Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-29 / 31. szám

A |T|J| FÓRUMA KÉRDEZ: NAGY MARIA KOMAROMI (KOMÁR­NO) LAKOS Eddig még csaknem minden nyáron hiányos volt az üzletek üdítő italellátá­sa. Lesz-e idén elég szörp, gyümölcslé, limonádé az üzletekben? VÁLASZOL: JÁN MAGAL MÉRNÖK. A TUDOMÁ­NYOK KANDIDATUSA, A LIKO VEZÉRIGAZGATÓSÁGA KERESKE­DELMI IGAZGATÓJA. A gyártó vállalatok és a kereskedelmi dolgozók minden évben különös gondot fordítanak a lakosság nyári ellátására, főleg a megfelelő üdítő italkészlet biztosítására. Sajnos, ez nem mindig sikerül kielégítően — függ a terméstől, az igényektől és természetesen attól is, hidegebb vagy melegebb-c a nyár. Két éve a szörp kevesebb volt a szükségesnél. Ezért ebből tavaly a harmadik negyedévre 5325 tonnát biztosítottunk. Idén a nyári hónapokra a készlet 7310 tonna. A szörpök főleg erdei és kerti gyümölcsök keverékéből, szőlőből, eperből készülnek. Üj termé­künk az Ovocit szörp, a citrommal és málnával ízesí­tett almaié. A diabetikus betegek körében kedveltek a málnával és citromlével kevert Diaszörpök. Tehát a legkeresettebb, a családokban leginkább elterjedt üdítő italalapanyagból megfelelő a választék, és ele­gendő mennyiség áll a lakosság rendelkezésére. Gyümölcsléből tavaly a harmadik negyedévben 2750 tonnát adtunk el, idén 3115 tonna áll a fogyasztók rendelkezésére. Ötféle zöldségből és tízféle gyümölcs­ből készül összetételétől függően 2,30 — 6 koronáért. Ezek a pléhdobozban forgalomba hozott üdítő italok közkedveltek, mert hosszabb ideig tárolhatók, mind az üzletben, mind otthon. Sajnos, még sok üzletben, bolt­ban éppen csak a legnagyobb kánikula idején árusít­ják az üdítő italokat, holott a dobozolt gyümölcslé például egész évben a fogyasztók rendelkezésére áll­hatna. Kevésbé ismert a fogyasztók körében a Fructus és a Sunquick koncentrált szörp. Ebben bizonyára az áruk is szerepet jgtszik — egy üveg Fructus feketeribizli­­szörp 17,50, a narancsszörp pedig l(i,60 koronába kerül. De egy üveg szörpből 3.5 liter üdítő ital készíthető, s ha átszámoljuk, olcsóbb, mint a dobozos narancslé. Gyümölcsmustokból tavaly 345 000 liter fogyott, idén ebből is 75 000 literrel több lesz. A márkás üdítő italok — a Pepsi-cola. Mirinda. Tonic, Márka — alapanyagát devizáért vásároljuk, s a szerződésben foglalt mennyiség már több éve válto­zatlan. A kereslet viszont évről évre nő. Ezekből az üdítő italokból nem tudjuk minden évszakban és min­den helyen kielégíteni az igényeket. A Márka üdítő ital alapanyagát Magyarországon vásároljuk, évi tízezer hektolitert kapunk belőle, de ennek a duplája is el­kelne. Magyarországgal nagyon jó a kapcsolatunk, szerződésünk van már az Alma üdítő ital alapanya­gára is. Szeretnénk, ha még idén piacra kerülne. A jövő évben megkapjuk tőlük a málnával és a tnegy­­gyel ízesített üdítő ital alapanyagát is. Mi szállítjuk a sör- és szódagyáraknak az alap­anyagot, amelyből olcsó, néhány nap szavatossági idejű üdítőt készitenek. Nyersanyagunk ehhez is van bőven; pillanatnyilag tele van a raktár, mert a hideg időjárás miatt a fogyasztás az előző évekhez mérten kisebb. Az idén jobban felkészültünk a nyárra, mint tavaly. De hogy munkánk eredményes legyen, és az üdítő italok választéka, mennyisége ne csak kielégítse, ha­nem alakítsa is a fogyasztók igényét, a kereskedelem­nek sokkal rugalmasabban, okosabban kell