Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-22 / 30. szám

„Szeretnék megváltozni" jeligés olvasónk panaszolja: Pajzsmirigy­­nagyobbodásra kezelik, de lassan tart a gyógyulás. Tudja, hogy az r életmódján is változtatnia kell. Ki­­§ í gyógyul-e betegségéből?" A strúma, népies nevén a golyva, a pajzsmirigy megnagyobbodása. A pajzsmirigy hormont termel. Van, amikor a megnövekedett pajzsmirigy nem termel több hor­mont, mint kell. Ez a fajta strúma csak a megnövekedett terjedelme miatt okoz zavart, főleg akkor, ha a gégét nyomja. Ilyenkor köhögés, nehezített légzés, rekedtség léphet fel. Gyógyszeres kezeléssel ezt a betegséget eredményesen lehet gyó­gyítani. Ha a pajzsmirigy egyébként rendes mennyiségű hormont termel, általában nincs is szükség műtétre. Strúmának nevezik azonban a ! pajzsmirigy fokozott működésével . járó megbetegedést is, ha ez az elváltozás együttjár a mirigy meg­nagyobbodásával. A betegség egyik fajtájában (a Base­­dow-kórban) a szervezet anyagcseréje fokozott, és egyik jellegzetes tünete a szemgolyó kidülledése. A betegnek nyu­godt, izgalommentes életmódra van szük­sége, ne dohányozzon, alkoholt egyáltalán ne fogyasszon, és vigyázzon az étrendjére. Mivel a pajzsmirigy-túltengés eleve foko­zott izgatottsággal jár, feltétlenül változ­tassa meg életmódját úgy, hogy a nyugal­mát biztosítsa. A betegek többségét nem szükséges operálni, mert a gyógyszeres kezeléssel is jó eredményeket lehet elérni. Ha viszont később mégis műtétre kerül sor, a teljes gyógyulás biztos. 2 a fi. a. a a fi a > t s 0 a N I « . af 0 a A fákról lehuppant, két lábra emelkedő őseink több­nyire öklüket használták kom­munikációs eszközként lévén szókincsük és agyuk még fej­letlen. E néhány százezer évig tartó kommunikációs forma annyira őseink sejtjébe véste a gesztusokat elindító vegyi folyamatokat, hogy civilizált ivadékaink között is akad olyan, aki ehhez a közlési módhoz folyamodik. Teszi ezt különösen akkor, ha valamit nyomatékosan akar kifejez­ni... Hősünk gyanútlanul közle­kedett otthona és munkahelye között. Nap nap után kerék­páron, a közlekedési szabá­lyokat többé-kevésbé betart­va tette meg a két-három kilométernyi utat. Elárusítónő a falu legnagyobb élelmiszer­­boltjában. Záróra után haza­felé indulva a kerékpár kor­mányának két oldalára tömött bevásárlószatyrokat akasztott. Mielőtt az úttestre lépett vol­na, szabályszerűen körülné­zett, majd látva, hogy sem­milyen veszély nem fenyegeti, óvatosan letolta a járdáról a kerékpárt. Elindulását nem látta ve­szélyeztetve, hiszen feltételez­te, hogy a szomszéd falu felől érkező autóbusz az üzlet előtti megállóban lassít, és szokás szerint meg is áll. S miután felvette az utasokat, egy-két perc múlva tovább indul. Hősünk látva a három­negyed hetes buszt, a fenti következtetések szülte meg­nyugtató érzéssel pattant ke­rékpárjára. A sokat használt „vaspaci" csikorogva gyor­sult. Talán tulajdonosa is ne­hezebben nyomta a pedált, hiszen nyolc órát állt egy­folytában az önkiszolgáló pultjai közt, nem egyszer lá­dákat, csomagokat emelve. Ezért is történhetett meg, hogy a megállóból elinduló autóbusz néhány méter után megelőzte, majd hirtelen fé­kezve megállt mellette. A vezető kimért mozdula­tokkal nyitotta ki az autóbusz ajtaját, s látszólagos nyuga­lommal indult hősünk felé. Talán gondolkodni látta, ta­lán a születő kérdés — mit akarhat ez a sofőr? — raj­zolta ráncokat is észrevette homlokán. Egy pillanatra megállt előtte és ... Nem fi­gyelve a kérdő arcjátékra, nem törődve a ráncolódó homlok mögött rajzó gondo­latokkal jól indított válldo­­bással az útszéli rózsabokor­ba taszította már-már gyanút fogó hősünket. Igen. A jelek, a járműből kilépő vezető viselkedése már elindítottak benne valamilyen reflexet, cselekvésre késztető gondolatsort. A választ a várt kérdésekre, a védekezést a mindennapi életben néhány­szor már átélt „keresetlen szi­dalmak" ellen. De véleménye, védekezése akkor sem, most sem érdekelt senkit. Pedig a rózsák, a szétszakadt tejes­és liszteszacskók, a kiömlött tej, a szétszóródott konzervek közül szeretett volna oda­kiáltani: „Idefigyeljen maga, maga ..." Nem tette, de nem is tehette, hiszen az ökölvívás és a birkózás elemeit egyesí­tő mozdulat elindítója be­szállt az autóbuszba és el­robogott. Hősünk ott maradt, ruháját porolva, a még hasz­nálható élelmiszereket válo­gatva. Tudat alatt talán még mentséget is talált a raga­dozó ember tettére, hiszen másnap nem jelentette fel a rendőrségen a „boxbajno­­kot". Vagy önmagát hibáz­tatta a közlekedési vétségért? Ha elkövette volna is a közlekedési kihágást, akkor sincs joga senkinek önbírás­kodásra. A visszavágó lehe­tőségét a legkeményebb spor­tokban is megadják az em­bernek. A „mérkőzés" itt is visszavágóra vár - a rendőr­­séaen. Huszonnégy éves, 170 cm magas, nem saját hibájából elvált asszony, két kisfiú­val, ezúton szeretne megismerkedni be­csületes, józan gon­dolkodású elvált vagy özvegy férfival har­mincéves korig. Egy­két gyermeket szíve­sen vállal. Jelige: „Piros ró­zsák, fehér rózsák” Huszonöt éves, 157 centiméter magas, érettségizett, kék sze­mű, fekete hajú, uta­zást, zenét kedvelő lány, ezúton szeretne megismerkedni, ko­moly, becsületes fia­talemberrel huszon­nyolc éves korig, aki szeretetre, boldogság­ra vágyik, úgy mint ő. Minden levélre vá­laszol. Jelige: „Nehéz a magány” szeretnék rátalálni 15 éve 1965 júniusában volt a dunai árvíz. Rejt­vényünkben Cselényi Lász­ló: Históriás ének című verséből idézünk. Készítette: G. J. A 28. számú rejtvény helyes megfejtése: Légy szíves elküldeni a nadrá­godat, hogy elvihessem neked a kabátomat. A tizennégy helyes meg­fejtés után könyvjutalom­ban részesül: Hustá ft, Pelsőc (Plesivec), Terebes­­sy V., Bratislava, Kozma G., Vízkelet (Cierny Brod), Székely l.-né, Szolnok, Szalay T., Tornaija (Safá­­rikovo), Pásztor A.-né, Zala Zs., Ipolyság (Sahy), Tamás V., Tesmag (Tes­­mak), Tornai Zs., Csanda T., Tardoskedd (Tvrdosov­­ce), Bitter T., Csallóköz­­aranyos (Zlatná n/O.), Sebő l.-né, Páskaháza (Pasková), Magyar G., Dadej S.-né, Kassa (Ko­sice), Kirschner M„ Hu­­menaé, Baráth l.-né, Aranykalászi (Zlaté Klasy), Debreceni E., Eger, Pin­tér G., Berencs (Branc).

Next

/
Oldalképek
Tartalom