Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-05-20 / 21. szám

GOND ÉS ÖRÖM P

Megismerni egy csaknem százezer lakosú járás életét, munkáját, mindennapi gondját, ehhez sokkal több idő kell, mint amennyit mi ott tölthettünk. Csak ízelítőt adhatunk mindabból, ami a járás dolgozó asszonyainak életére, munkájára, eredményeire, gondjaira jellemző.

A losonci (Lucenec) járás üzemei közül Szlovákiában is a legrégebbiek közé tartozik az apátfalvi (Opatová) Pol'ana, a fülek i (Fil'akovo) Kovasmalt, a zlatnói üveggyár. A feljegyzések szerint a mai Pol'anát még 1868-ban alapították, 1883-ban 60 férfi és 90 nő dolgozott a gyárban, ahol katonai célokra szőtték a vásznat. 1910-ben már 500 alkalmazott évi 350 ezer méter anyagot gyártott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a szövőgyárban megerősödött a munkásmozgalom, melynek élvonalában ott voltak a nők is. Hasonlóan volt ez a füleki Kovosmaltban is, ahol a munkásmozgalomnak évtizedekre visszanyúló hagyományai vannak.

Ma e több mit százéves gyárak mellé fiatal üzemek is felsorakoztak: a füleki és a losoci Mier bútorgyár, a novohradi textilüzem, a tamásfalvi (Tomasovce) kerámiagyár, a konzervgyár, a baromfifeldolgozó és a húsipari üzem, valamint a több ipari és mezőgazdasági termékeket feldolgozó kisebb-nagyobb vállalat, amely hozzájárul ahhoz, hogy a járás iparosodásával egyre több munkalehetőséget kapjanak a nők is.

A járás dolgozóinak 46 százaléka nő, s számuk — habár lassúbb ütemben, mint néhány évvel ezelőtt — még mindig emelkedik.

Hogyan dolgoznak, élnek itt a nők? Mit adnak társadalmunknak, s mit várnak tőle ők? A munkahelyeken biztosítják-e számukra mindazt, ami munkájukat könnyíti, problémáikat enyhíti? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a járás ipari és mezőgazdasági üzemeiben.

Kameník János, a Pol’ana igazgatója, jól ismeri a dolgozó nők gondjait, hiszen a gyár 1950 alkalmazottjának több mint hatvanhárom százaléka nő. A környék kilencven községéből járnak be naponta. S már maga az a tény, hogy az anyák naponta huszonöt-harminc kilométert utaznak munkahelyükre — figyelmet érdemel, és szorosan összefügg a termeléssel. A megfelelő autóbuszjáratok biztosítása, a szolgáltatások, az üzlethálózat, a jó közellátás, az óvoda és a bölcsőde — elengedhetetlen feltételei, hogy a nők nyugodtan, teljes összpontosítással dolgozhassanak. A Pol'ana igyekezett biztosítani dolgozóinak mindezt.

— Ezek nélkül ma mór nehezen nyernénk új munkaerőt — mondja az igazgató. — A fiatalok oda mennek dolgozni, ahol róluk, gyermekeikről is gondoskodnak. Sok fiatal anya éppen az üzemi bölcsőde, óvoda miatt jön hozzánk, még akkor is, ha más munka jobban tetszene neki. Persze, nem lennék objektív, ha azt állítanám, hogy csupán ez köti a dolgozókat gyárunkhoz. Az idősebbek, akik a nehezebb éveket is itt töltötték, akik együtt „nőttek" a gyárral, megbecsüli! és értékelik mindazt, ami ma körülöttük van. Sók családban nemzedékek öröklik ezt a szakmát. Például a Bódik, a Mészáros, a Svoren családból a nagyapa, az apa, az unoka dolgizik itt.

A fluktuáció itt sem kisebb, mint a járás többi nőket foglalkoztató üzemében. A szakiskolákból kikerülő lányok alig dolgoznak egy-két évet, férjhezmennek, másutt keresnek munkát. Ha maradnak, egy-két év múlva szülési, gyermekgondozási szabadságra mennek, így is, úgy is kiesnek a munkából. S a gyár vezetőségének pótolnia kell őket, mert a gépek nem állhatnak. De honnan vegyenek évente ennyi új munkaerőt?

— Tavaly csaknem ötszáz új dolgozót kellett felvennünk — tájékoztatott Bódik János, a Pol'ana termelési igazgatóhelyettese. — Több mint kétszáz nő ment szülési és gyermekgondozási szabadságra, 247 pedig más okok miatt bontotta fel munkaviszonyát. Gondot okoz számunkra az is, hogy a terhes nőket .^könnyebb" munkára kell áthelyeznünk. Ha a terhességet megállapítja az orvos, a dolgozó másnap már nem akar eredeti munkahelyén maradni. Olyan problémák ezek, melyeknek megoldása sok türelmet, megfontolást, rugalmas szervezést igényel.

Ez másutt is így van. A terhes nők joggal kérnek könnyebb munkát, s mindazt, amit a gyermekgondozással kapcsolatban társadalmunk a törvény erejével

biztosít számunkra — s ezt az üzemek kötelesek is betartani. Viszont — a termelés szempontjából — ez olyan nehézségeket okoz, amelyek meg nem oldása a termelés rovására megy. A „női üzemek" vezetőinek okosan, körültekintően kell irányítaniuk a munkát, ha azt akarják, hogy a dolgozó is elégedett legyen, és a tervet is teljesítsék.

Az üzemekben a szociális létesítményeket már igyekeznek biztosítani a nőknek. Rosszabb a helyzet a munkakörülményekkel. Sokszor az elavult épületek, a berendezések jelentenek akadályt, vagy a termeléshez mérten nincsenek meg a jobb feltételek lehetőségei. A konzervgyárban, a baromfi- és húsfeldolgozó üzemekben csaknem „vízben állva” dolgoznak a nők, egész nap gumicsizmában. A technológia egyenlőre nem változtatható, és nem készítenek megfelelő munkaruhát, cipőt. Dolgozni azonban ilyen körülmények közt is kell.

A Pol'ana cérnázó részlegén a zaj meghaladja a 88 decibelt, a meleg a harminc fokot. Aki néhány percet tölt itt, annak ez szinte kibírhatatlan. De aki itt dolgozik naponta, nem panaszkodik. Rechtoríková Anna két évvel ezelőtt, amikor először jött ide, azt kérdezte: hogy bírható ki mindez.? Azóta már hozzászokott a zajhoz, meleghez.

Ezt vallotta Mlejnek Mária is, oki évekig állt a felvető- és szövőgép mellett. Most a gépek munkáját ellenőrzi, az elfűzést, a dupla szálat, a szálhiányt távolítja el. Idén lesz harminc éve, hogy a Pol'ana munkása.

Rusznák Éva családjában is nemzedékek örökölték e foglalkozást. Apja, férje, fia dolgozik a gyárban. Ö maga huszonegy évig szőtt, öt éve ellenőr. Hogy nagy a zaj és a meleg? Ezt már észre sem veszi. De azt látja, hogy ma sokkal könnyebb a fiataloknak, mint amikor ők kezdtek. Most szakmunkásképzőben tanulják a lányok, hogyan kell a géppel, fonállal bánni. Ök még saját kárukon tanultak. Van bölcsőde, óvoda, üdülőközpont, pionírtábor, egészségügyi ellátás, helybe hozzák a meleg reggelit, ebédet. Hát akarhat még többet az ember?

Bármilyenek legyenek is a munkakörülmények, a nők munkához való viszonyát nem rontják. A nő szerénysége, teherbírása, önfeláldozása megmutatkozik munkájában is. Nézzük a tervteljesítést! Nem érkezik meg időben a nyersanyag, betegség miatt hiányoznak a munkatársak — jön a túlórázás, a hóvégi hajrá. A nőknek nem kell kétszer mondani, maradjanak délutánra, jöjjenek be szombaton is. Eljönnek, mert a tervet teljesíteni kell. Még okkor is, ha tudják, a gond kissé jobb munkaszervezéssel másképpen is megoldható.