ajánlania, kínálnia az üdítő italokat. orozatunk első részé­ben a cigánytanyák felszámolásáról szól­tunk. Arról a nagy társadalmi segítségről, amely lehetővé teszi, hogy a ci­gányság helyzeti hátrány nélkül, az ország többi állampolgárával egyenlő körülményekből indul­hasson. Szocialista társadalmunk törvényei értelmében egyedül az elvégzett munka teszi egyenlővé az embereket, és kötelességeik teljesítésével alapozzák meg jo­gaikat. Már jeleztük, hogy a cigány­ság az Európába bevándorló legutolsó keleti nép, nincs terü­lethez, országhoz kötve. Bár ős­hazájukat hagyományosan Indiá­nak tartják, iqen sok még a tisz­tázatlan kérdés származásuk, be­vándorlásuk és csoportokra sza­kadásuk körül. Európába kerülé­sükről régi írások alig-alig szól­nak. A cseh krónikás Dalimii 1242-ben irta, hogy: Csehország­ban számos ember jelent meg, akik alamizsnáért így könyörög­tek: „Kartas bog" — éhesek va­gyunk. Magyaro'szági megjele­nésükről az első tudósítást a XIII. századból kapjuk. Európa­­szerte csak a XIV. századtól él­nek tömegesen. Egy-egy helyen addig maradtak, amíq el nem űzték, vagy az éhínség tovább nem hajtotta eket. Soha nem tértek vissza azokra a helyekre, amelyeket éhínség miatt hagytak el. Közben persze keveredtek a helyi lakókkal és más cigány­csoportokkal. A XIV. századtól kezdve számos európai ország­ban küldözték őket, mert élet­módjukkal nem tudtak a helyi lakossághoz alkalmazkodni. Év­ezredes lemaradásukat nehezen lehetett behozni elszigeteltségük, vándorlásaik és persze a kiközö­­sítettségük miatt. A fasiszta Né­metországban kb. 600 000 cigányt pusztítottak el, mint hasznavehe­tetlen, alacsonyabb rendű fajt. Történelmi tény, hogy — mint Európában idegen népcsoport — sok gondot jelentett megjelené­sük, letelepedésük, vándorlásuk, szokatlan életmódjuk. Az évszá­zados bélyeg o cigányságon, hogy nem dolgoznak, fosztoga­tásból, csempészkedésből, lopá­sokból tengetik életüket. De a szórványosan előforduló kútfők­ből olyan adataink is vannak, miszerint egy-egy csoport keres­kedéssel, vadászattal foglalko­zott, mások híres zenészek, fa­megmunkálók, fémművesek vol­tak. Még mi is emlékszünk zené­szekre, vályogvetőkre, kovácsok­ra, hulladékgyűjtőkre, teknőkészí­­tőkre . . . Bár ezek a csoportok nem értik egymás nyelvét sem, és elkülönítik magukat más cso­portoktól. Mint ahogy elkülönítik magu­kat azok is, akik termelő munká­juk által beilleszkedtek társadal­mi életünkbe, azoktól, akik még mindig munka nélkül vagy csak alkalmi munkavállalással, kétes forrásokból szerzik a táplálékra, ruházatra valót. Az utóbbi években társadal­munk segítsége a cigány lakos­ság foglalkoztatottsága terén is jelentős eredménnyel járt. Az 1976—79. években a produktív korban lévő cigányok foglalkoz­tatottsága 71,9 százalékra nőtt, vagyis az állandó munkaviszony­ban lévők száma 72 947. A fér­fiak 93,1 százaléka dolgozik, a nőknek csupán 49,3 százaléka. Főleg a többgyermekes anyák maradnak otthon, akik nem tud­ják, vagy nem akarják gyerme­keiket óvodába adni. A kötelező iskolalátogatást befejező tizenöt éves fiatalok el­helyezése még országszerte nagy gondot okoz. Csak egyetlen év adatai: 1979-ben az iskolát be­fejezők 34,4 százaléka lépett tanoneviszonyba, 10,2 százalékuk vállalt munkát, nyolcvanhét fiatal középiskolába került, a többi 635 — otthon maradt. Külön kell foglalkoznunk, az „otthon maradottak" számottevő