Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-06-17 / 25. szám

lódik az új munkásosztály, mely ezen a tájon csak nemrég kezdett gyökeret ereszteni.

Két dolog azonban minden pozitívum ellenére is elgondolkoztató: az egyik a dolgozók alacsony szakképzettsége, a másik pedig az irányításban dolgozó nők alacsony száma. Eddigi utaimon még nem találkoztam olyan üzemmel, amelyben ennyi nő alkalmazott közül egyetlen egynek sem lett volna főiskolai végzettsége. Itt-a dolgozók összetételének megfelelően — nyolc főiskolai végzettségű szakembert kellene foglalkoztatni, de egy helyen sem tölti be ezt a munkakört ilyen képesítésű dolgozó. Nyolcvanhárom helyett csak hetvenegy dolgozónak van szckközépiskolai végzettsége!

A 33 mesterből 18 a nő, a varrógépek mellett viszont csak asszonyok dolgoznak. Az osztályvezetők többsége férfi, holott ezeket a beosztásokat is nők betölthetnék. Szerintük a gyakorlatban ez nem olyan egyszerű, a már említett „női problémák" mellett felmerül a kérdés: milyen okkal cseréljék k; a férfiakat? Számukra legegyszerűbb megvárni a nyugdíjkorhatárt, esetleg kiemelni, magasabb pozícióba helyezni őket.

II.

Kozsár István mérnököt, a méhi (Vcelince) egyesített szövetkezet elnökét kérdezem, milyen gondokkal fordulnak hozzá leggyakrabban a nők? A válasza meglepett:- Az utóbbi években egyre több nő hozza az orvosi igazolást, hogy nem dolgozhat eredeti munkakörében. Ez valamikor nem volt. Amíg bírtak, mentek, ha nem, otthon maradtak. Ma már élnek jogaikkal, kötelesek vagyunk nekik könnyebb, egészségi állapotuknak megfelelő munkát adni. Csakhogy a szövetkezetben ezek a könnyebb munkalehetőségek - udvarőr, tejkezelő stb. — hamar kimerülnek, s ha évente öthat dolgozónak van ilyen kérése, kénytelenek leszünk valami könnyű melléküzemágat létesíteni számukra.

Itt is állandóan ismétlődő kérdés az iskoláskor előtti gyermekek elhelyezése. A hozzájuk tartozó két községben Lenkén (Lenka) és Runyában (Rumince) saját költségükön újítják fel az óvodát, és a hnb-vel együtt igyekeznek

i minden szövetkezeti tag kérésénekeiéi get tenni. Ez az egyedüli megoldás, hogy a fiatalasszonyok munkát vállaljanak a szövetkezetben.

Az utóbbi időben gyermekgondozási szabadság után egyre több nő szeretne a szövetkezetben dolgozni. Idén például már három jelentkező is van, az egyik a ruhaüzemből, a másik a bankból, a harmadik a postáról jött hozzájuk dolgozni. Egy fiatal férfi pedig, aki festő és mázoló szakmát tanult, mert nemrégen még hallani sem akart a mezőgazdasági munkáról, most mindenáron juhász akar lenni.

Megkezdődött tehát a visszavándorlás, a megfelelőbb munkafeltételek, jobb kereseti lehetőségek, a széleskörű szociális gondoskodás vonzzák a dolgozókat.

III.

A rimaszécsi egyesített szövetkezetbe. melyhez hat község, - Jéne (Janice), Harmac (Hrámec), Zádor (Zador), Iványi (Ivanice), Cakó (Cakov) - tartozik, az utóbbi öt évben több mint ötven fiatal dolgozó kérte felvételét. Természetesen a vezetőség elsőrangú feladatának tekintette, hogy állandó munkát biztosítson a nőknek is. A kertészetben, ahol a nők többsége dolgozik, nincs annyi munka, hogy egész évben minden dolgozó teljes intenzitással dolgozhatna. Az idénymunkák kiegészítésére a számítástechnikai vállalattal szerződést kötöttek alkatrészek gyártására. A tervet a kertészeti munkához viszonyítva állították össze: kapáláskor, begyűjtéskor alacsony a terv, csupán néhány nő dolgozik, de a mezőgazdasági „holt idényben" ötvenhatvan nőt is foglalkoztathatnak. Hogy a bejárással se veszítsenek időt, a nyersanyagot házhoz szállítják, s a dolgozó otthon készítheti el az alkatrészt.

örömmel nyugtáztam, hogy a nők számára a járás többi szövetkezetében is létesítenek melléküzemágat. Erről beszéltek a medvesalji asszonyok, akik üjbáston (Nová Basta) alkatrészeket, Gömöralmágyon (Gem. Jablonica) a partizánskéi cipőgyárnak csizmafelsőrészeket készítenek.

Juhász István mérnök, a rimaszécsi szövetkezet elnöke az utóbbi időben egyre gyakrabban gondol arra, hogyan lehetne még 422 nődolgozójuk mun-1. A gömöralmágyi szövetkezet dolgozónői, ha a mezőgazdaságban nincs munka, a partizánskéi cipőgyárnak készítenek csizmafelsőrészeket.

2. A tornaijai ruhagyár 802 dolgozónője évi 180 mii. korona értékű férfikonfekciót varr.

3. A rimaszécsi szövetkezet kertészetében több mint 80 nő dolgozik.

kaját könnyíteni. Szeptemberben átadják a 30 férőhelyes szövetkezeti bölcsődét és óvodát, és eltervezték, hogy a többi községben is gondozásba veszik, javítják, bővítik az óvodákat, hogy minden gyermeket elhelyezhessenek.

Már az összes sertéstenyésztő telepen bevezették a két műszakot. Most dolgozzák át az etetés-gondozás-fejés technológiáját a szarvasmarhatenyésztésben, hogy a két műszak bevezetésével a dolgozó anyagilag ne legyen megrövidítve és az eredmények se csökkenjenek.

— Mi nem látjuk értelmét a legnagyobb munkák idején sem a hosszabbított műszaknak. Az ember dolgozzon nyolc órát, de becsületesen, állítom megcsinál annyit — ha rendesen megfizetik - mint tíz-tizenkét óra alatt. Ezt a mi dolgozóink megértették, s mi

igyekszünk a bizalmukat kiérdemelnimondta a szövetkezet elnöke.

Ahány munkahely, annyiféle gond, probléma a nők körül. Egyben azonban minden vezető egyetértett velem: ma mór a „női problémát" nem lehet elkülönítve, elszigetetlen nézni, intézni. Nem vehetjük úgy, mint szükséges rosszat, amelyet csak azért tűrünk meg, mert másképpen nem juthatunk tovább. Éppen ellenkezőleg. A gyakorlatban minden egyes munkahelyen biztosítani kell számukra mindazt, amitaz ünnepnapokon olyan fennhangon emlegetünk: a társadalmi megbecsülést, segítséget, gondoskodást, elismerést. Mert ezzel nemcsak a nők helyzetén, hanem a családok, népgazdaságunk állapotán is javítunk. Ez vonatkozik a rimaszombati járásban élő nőkre is.