Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-16 / 3. szám

Ho röviden kellene összefoglalnom o CSKP KB 14. ülésének tartalmát, azt mondanám: dolgozzunk oko­san és gazdaságosan. De mondhatnám azt is, nö­veljük a termelést, emeljük a hatékonyságot, használ­juk ki a munkaidőt, takarékoskodjunk o nyersanyag­gal, javítsuk a munkaszervezést, alkalmazzuk a tudo­mány vívmányait. Ezek a gondolatok jutnak el mindnyájunkhoz. Hogyan ölt mindez konkrét formát a munkahelye­ken? Erre kerestünk választ országjárás közben. Hlavacsko Erzsébet, az érsekújvári (Nővé Zámky) Elektrosvit fejöcsöves lámpaszerelő műhelyének szocia­lista brigádvezetője: Ismertettem a CSKP KB 14. ülésének határozatát az egész kollektívával. Megjelöltük a reánk vonatko­zó részeket, s megbeszéltük, konkrétan milyen felada­tokat jelent ez számunkra. Első helyre az energia- és anyagmegtakaritás ke­rült. ügyeltünk arro, hogy fölöslegesen sehal se égjen a lámpa, ne legyen túlfűtve a műhely, ésszerűen szel­lőztessünk. A sűrített levegővel is takarékoskodjunk, csak annyit és akkor használjuk, amikor arra feltétle­nül szükség van. Abban is megegyeztünk, hogy a saját önköltségün­ket idén csökkentjük egy százalékkal. Mi csak annyi anyagot kapunk, amennyit összesze­relünk, így az alkatrészekkel nem takarékoskodhatunk. De az már tőlünk függ, hogy amit összerakunk, az jó is legyen, ne kerüljön a selejtbe. Tavaly a tervezett selejt összegét csak 94 százalékban merítettük ki, va­gyis több mint hétezer koronát takarítottunk meg a selejtre tervezett összegből. Idén még jobban ügyelünk majd a kezünk alól kikerülő lámpákra, hogy a selejt még a tavalyinál is kevesebb legyen. A plénumülés határozata a munkatermelékenység • növelését is feladatul adja. Nos, nálunk az 1979-es évben az egy dolgozóra eső munkatermelékenység 104,4 százalék volt, mely a mi feltételeink között na­gyon szép teljesítmény. Munkacsoportunk összetartá­sának egyik titka, a dolgozók fele több mint húsz éve együtt dolgozik. Ha fiatal kerül közénk, segítjük, tanítjuk. A munkaidőt mi teljesen kihasználjuk. Ha valaki reggel elkésik - bejárókkal, kisgyermekes anyákkal ez előfordulhat —, délután szó nélkül tovább marad. Mi a munkaidő vége előtt öt perccel nyitjuk ki a szek­rényt, amelyben az ellenőrző kártyák vannak. Ezután mennek mosakodni, átöltözni. Akiknek hamarabb in­dul az autóbuszuk, azokat két-három perccel előbb el­engedjük, de csak azokat a dolgozókat, akiknek a tel­jesítményét ez nem csökkenti. Száz tagú ezüstérmes brigádunk a Csehszlovák- Szovjet Barátság nevet viseli, s már megkaptuk a „Szo­cialista munka műhelye“ címet is. Ehhez méltón dol­gozunk, s teljesítjük majd azokot a feladatokat-» is, amelyek a 14. plénumülés határozatából ránk há­rulnak. Farkas István a pelsőci (Plesivec) Vörös Csillag szö­vetkezet elnöke. A CSKP KB 14. ülése olyan őszintén és bírálón tár­ta fel o problémákat, hogy ezeket csak az nem érti, aki nem akarja. Ha a határozat eljut az igazgatótól a munkásig minden dolgozóhoz s munkájukban azt ér­vényesítik, az eredmény nem maradhat el. A mezőgazdasági üzemek munkáját eddig sok ob­jektív körülmény hátráltatta, amelyre a plénumülésen most rámutattok. Kezdjük mindjárt a tervezéssel. Ed­dig hiányzott a tervek szilárdsága, a terv nem volt törvény, okkor és úgy változtatták meg, ahogy akar­ták. Például mi szerződést kötöttünk óó vagon hús el­adására. A termelést úgy állítottuk be, hogy az év végéig ezt teljesítsük. December tizedikén - anélkül, hogy megkérdeztek volna, a tervet 70 mázsával emel­ték. Hogyan teljesíthetjük ezt? Az istálló nem gyár, ahol túlórával növelni lehet a termelést... Az eddiginél több bizalmat kell adni a vezető dol­gozóknak. Megbízni őket a feladatokkal, de teljesí­tésükhöz teret is adni. S