kategóriájával, vagyis azokkal, akik tizenöt évesen alkalmi mun­kát vállalnak, csavarognak, férj­hez mennek, gyereket szülnek. A többi szám sem nyugtathat meg: a 10,2 százalék — a mun­kát vállalók adata — azokról mór nem szól, akik „menet közben" lemorzsolódnak, visszaesnek, bör­tönök állandó vagy időszakos lakóivá válnak. És nem szólnak ezek a számok azokról sem, akik példás munkájukkal feljogosíta­nak bennünket arra, hogy a tár­sadalmi törődést, kötelességeik szigorú számonkérését — járható útnak tartsuk a cigánykérdés megoldásában. BUTIKE! (DOLGOZZ!) Ez az a szó, amit minden cso­port, bármennyire különbözik is nyelvük, megért — meg kellene értenie. Mindennemű társadalmi megbecsülés, segítség, jog alap­ja a munka. Ez alól senki sem lehet kivétel. A Rimaszombati (Rim. Sobota) Járási Nemzeti Bizottság épülete előtti parkban kora délelőtt min­den pad foglalt. Fiatalabb, idő­sebb cigányok ülnek rajtuk, vár­nak. Orvosra, rendelésre. Egy beteg, a családtagok a kísérők. A szemközti büfében fiatal ci­gányasszony kilónyi kolbászt, ke­nyeret, limonádét vásárol, ma­roknyi papírpénzt húz ki melltar­tójából, azzal fizet. Jóízűen fa­latoznak a padokon, nem za­varja őket sem a sietős embe­rek rosszalló tekintete, sem az egyre erősebben tűző nap . . . — Ezekkel van a legtöbb baj, szerencsére egyre kevesebben vannak — mondja Koco István, a jnb cigánykérdésekkel foglal­kozó bizottságának dolgozója, és közben javasolja, hogy men­jünk velük: ellenőrző napot tar­tanak a Bátkai Állami Gazda­ság munkahelyein. Bodon Zoltán­nal, a bizottság „terepjáró" dol­gozójával máj; a helyszínen ta­lálkozunk, az állami gazdaság igazgatóságán. Panaszlevelsket húz elő. rendeleteket, törvény­cikkeket idéz, házal, kér, vitatko­zik. S mindezt a cigányok érde­kében, akiket hivatásából adó­dóan személyesen ismer. — Porteleky Géza ügyében já­rok itt. . . Ismerik az elvtársak a járási nemzeti bizottság 171/78-as rendeletét. Segítenünk kell a cigánycsaládokon, hogy a lakáskérdésük megoldásával sta­bilizálódjanak, ne hagyják ott munkahelyüket. Ez a Porteleky hét’ éve dolgozik a gazdaság­ban, gyalogmunkás. Ha nem kap lakást, elmegy. Hét év nem kis idő, rendesen dolgozott, csa­ládot alapított, a második gye­reküket várják, három család lakik egy lakásban . . . A kérvények sorozatos elutasí­tásának az oka: az állami gaz­daság belső törvényei alapján lakást csak az állattenyésztésben dolgozók kaphatnak, gyalog­munkások nem. És a szabály itt szentírás, legalábbis úgy látszik, Danko István, lakásügyi elő­adó még hozzáteszi érveléséhez: A múlt évben 55 lakást adtunk a cigánycsaládoknak. Mind az állattenyésztésben dolgoznak. Nem sajnáljuk mi tőlük, csak megbecsülnék. Fizetéskor 2—3 napig terített asztal van, bor, szalámi, aztán meg a gerendát is leszedik tűzifának... Itt van az a friss eset, a Pako Gusztáv. Megoldottuk a lakásgondját, a múltkor meg három napig mu­latott, eszébe se jutott a rábízott jószág. Nem fért meg a bátyjá­val sem, elment. Még ki se je­lentkezett . . . Gazdaságunkban 347 cigány alkalmazott van, a dolgozók 37 százaléka. Nehéz olyan rendeleteket hoznunk, ami mindenkinek egyformán előnyére van ... És nem is egyformák. Radnóton (Radnovce) az asszo­nyok még ünnepnapokon is dol­goznak — egészíti ki a képet Soltész Tibor mérnök, a személy­zeti osztály vezetője. - Uzapa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom