeket a társadalomban, családban betöltendő szerepére; innen a szerelem, nemiség, szaporodás, megértés, szeretet, tolerancia, fogamzásgátlás és számtalan más fogalom kulturált magyarázata aligha hiányozhat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy világosítsunk föl mindenkit, akár érdekli az adott téma, akár nem Azt sem vitatom, hogy e kérdések taglalása fokozott tapintatot, érzékenységet és tudást is követel. Tiszta lelkiismerettel kitérni ez elől nem lehet. Nem okoz gondot egy kőművesnek, ha nem mozog otthonosan az atomfizikában, és egy atomfizikusnak sem, ha a köművesszakmában nem igazodik el, de életük épp az intimnek mondott szférában — sajnos az elég gyakori — „analfabetizmus" folytán csődbe juthat. Gyermekeink csak olyan csoládban érzik jó magukat, ahol nem kell pózolniuk. szerepet játszaniuk; szeretetteljes tiszteletben tartjuk személyiségüket, igényeiket, kérdéseiket. Az ember fejlődése során azért juthatott el mai lehetőségei szintjére, mert értelmes kérdéseket tudott föltenni a természetnek és választ is kapott rájuk. Az úszni nem tudót vízbe dobva is lehet úszni tanítani. Aztán vagy úszás lesz a kapálódzásból, vagy egy életen át tartó vízundor. Ne akarjuk a felnövő nemzedéket ily módon nekiszabadítani az életnek. El kellene végre oszlatni azt a gyanút, hogyha a gyerek nem látja a tévében, filmen; nem olvassa a szexuális élettel kapcsolatos írásokat, akkor nem érdeklik a születés körülményei. Terhes nőt lót az utcán, szerelmes pór sétál összeölelkezve, boldog mama tolja a gyerekkocsit, a biológiaórán a fogamzásról és sejtosztódásról tanul. Folytathatnám a sort a leghétköznapibb képekkel, amelyek a miértek láncát von= jók maguk után. Elég fáradságos lehet a gólyaképet a valóság tablóján elhelyezni. Ehhez bizony elszánt nemtörődömség. konok felelőtlenség is kell. Mert mire jó a gólyomese, és társai? A felelősségre nevelés elkorcsosulására! Sokkal igényesebb hozzáállást követel megmagyarázni fiunknak: a felelőtlen kapcsolatok sérüléseket okoznak, a lányok húzzák a rövidebbet, és ez épp a leendő férfi részéről követel fokozottabb felelősséget. Lányunkkal is meg kell értetni, hogy az élet neki szánta az anyaszerepet, ezt az ajándékot ne váltsa aprópénzre, felelőtlenségével ne tegye tönkre saját és leendő gyermekei boldogságát. Felelősségre, önzetlenségre, gazdag érzelmi életre csak a tényeket tisztelve és ismerve, ismertetve lehet nevelni. A kérdés fölényes kezelése, meg nem hallása, letorkolása a gyermekben fölösleges szorongást, feszültséget, hamis bűntudatot is kiválthat. Ha gyermekünk korának megfelelő valós magyarázatot kap, nem fogja a kérdést és a témát valamilyen különleges, ködös, izgató tabuként kezelni, és nem keres más forrást tudásszomja kielégítésére. így bizalmukat, őszinteségüket végleg elveszíthetjük. Ne akarjunk nem létezőnek vagy illetlennek feltüntetni olyasmit, ami életünk természetes velejárója. (A pótinformótorok nagyon is egyoldalúan, a testiség felől közelítik meg az intim kérdéseket.) A választól ás fölvilógosítástól való elzárkózással minden szülő megfosztja gyermekét a torzulásmentes információszerzéstől. Kényelmesebb struccpolitikát folytatni? Túlzott és ezért egészségtelen szemérem. Ez pedig szinte beteges gátlásokat okoz mindazoknál, akik e kényszerképzet hotása alatt élnek. A felnőttek sem tudnak mindig ezekről a kérdésekről megfelelő színvonalon beszélgetni. Sokszor oz ilyen eszmecsere eldurvul, mivel szókészletünk nem teszi lehetővé a szabatos fogalmazást. Miért kellene épp az élet e sarkalatos területén hazudni? Ezáltal magunk teremtünk illetlen, erkölcstelen helyzetet, mitikus ködbe burkolva e kérdéscsoportot és ezzel váltva ki káros képzelségeket. Nem beszélve arról, ha mi hazudunk, miért várjuk el csemetéinktől. hogy igazat mondjanak. Nem tudom belátni, miért káros, ha serdülő gyermekeink a valóságnak megfelelő tájékoztatást kapnak pl. a szülésről, netán a képernyőn látják annak levezetését? Nagyobb bajnak tartom a képernyőn látott durvaságot, erőszakot, embertelenséget, vagy a trágár szavak áradatát, a házasélet kulturólatlansógót vagy közönyösségét, rutinos szeretetlenségét, a cinizmust. Az egyik levélíró nem érzi szükségét a nyíltságnak. Ezidáig még nem tapasztaltom, az élet bármely területéről legyen szó, hogy a nyíltság mellőzésével bármit is megoldhatnánk hosszú távon. A nemi érés valóban magától is megjön, de a szellemi érés és felelősségtudat nem. Az utóbbiakat