ha nem képes teljesíteni, mást állítani a helyére. Sokszor érezzük úgy, hogy a vezető csak eszköz, aki a felülről jövő utasításokat teljesíti. Miért tudja a járás gépesítője jobban, mikor kell a vetést, aratást megkezdeni, mint a helybeli agrcnómus? Ma már annyi szakember van a szövet­kezetekben, hogy a termelés minden szakaszon a kor­szerű követelmények szerint folyhat. Miért nem bízzák hát a helybeliekre, hogyan gazdálkodjanak? Évente változtatják a termelés struktúráját is. Nem tudunk és nem is érdemes gépet vásárolni egy-egy növényhez, mert jövőre úgyis mást fogunk termelni. Tavaly 80 hek­tár mákot írtak elő, anélkül, hogy megkérdezték vol­na, megfelelő-e hozzá a körülmény. Gépek nélkül hon­nan vegyünk a megműveléséhez, betakarításához mun­kaerőt? Legalább öt éven át tudnánk kihasználni a vetésforgót, ennyi időre lehetne előre tudni, mivel fo­gunk foglalkozni. Ezzel függ össze a szakosítás is. Hiába egyesítet­tük a szövetkezeteket, hogy ezzel elősegítsük a sza­kosítást - nem változott semmi. Jelenleg 48 istálló­ban varrnak állataink, 16 féle növényt termelünk, 20 hektáron húszféle a zöldség. Hogyan bízzuk meg az embereket egy-egy növény felett konkrét felelősség­gel. ha naponta át kell őket csoportosítani?. . . Ilyen feltételek mellett nagy a kézimunka-igény, nincs ki­használva a munkaidő, lehetetlen a felelősségre vo­nás. Országos méretben idén 8,4 százalékkal kell nö­vekedni a mezőgazdasági termelésnek. Ez azt jelen­ti, hogy nálunk legalább 12-13 százalékot kell elér­ni. Nem könnyű feladat. De ha bizalmat és teret ka­punk hozzá — teljesítjük. Mert a bizalom csodákat művel még akkor is, hg mellette nehézségekkel küz­dünk. Juhász Mária, a rozsnyói (Roznava) „Pataknál” la­kótelep Zdroj élelmiszerüzletének vezetője. Mór az a tény, hogy a 14. plénumülésen elhang­zott, a személyi fogyasztásban gyorsabb ütemben nö­vekszik az élelmiszerek fogyasztása - meghatározza munkánkat. Vásárlóink többsége fiatal, okiknek az igénye eléggé eltér az idősebbekétől. Keresik a jobb minőségű, könnyen felhasználható élelmiszereket, me­lyekből bizony nem kapunk mindig eleget. Nehéz azt mondani a vevőnek, nincs tejszinhabpor, mogyoró, tortalop - hiába van másból bőven, ha neki éppen arro van szüksége, ami nincs. Az élelmiszerek fogyasz­tásának növekedésével tehát arányban kell lenni az ellátásnak is. Nálunk hagyományos a kiszolgálás, nincs önkiszol­gálás, így jól fel tudjuk mérni, kinek mire van szük­sége, miből mi hiányzik. A törzsvevők bizalommal van­nak irántunk, tudják, igyekszünk beszerezni az árut. Fersze a napi 400—420 vásárló között akad elége­detlen is, aki mellett az elárusítók türelme mérlegre van téve. Javítani kellene az áru csomagolásán is. Az eszté­tikus külső mágnesként vonzza a vevőt. S lehet az a legjobb minőségű áru is, ha nem tetszetős a cso­magolása, bizalmatlan vele szemben a fogyasztó. Ne­künk, elárusítóknak más panaszunk is van. A tiszt, cu­kor, rizs, gyakran kiszóródik a megrepedt, kilyukadt zacskóból. Ha mi az egyszerű, felírás nélküli papír­zacskóba tesszük — hiába töltjük fel a megfelelő súlyra —, már nem kell a vevőnek. Jó lenne, ha az ömlesztett árukhoz — ha már az üzemekben nem le­het tökéletes csomagolást végezni — eredeti zacskó­kat kaphatnánk: utáncsomagolásra. Bronzérmes szocialista brigádunk tagjaira a vevő elégedettségén kívül a jó példamutatás, a tanítás kötelessége is hárul. Ugyanis üzletünkben gyakorol­nak a szaktanintézet elsős és másodikos növendékei. Hogy milyen készséges, kedves elárusító válik majd belőlük, az tőlünk is függ. így a fiatalok nevelésével, a vásárlók megelégedésével igyekszünk eleget tenni a 14. plénum határozatainak. H. ZSEBIK SAROLTA OKOSAN, GAZDASÁGOSAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom