Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-06-10 / 24. szám
Kgy egész autóbusznyi alistáli véradó a bratislavai Partizánska utcai transzfúziós állomás várótermében. sőt egyesek azt suttogták, hogy hallották, azért kell a vér, hogy elvigyék Afrikába vagy Ázsiába vagy Dél-Amerikába, szóval nem „nekünk" lesz. . . Példát mutatni tehát a falu vezetőinek kellett, a nemzeti bizottság elnökének, titkárának, az anyakönywezetőnek. És amikor valaki a faluból kapott vért a járási kórházban, már jöttek maguktól az emberek. - Nálunk, a faluban - mondja Farkas Júlia — a véradók megbecsült emberek. Mindenki ismeri őket, felnéznek rájuk. És ők is tudatában vannak, hogy fontos állampolgári kötelességet teljesítenek; jólesik nekik a társadalmi elismerés. Itt van például a Jánsky-érmes Zsigmond Kornélia, akinek három gyermeke egész biztosan követni fogja példáját. Vaqy a fiatal Sebestyén házaspár, akik most várják a harmadik gyereküket. Mária édesapja, Miklós Rezső is többször adott vért, s hogy egyszer szülő nőhöz hívták egyenesen a kórházba, ezt mindig nagy megindultsággal emlegeti. A veje, Sebestyén Vince már a katonaságnál is adott vért — térítésmentesen. És erre nagyon büszke, mert ahogy később elmondta, voltak, akik így toldották meg a zsoldjukat... Nagymagyaron aránylag sok cigánylakos él, közülük tizennyolcán rendszeresen véradók. Farkas Júlia, aki mint képviselő már évek óta a cigánykérdéssel foglalkozik, úgy látja, hogy ez hatással van a többi cigánycsaládra is. Nagymagyaron is minden évben megrendezik a véradók ünnepségét. Ez is egyik formája a társadalmi elismerésnek — mondja Farkas Júlia —, hiszen igyekszünk minél szebbé, tartalmasabbá tenni. Az ünnepség kiadásaihoz hozzájárul a nemzeti bizottság, a helyi gazdálkodási üzem, a szövetkezet, az Agroprogres nemzeti vállalat. Ezen az ünnepségen, ha alkalom kínálkozik, találkoznak a donorok és a volt betegek. Már hagyomány, hogy Rigó Toto zenekara játszik, természetesen „térítésmentesen", a Csemadok rendezi a műsort, Szabados Ilonka énekel, Horváth Mária tanítónő, Jávorka Gabriella, Katona Jenő lép fel. Lehet, hogy még harminc évvel ezelőtt a legtöbb ember valamilyen tragikus esemény, megrázó, személyes élmény hatására lett véradó. Ma szinte furcsálják a kérdést, hogy miért szánta rá magát, mi győzte meg? Mégis kaptunk egy kerek, pontos, általánosítható, a mai véradókra jellemző választ. Tóth Lajos kilencszeres véradót, a gombai (Hubice) állami gazdaság harminchat éves állatgondozóját, négygyerekes családapát élet és halói között szállították be a járási kórház sebészeti osztályára: felöklelte a bika, s úgy megtaposta, hogy eltört a bal medencecsontja és szinte egész oldaláról letépte az izomzatot. A műtőasztalon azonnál két liter vért kapott. - Modern gondolkodású ember, aki nyitott szemmel figyeli maga körül az életet — mondja, — annak tudnia kell, hogy milyen óriási szükség van véradókra. Aki egészséges, annak humánus kötelessége. Egymásra vagyunk utalva, segíteni kell a rászorulókon. Az állami birtokon körülbelül harminc család él, tizenegyen vagyunk véradók, egypárat én szerveztem be. De arra, bizisten, sose gondoltam, hogy egyszer nekem is szükségem lesz rá..." Alistálon dr. Nagy Gizella gyermekorvos a Vöröskereszt elnöke, férjével, dr. Nagy Tibor körzeti orvossal és Berényi Viola egészségügyi nővérrel szervezik a véradást. Alistól kis falu, mintegy kétezer lelket számlál. A Vöröskereszt 282 tagja közül 131-en véradók, húszán már megkapták a Jánsky-érem bronz fokozatát, és van egy ezüstérmesük is. Az önkéntes véradás országos hálózata jól szervezett, valóban tömegalapú és a térítésmentes véradás aránya magasan túlhaladja a térítéses véradást. Tavaly például 24 millió koronát takarított meg az egészségügy, amit gyógyításra és életmentésre használhat fel. És még egy vissza-visszatérő, nagyon fontos kérdésre is választ kaptunk: hogyan viszonyulnak az emberek, vagy legalábbis a többségük, az átlagember a véradáshoz? A járási transzfúziós állomás laboránsnőitől hallottuk: A vonal másik végén álmosan, de készségesen szólt a hang: jövök, rögtön indulok. Amikor megérkezett, kértük az iratait, csak a személyi igazolványát nyújtotta: nem én vagyok az véradó, az a bátyám, de nem volt otthon, hát én jöttem. A vércsoportunk ugyanaz, és tökéletesen egészséges vagyok! LÄNG ÉVA