fejleszteni kell. Fölbecsülhetetlen segítséget jelentenek a művészetek színvonalas és kimagasló alkotásai, az szakkönyvek, de a közvetlen bizalmas beszélgetést és a mögötte meghúzódó felelősségteljes szeretetet, érdeklődést nem pótolhatják. Ha pozitívan akarunk hatni gyermekeinkre. a józan, tapintatos nyíltság és nyitottság alapozhatja meg az egyedül lehetséges, egészséges tekintélyünket, gyermekeink megbecsülését. Ne feledjük, a kérdőjel megtalálja párját, a feleletet. Ha nem a jót, okkor a torzot, a rosszat is elfogadja, magáévá teszi viszonyítási alap híján. Utódainkat ne azzal akorjuk megóvni az életben leselkedő csapdáktól (erkölcstelenségektől), hogy nem tárjuk fel őszintén előttük a veszélyeket. Kötelességünk a nehéz helyzetek elkerüléseinek lehetőségeit, becsületes változatait bemutatni, amennyire tehetségünkből futja. Rajtunk áll, hogy gyermekeink érzelmi és nemi. társadalmi és családi, szakmai és emberi élete milyen minőségű lesz! Mi indítjuk el őket az úton, amelyen majd nélkülünk haladnak tovább, netán szómonkérve a mulasztásokat. Minderre csak másfél évtized áll rendelkezésünkre. Ne akarják hát művi gyermekkorban tartani nyiladozó értelmüket! BALASSA ZOLTÁN mérnök, Kassa (Kosice) Kedves Olvasóink! “s Továbbra is várjuk leveleiket, hozzá- Jj szólásaikat. Címünk: Nő szerkesztősége, « 897 36 Bratislava, Maftanoviéova 20. ^ A vitánkhoz fűzött véleményük mel- _i lett, levelükben tüntessék fel életkorú- O kát, családi állapotukat, gyermekeik ^ számát is. A borítékra ne felejtsék el & ráírni vitánk címét; „Illetlen kérdé- ^ sek?‘‘. Saját címük feltüntetésére azért < van szükségünk, hogy a közölt hozzá- 0 szólásért el tudjuk küldeni a honorá- O riumot. Z KEDVES ISTVÁN! Beszélgetésünk alkalmával, amikor elmondta élete új lordulotát, arra kért, mondjak véleményt, lehetségesnek tartom-e, hogy házassága harmonikus lehet Hatol ismerősével. Nyolc éve tartó komoly kapcsolatát akarja most Ielbontani, mert „szerelmes" egy Hatol lányba, aki nem hajlandó közeledését ellogadni, csak akkor, ha feleségül veszi. Azt kérdezte, várhat-e még boldogságot az élettől egy ölvenen túl járó lérli?! Boldogságot minden ember vár az élettől, ölvenen innen és túl, akár nő, akár lérli. De nem mindegy, hogy milyen boldogságot, hogy ki az a másik személy, akiről úgy véli: számára a boldogságot jelentheti. Azt a boldogságot egy ölvenen túli tértinek, amit egy huszonhárom éves lány jelent, én nogyon rövid ideig tartónak és bizonytalan kimenetelűnek tartom. Mert ami most izgalmas, legyezgeti a hiúságát, az néhány év múlva nagyon szürkévé és keserűvé válhat. Amikor ön már a hetedik X leié jár, ifjú neje, - harminchárom esztendejének minden vitalitásával — úgy akar majd élni, mint a többi liatal asszony. Talán liatal ismerőse nem is Önbe szerelmes, hanem a vezető beosztásába, a beosztásával járó remek fizetésbe, az autójába, a házába, kertjébe, és a lehetőségekbe, amelyeket jelenleg megszerezhetőnek tart, amelyeket — elég felelőtlenül — ön is megígért neki. Érdemes lenne leltenni a kérdést: Vajon, ha liatal munkás lenne havi 2500 koronás fizetéssel, és csupán kerékpártulajdonos, akkor is annyira hozzá akarna menni az a „nagyon szerelmes“ liatal lány? Ha őszintén lelel önmagának, talán nem is lesz kiváncsi az én véleményemre. Mindenki életében jelentkezhet oz önéhez hasonló „szerelem“, de az ilyen érzelmi lellobanósok tartama és tartalma nagyon ritkán válik életünk lantos részévé. Persze lehetnek kivételek. De nem hiszem, hogy az ön friss „kalandjaérzelme“ ezek közé tartozik. És még valamit. Nemcsak a papírral „házasságlevéllel" szentesített kapcsolat kötelez. Az is, ami nyolc év alatt szóban, tettben, érzésben a másik emberhez fűzte, aki bízott, megbízott önben. Soha nem jutott eszébe, hogy az eltelt nyolc esztendő alatt más férfi szeme is megakadt a barátnőjén? Talán ajánlatot is kapott, de ő nem hajlott más felé, mert szereti magát. Tisztességgel felnevelte két árva gyermekét, és azt remélte, most majd saját, - közös életük kezdődik, ön elfogadta a bizalmat, a szeretetet, az asszonyi gondoskodást — reményt nyújtott — és minden jelét a viszontszeretetnek. Embersége, tisztessége került szembe lérfihiúságával, egy azt kihasználó okos kis növel. Várjon még néhány hónapot, mielőtt döntene! Lehet, hogy ennyi is elég lesz, hogy tisztában, biztosabban lássa, hol van hátralevő évei nyugalma, derűje, ha úgy tetszik: öregkora boldogsága. Szívélyesen üdvözli
