Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-17 / 25. szám

szikim j a von Felvágtatott ő a fekete felhő járásába. Látja ö, hogy egy istentelen nagy vas­háló van előtte.- Kedves gazdám - azt mondja a ló neki — baj van, le kell szállanánk. Innen tovább nincs út, mer a háló előttünk van. Ha lemenek a földre akkor is előt­tünk van, ha lelmenek akkor is. Itt má le kell szállanyi pihennyi oszt meg kell tudnyi ki ennek a gazdája. Úgyis vót! Leereszkednek ők a földre, egy istentelen nagy erdőbe, olyanba, hogy a végit nem látszott sehonnan se. Egy olyan istentelen nagy vadszilvás erdőbe, hogy agyig tudott még az eger is elmászkálnyi a bokor közt. A nagy vitéz ember igazé vagdosott o kardjá­val. Mit lássa ő, egy vénasszony tövisvei tésűkögyik! Avval a vadszilvatövisvel úgy lésüli két ódalra leeresztve a haját. Mit lássa ö, az egyik dohánylevelet beteszi a szájába, a másik ódalon meg köpdösi ki a bagót a vénasszony.- Adjon Isten édes kedves öreganyám I- Idehallgass Szegény János, hozd el a vasvillát a sarokbó, a vadszilvabokor­­nak a tövibö! Vágd a szemem közé! Hogyha én lel nem nyitom a szemem, akkor rögtön végi az életednek! Majd 3000 esztendeje embert nem látok a szememre, mer olyan vitéz ember mét nem járt erre aki úgy beütte véna a sze­membe a vasvillát, hogy lel tudtam vóna nyitni a szememet. Akkor Szegény János mellogja a vas­villát, szalad a vénasszony tele. Meg­kapta a villát, úgy belevágta a szemi közi, hogy hét éccaka, hét szempillantá­sig mindig aludt. Olyan nagy erőfeszítést tett Szegény János! Mikor belevágta, a vénasszonynak mind a két szemi fel­pattant. Mind ahogy négyszáz kazal ég, úgy tüzelt a szemi a vénasszonynak. No itt lesz má baj! Mikor leiébred Szegény János, azt mondja neki a vénasszony.- Idehallgass Szegény János, erre gyött má az égvilágon mindenki, vag­dostak kedves lijam, de mikor bele­vágtad azt a vasvillát a szemembe még a nyele is eltört. Most má ezé mérsz te éntőlem? Az én erdőmet ember elkerü­­nyi nem tudta. Azé húztam ki a vas­­hálót, hogy itt mindenki szálljon le oszt tanákozzon velem, aki csak érizte ma­gába hogy vitéz ember. Hát most ezé hét éccaka, hét szempillantásig te innen nem mégy el! Énnálam azt eszel, azt iszol amit akarsz.- Édes kedves öreganyám nekem abbó a tésztábá süssön vakarát, amit maga azelőtt a lábával dagasztott!- Hohó, édes kedves lijam! Mindent odaadok csak azt az egyet nem. Abbó én neked nem sütök vakarát. Adok ne­ked országot, avval a tudományval leszel amivel én! Mi kell más?!- Édes kedves öreganyám — oda­ment, meccsókolta a homlokát - én magát úgy szeretem mind az édesanyá­mat. Csak maga nekem abbó a tésztábá süssön vakarát!- Édes kedves lijam, hát ha annyira ragaszkodói hozzá akkor hát én segítek rajtad. Nagyot kérsz, mert úgy tudd meg hogy nekem keresztlijam, akivel te most perbe vagy. Hét esztendeig, hét szem­­pillantásig tapostam a teknőbe azt a tésztát, de ö énrám még rám se nézett, még az erdőmet is kikerűte. Én saját magamat elátkoztam vaknak, hogy mig ollyan vitéz ember nem születik a lödön, aki nekem a villát úgy belevágja a sze­membe hogy én a két szememvel belás­sam az erdőmet, én agyig mindig vak legyek! Ha ő olyan bitang egy gazember vót, hogy ö énrajtam nem segített, hót akkor most má úgy vegye hasznát! No itt igazé a vénasszony mekkezdte a kemencébe raknyi az aprólát, készite­­nyi a tüzet.