Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-07-01 / 27. szám

GÄGYOR PÉTER: A TEJRŐL AZT GONDOLJUK, HOGY SORSA VILÁ­GOS, EGYSZERŰ TÖRTÉNET; ISMERJÜK, HISZEN Ml MAST LEHETNE TENNI A TEJJEL, MINT KIFEJNI, ÖSSZEGYŰJTENI, MAJD EGY RÉSZÉT TEJBOLTOKBA szállítani, másik részét feldolgozni, néha MÉRGELŐDÜNK UGYAN, AMIKOR SAVANYÚ TEJ CSURRAN A SZOKVÁNYOS ZACSKÓKBÓL, VAGY KICSI A KÍNÁLAT A TEJTERMÉKEKBŐL. poros, gazdasági udvaron egy férfi dühösen rugdalja a föl­det. A szövetkezet irodájából ki-kitekintő nőkkel pöröl.- Megrendelték. Csak azt vegyék át, amit megrendeltek. Háromezer litert. Négy órája ezen a vidéken csavargók, és lassan felforr a tej a tartályban.- Majd ha megjön a könyvelő — nyugtatják azok. — Nagy ügy! - dühöng tovább. — Már régen otthon lehetnék. Hiszen drágább a szállítás, mint ez a lőre. Bent az irodában lázasan telefonál­nak. Megoldódik a tej ügye. Pavol Rolko a bártfai (Bardejov) rendszámú teherautóval a sertésólakhoz fáról, és a tárolóba csurgatják a szeparált tejet. Délután négy óra van, még vagy két­száz kilométeres út és hazaér. A bolyi (Bof) fejőnők még a répaföldön kapál­nak. a tehenek a Latorca gátja mellett legelnek, egy óra múlva kezdődik az esti fejés. xxx A bolyi Haladás EFSZ Zétény (Zatín), Véke (Vojka) és Boly földjein, 3316 hektáron gazdálkodik. 726 hektárja ár­terület, tavalyelőtt huszonnyolcszor ön­tötte el a víz. A szövetkezetnek 540 tagja van, ebből 150 nyugdíjas. Sze­rencsére a nyugdíjasok nem vonulnak passzív nyugalomba, a hetvenévesek­ből pl. 10-12 ember még ma is dol­gozik. A szövetkezet szarvasmarha­állománya 2880 darab, keresztezett faj­ta: a hazai tarka és a holland keve­réke. A szarvasmarha-állomány 60 %-a tehenészetben van. A bolyi gazdaság­ban 580 fejőstehenet tartanak, tavalyi tejhozamuk 2937 I volt tehenenként. Erre az évre 3000 literes tejhozamot terveznek. 1983-ra elkészült az új, kor­szerű, karusszeles tehénistálló, 850 jó­szág részére, mert jelenleg a több mint húszéves, elavult épületekben van a tehenészet. Az új istálló beruházási értéke 48 millió korona, beleértve a 16 milliós értékű törzsállományt is. Je­lenleg a tejtermelés évi vesztesége 1 161 000 Kcs, az új istálló és techno­lógia beindulása után évi másfélmilliós nyereséggel számolnak a gazdaság ve­zetői. A fejők átlagjövedelme 2310 Kcs (a szövetkezetben az átlagjövedelem 1927 Kcs), előzetes becslések szerint a korszerűsítés eredményeként jövedel­münk is 20-30 %-kal emelkedik majd. xxx — A jelenlegi istállózás, az épületek és a technológiai berendezés már annyira elavult, hogy problémák egész sorát váltja ki. Ezekben az istállókban — mondja Kemechey Béla, a szövetke­zet közgazdásza - egyre több a nehéz fizikai munka és gyakqri a munkahelyi ártalom. Kézízületi megbetegedések miatt egy év múlva 5—6 embert át kell helyeznünk. A megfelelő szellőzőberen­dezés hiánya miatt légzőszervi megbe­tegedések jelentkeztek a dolgozóknál, azért további hét fejő áthelyezésével kell számolnunk. Pedig a mezőgazda­ságban nehezebben ismerik el a mun­kahelyi egészségkárosodást az orvosok, mint az iparban. Az állatállomány egészségi állapota kielégítő, még a szigorú, a legkisebb gyanú esetében végletesen határozott állatorvosi fel­ügyelet is csak évi négy-öt állatot szűr ki. Két lényeges gazdasági problémánk van. A szántóföldi takarmánytermesztés nincs arányban az állatállomány nagy­ságával, ráadásul a legelőterületek elég messze vannak az istállóktól, (gy napi háromszori fejés esetében az álla­tok 10-20 km-t is gyalogolnak. A mai távolság, amit megtesznek — 12 km —, tehenenként 2 liter veszteséget jelent, összesen 1200 litert. A szántóterületünk­nek csak 21 %-án termelhetünk takar­mánynövényt. Ez a legnagyobb enged­mény. Viszont — és ez nagyban befo­lyásolná a tejtermelés rentabilitását és a húsgyarapodást - 5-6 %-kal na­gyobb takarnfánytermő területre volna szükségünk. xxx A Latorca védögátjai közötti terület széna és fűhozama annyira bizonyta­lan, hogy számolni vele szinte lehetet­len. Végül mindig a szeszélyes folyó dönt. Ezért valamennyi árterülettel ren­delkező mezőgazdasági termelőegység esetében figyelembe kellene venni a mezőgazdasági minisztérium döntését, hogy az évi tervek kialakításakor eze­ket a területeket ne számolják teljes értékű mezőgazdasági területnek. xxx A zétényi utcán találkoztunk Szedlák Istvánnal, a volt bolyi szövetkezeti elnökkel. Jelenleg gépkocsivezető és anyagbeszerző. — Jobb ezt csinálni, mint elnökös­­ködni - mondja és nevet, majd mintha csak kísérőmnek, Illés János alelnök­­nek mondaná: — Már az én időmben is probléma volt a tejtermelés. A víz akkor is rendszeresen elöntötte a réte­ket, és elvitte a szénát vagy a széná­nak valót. A takarmónyhióny miatt meg kijöttek a termelési igazgatóságról, hogy „megfeddjenek". Kivittem őket a Latorcához, és egy darabig együtt néztük a vizet, majd kénytelenek voltak igazat adni nekünk. Az árterület min­dig bizonytalan, csak az nem tudja ezt, aki még sose látott olyat. Kezet nyújt, és tovább megy. xxx — Én a változatosság kedvéért ön­kritikával kezdeném — mondja az al­­elnök. - A tejproblémához az is hozzá- jy tartozik, hogy a tehenészet dolgozói- — nak szakmai színvonala nem minden a esetben felel meg a termelési felada- j£ tok követelményeinek. Ezért a tehené- w szetben szaktanfolyamot szerveztünk, o melynek szóbeli és írásbeli záróvizsgája g> lesz. A tanfolyamot a leleszi (Leles) o mezőgazdasági szakmunkásképző inté- * zetben szerveztük. Aki a tanfolyamot elvégzi, az egy osztállyal magasabb ^ fizetési kategóriába kerül, és mester- ,0 levelet kap. Ezzel is készülünk az új 15 istálló összetettebb feladataira. De, -a sajnos, most is munkaerőhiányyal küsz­­ködünk. A tehenészetben nincs szabad- ai nap. A dolgozók átlagéletkora 40 év. z Van öt hatvanéves fejőnk, ha kiesnek, .. nem tudom, kivel fogjuk pótolni őket. — Ráadásul az ő termelési átlaguk a leg- u. IMb[

Next

/
Oldalképek
Tartalom