Nő, 1980 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1980-02-13 / 7. szám

Hogyan keletkezett a Kukuyikog-tánc ?- indián mese -Egy asszonynak volt egy aprócska kislánya. Ez a kislány mindig sirt, de leginkább akkor, ha anyja ott akarta hagyni, hogy munkához lásson: semmi áron sem maradt meg anyja nélkül. A szegény asszony egy füles kosárban még az ültetvényre is magával vitte, hogy munkája közben mellette legyen. Am amikor egy kicsit távolabbra ment, a gyerek nyomban sivalkodni kezdett. Két maniokalevelet adott a kezébe, akkor lecsendesedett. Alig távolo­dott azonban el, megint csak sin/a lakadt' a kislány. Az asszony azt gondolta magában, hogy majd csak megnyugszik, s folytatta a gyomlálást. A gyerek ide-oda csapkodott a maniokalevelekkel, és közben hullottak a könnyei. Az asszony később arra lett figyelmes, hogy a gyereksirás nem olyan panaszos. Odapillan­tott, s majd megdermedt a rémülettől. Mert azt látta, hogy a maniokalevelek szárnyakká változtak, és emelik egyre följebb és följebb a kislányt, mig végül leteszik egy fa tetejére. Rémülten kiáltott a lánya után:- Gyere vissza! Gyere vissza! De az már nem hallotta az anyja szavát, ölyvvé változott, és a magasba röppent. Az anya keservesen sirt, hogy nem láthatja többé a gyermekét. Addig emésztődött, jaj­­veszékelt, mígnem ő is ölyvvé változott, és a lánya után röpült. Alighogy eltűntek a levegőégben, jött a nagyanya, keresi a lányát meg az unoká­ját, de azoknak se hire, se hamva, csak a füles kosár árválkodott a mezőn. Haza­­menvén hivta a varázslót, kérdezné meg a démonoktól, hova lettek, mi történt az ő édeseivel. A varázsló meghagyta neki, hogy bűvös erejű füveket kössön nyalábba, majd amikor beestefedett, fogta a nyalábot, és varázsigéket mormolva, a padozatot csap­kodta vele. így hívogatta az elröppent leány­kát meg az édesanyját. A nyitott ajtón kis­vártatva beröppent egy ölyv: a madárrá vál­tozott leányka. A kislány így panaszolta el balsorsát:- Anyám nem vett a karjára, nem itatott meg, pedig szomjaztam. Maniokaleveleket nyomott a két kezembe, s lecsöndesedtem. Ám akkor elment tőlem gyomlálni, és én hiába sírtam utána, nem figyelt rám. Ekkor a maniokalevelek lelröpitettek, és arra a fára ültettek, amely alatt anyám dolgozott. Fel­kiáltott hozzám: „Gyere vissza! Gyere vissza!“ De én már nem kívánkoztam hozzá, és el­repültem. Anyám hiába sirt utánam. Utoljára látsz engem, kedves nagyanyám, madárrá változtam, ölyv lett belőlem, és az is maradok. Mostantól Kukuyinak hívnak. Búcsúzóul még eléneklek egy dalt, nagyanyám, ezt hagyom örökül neked, és minden taulipángnak! Es énekelt: Maniokalevelekből szárnyaim nőttek, Kukuy-ölyv lettem, és felrepültem a Bitálang-hegyre. Ezzel eltűnt, nem maradhatott tovább, mert hiszen már nem volt ember gyermeke, csak madár. A dalt megtanulták mind a taulipángok, és annak hangjaira táncolják a Kukuyikog nevű démontáncot. Ha rákezdik, egész éjsza­ka járják hajnalhasadtáig. KULCSÁR FERENC Bódog• komám Bódog komám a lakomán megevett ötven keszeget, ötven tyúkot, tíz kenyeret, megevett ötven tányért és fazekat, tíz kemencét, asztalt sokat, apraját-nagyját, lakodalmas népet, kést, kanalat, széket, s hazament aludni zsémbesen, korgó gyomorral, éhesen. KEDVES GYEREKEK! Lapunk második számában sajtóhibával teletűzdelt szöveget kellett kijavítanotok. A helyes megoldás: Ebben a bekezdésben szándékosan elkövettünk egy sereg sajtó­hibát. Aki ki akarja próbálni korrektori tudományát, az fogjon hozzá a kijavításához. Ha egészen torz a kiszedett szöveg, akkor könnyű észrevenni. De amikor egyik értelmes szó helyébe egy másik értelmes szó kerül, akkor már könnyen elcsúszik rajta az olvasó szeme. A jó korrektori munkáért könyvjutalomban részesül Knapp Ildikó és Gyöngyi Nagymegyerről (Calovo), Szamaránszky Ferenc Alistálból (Hrobofiovo) és Zsidó Enikő Nagymácsédról (Vefká Maca). ARANY - EZÜST - BRONZ Vékony, barna kislány. Aprócska gyerek volt, amikor először felkapaszkodott a felemáskorlátra, s törökülésben figyelte, hogyan tornásznak a nagyobbak. Édesapja, ha úgy adódik, a magyar tomasport segédmunkása, ha másként adódik, mérnöke és tervezője. A KSI szakágvezetője volt majd másfél évtizeden át, egy sor elsőosztályú versenyző edzője, mai si­keredzők múltbeli mestere. Ezenkívül - ezt sokan feledik - Pataki Ferenc olimpiai győzelme (1948) és Magyar Zoltán első Európa-bajnoksága (1973) közti időszak legeredményesebb férfi tornásza a maga két EB-ezüstjével. És a felvételen lát­ható vékony barna kislány, aki a Luzsnyiki sportcsarnokban úgy szállt és repdesett, ahogy talán még soha, az ő lánya. Felemáskorláton és talajon döntős, a másik két szeren tartalék a döntőben. Azután, hogy egy magyar tornásznő belázasodik, tartalékból lesz induló gerendán. A nehéz szaltót hibátlanul megcsinálja, a könnyű fükből lepottyan. De talajon bizonyít: a spartakiád összetett győztese Szaposnyikova és az olimpiai bajnok Kim mögött harmadik. Utána a magyar-holland via­dalon remekelt, az egyéni összetett verseny győztese lett. Tornászberkekben „Golyónak" becézik. Hogy hívják a magyar női tornasport nemzetközileg is Ígére­tes, nagy tehetségét? Flander Erika 1 Óvári Éva 2 Csányi Erika X arany ezüst bronz

Next

/
Oldalképek
Tartalom