Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1980-03-05 / 10. szám
A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZÁROS ERZSÉBET Főszeikesztöhelyettesek: NESZMÉRI SÁNDOR JANDANÉ HEGEDŐS MAGDA Szerkesztőségi titkár: DUSZA ISTVÁN Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava, Nálepkova 15 - Szerkesztőség 897 3ó Bratislava, Martanovicova 20. Telefon: központ: 585 02, titkárság: 585 19, főszerkesztő: 549 25 - Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23.30 Kés. - Külföldi megrendelések: a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo nám 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft. — közületi 220.- Ft. Csekkszámlaszám MNB 215- 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne. n. p.. 04267 Kosice, Svermova 47. indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Nőnapra, édesanyának Nagy László felvétele C0 t LECÍMOYOBB NŐNAPI ÉLMÉNYEM Elmondta: DARINA CERNOVÁ, A SZLOVÁKIAI NÖSZÖVÉTSÉG KB ALELNÖKE Sok megható és szép nőnapi ünnepséget őrzök emlékezetemben, de mindegyikből kiemelkedik az 1974-es, amikor a csehszlovák nőküldöttség vezetőjeként a vietnami nők kongreszszusán vehettem részt. A háború évei alatt ez volt az első kongresszus, amelyen a világ számos országa, Európa, Afrika, Ázsia, Latin-Amerika demokratikus nőszervezeteinek küldöttségei is tolmácsolták hazájuk, népük szolidaritását, támogatását a vietnami nép igazságos harcához, békevágyához. E nemzetközi tanácskozást különösen nagy jelentőségűvé tette, hogy akkor még nem ért véget a háború, így a sokat szenvedett vietnami nép óhaja, reménye fejeződött ki általa. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy részt vehetek a tanácskozáson. Külön ajándék volt számunkra, hogy a kongresszus a nemzetközi nőnapra, március nyolcadikára esett. Az ünnep tiszteletére Hanoi főterén nagygyűlést, manifesztációt rendeztek. A hétköznap szerényen, egyszerű ruhákban járó vietnami lányok, asszonyok hagyományos, ünnepi öltözetükben, a színes selyemruhákban jelentek meg, kezükben virággal. Az előző napokban borús volt az idő. Március 8-án még a nap is kisütött. Színpompás ruhák, virágerdő... A díszemelvényen helyet foglaltak a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség képviselői, a különböző országokból érkezett küldöttségek vezetői, a szocialista Vietnam vezető személyiségei. Ott izzott az ünnepség hangulatában, a lelkesedésben, örömben, a beszédekben a közeli győzelem, a béke reménye, a hazájukat fegyverrel is védő vietnami nők elszántsága, a szolidaritás és a proletár nemzetköziség ereje, amelyet itt még mélyebben átéreztem, mint azelőtt. Atéreztem, mit jelent a háború gyötrelmeitől szenvedett vietnami nőknek a mi segítségünk, a proletár nemzetköziség, a szolidaritás. Azóta vietnami élményeimnek, tapasztalataimnak tanulságaival gazdagabban ünneplem a nemzetközi nőnapot. agy jelentőségű plénumülést tartott nőszövetségünk kibővített központi bizottsá- I ga február második felében. A plénum eredményeket összegezett, feladatokat tűzött ki és évfordulót is ünnepelt. Most volt tíz esztendeje annak, hogy a Szlovákiai Nőszövetség élére • Elena Litvajová elnöknővel olyan vezetőség került, amely elkötelezetten, a pártosság elvei szerint irányítja a legnagyobb társadalmi szervezet tevékenységét. Nőszövetségünk, amely kezdetben ott állt a szövetkezetesítés bölcsőjénél, munkát és könyvet adott a nők kezébe, az évek során egyre magasabbra emeli tevékenysége mércéjét. A családpolitikai munka szorosan összefügg a nők élet- és munkakörülményeinek javításával, és közvetve meghatározója munkánk eredményességének is. A pártunk 14. plénumán kitűzött feladatok előterében az életszínvonal megőrzése és az ésszerű takarékosság áll. Ennek érdekében kell nekünk dolgozó nőknek, nőszövetségi tagoknak is ma még jobban dolgozni, mint tegnap, a nőszövetségünk védnöksége alatt kibontakozott széleskörű társadalmi mozgalom, a Mindent az emberért segítségével feltárni a tartalékot, értékesíteni minden nyersanyagot, ami gazdasági helyzetünk megszilárdításához vezet. Beszámolójában nőszövetségünk elnöknője, mint megválasztásának idején is vezérfonálnak választotta a mottót: Ahogy dolgozunk, úgy élünk! „Nagy lendülettel kezdtük meg a hatodik ötéves terv utolsó évét, A gyárak, bányák, közlekedési intézmények, mezőgazdasági, kereskedelmi, szolgáltatási üzemek dolgozói közös erőfeszítésével érhet-AHOGY jük csak el azt a célt, amit az ötéves terv kezdetén magunk elé tűztünk. Elsősorban azt kell tudatosítanunk, hogy e hatalmas társadalmi igyekezet, erőfeszítés mögött csaknem fele arányban mi, nők állunk. Régen elmúlt az az idő, hogy az asszonyok csak a gyári futószalag mellett dolgoztak, hogy csak kapálni jártak a mezőre, hogy csak a fejés volt a munkájuk az állattenyésztésben. Ma ezekben a gyárakban és a mezőgazdaságban mesterek, újítók, irányítók, kutatók, állandó helyük van a laboratóriumokban, vezetésben, az egyetemek katedráin. Az utóbbi években olyan történelmi tényt is elkönyvelhettünk, hogy a nők műveltségi szintje meghaladta a férfiakét. Az utóbbi két évtizedben a korábbi ötszörösére nőtt a szakképzett nők száma. Napjaink fő feladatát most abban látjuk, hogy minőségi változást hozzunk az emberek életmódjába, gondolkodásmódjába is. Fontos, hogy értsük korunk gondjait, ha még oly bonyolultak is — és elkötelezett munkával, kommunistaként álljunk helyt a társadalmi élet minden területén. Sürgős feladatunk most, hogy kedvező közhangulatot teremtsünk a hanyagság, a fegyelmezetlenség, a felelőtlenség és hasonló romboló emberi tulajdonságok ellen, hogy megfékezzük azokat, akik a haladás útjában állnak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a becsületes dolgozók árnyékában meghúzzák magukat a hanyagok, a számítók. Mindannyiunk feladata, hogy határozataink ne maradjanak papíron, hanem a gyakorlati életben meg is valósuljanak. Pontosan kell ismerni feladatunkat, hogy munkánknak jó irányt szabjunk. Ez szervezeti munkánkra is vonatkozik; kell, hogy a legnagyobb összhangban legyen korunk követelményeivel, hogy konkrét tevékenységre ösztönözze nőszervezeteinket, tagjainkat. A követendő példa nem hiányzik. Minden járásból tudnánk említeni olyan munkaformákat, amelyek beváltak, segítettek feltárni