- No kedves lijam hordjad ti is a lát! Mikor tik együvekerűtök oszt má ki lesz láradva ő ugyanolyan vakarát vesz elő mind a tied. Egyet harap belőle és se láradtságot, se vérzést, se ütést fájda­lomnak nem vesz. No itt igazé úgyis vót. A vénasszony kisütte az egész vakarát.- No Ham, harapj bele! Itt van vagy hat ódal szalonna, eccerre edd meg az egészet! - Kitett vagy hat ódal szalon­nát meg vagy száz vakarát. A gyerek egy roppantásra, egy szuszra mindent behajitotta.- Édes kedves öreganyám szomnyak vagyok.- Hozok azt is kedves lijónk. Vagy 3000 esztendős bort 18 hordóval behúzott eccerre.- Hogy érzed magad kedves lijam?- Kedves édes öreganyám mind mikor édesanyám a világra szült.- Azé kedves lijam. Itt má neked a hajad szálának se szabad elesnyi. Eccercsak az erdő zúg, villámzik.- Látod-e kedves lijam, most is itt van a mi keresztfijónk! Leszállana ő má, de nem mer. Nézzél ki kedves lijam, ameny­­nyi csillag van az égen mind rakásra szaladt. Má most hijjába gyön. Amit én a teknőbő kikapartam tésztát többet ér mind amennyi vakarát megettel. Ahogy én végighúzgátam a kezem a tekenőnek az ódalán, annyi országnak az ereji ment beléd. Még ha hármastó adják neki a vakarát, akkor is többet ér ez az egy. Ez többet ér mind neki 99 .. . (Az elhangozott részlet a „Világiája'' c. gömöri hősmeséből való. Gyűjtötte és lejegyezte B. Kovács István.) 4B. Kovács István egy magyar hagyományokat is őrző cigány mesemondótól hallotta Szegény János történetét, amelyet a felvételünkön látható rimaszombati cigány­óvodásoknak ajánlunk. ARANY - EZÜST - BRONZ Az egész ország spartakiádlázban ég, miért lenne kivétel a rima­­szombati járás? A járás apraja­­nagyja - megértve a spartakiád magasztos eszméit - hónapok óta szorgalmasan készül. Ki a Prágába jutásért, ki a részvételért a járási bemutatón, de legtöbben - örven­detes - a mozgás szépségéért, saját egészségük megóvásáért jártak a tornaterembe, a stadionok zöld gyepére. Ottjártunkkor csúcsosodott a spartakiádláz: a járási versenyre készültek a gyakorlatozok százai. A bemutatón több mint négyezren vettek részt, köztük a Rimaszombati Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulói is, akiknek felkészülését az egész tanítói kar nagy figyelemmel kísérte. Kocsis Géza pedagógustól, az iskola spartakiád felelősétől tud­juk meg, hogy 450 diák gyakorolt, akiket rajta kívül Tóbisz Tibor, Sza­­bóné Deme Gyöngyi és az 1-4. év­folyamosok osztályfőnökei készítet­tek fel. Hogy milyen sikerrel, tán az is bizonyítja, hogy az iskolát a járási bemutatón 284 gyerek kép­viselte. Sőt a fiúk közül huszon­négyen Prágába is eljutnak, a lá­nyokról még nem döntött a járási szervező bizottság.- A válogatáskor a legfontosabb szempont a tanulmányi eredmény volt, a viselkedési formák, fizikai adottságok, ritmusérzék és a hozzá­állás voltak a további kritériumok. Iskolánk tanulói odafigyeléssel és megértéssel álltak hozzá e nehéz feladat megoldásához. Hogy mit is jelent a spartakiád? - kérdez visz­­sza Kocsis Géza. - Az együvé tar­tozás érzését sugallja, a jó értelmű egymásra utaltságot. Ezen felül pe­dig sportolási lehetőséget biztosít, s mint a sport minden esetben, szi­lárdít olyan pozitív emberi jellem­vonásokat, mint az elszántság, a bátorság, a kitartás, a töretlen hit a cél elérésében. Bízom benne, hogy ez esetben nem következik majd be az a visszaesés, s az emberek százai az országos bemu­tatók után is megtalálják a sport­pályához vezető utat. Hogy hívják azt a magasugrót, aki a közelmúltban megjavította Vlagyimir Jascsenko világcsúcsát? Wszola 1 Beilschmidt 2 Mögeburg X

Next

/
Oldalképek
Tartalom