Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-12-20 / 51-52. szám
Az első pontok elhangzása után a katonák helyeseltek. Adott helyzetben méltányolták a császár méltányosságát. De mikor elhangzottak o Thökölyt sújtó rendelkezések: néma csönd támadt. Senki meg nem mozdult, fel nem szólalt, nem állt ki Thököly mellé — a nép szeretete már nem kísérte, mint Ilonát és gyermekeit. Hona nézett, csak nézett a katonák sűrű soraira. Sohasem látták, hogy reszketne. Most tetőtől talpig reszketett, liráért érzett fájdalma mellett feltört benne fajtája büszkesége. A Zrínyi-vér, melynek a Habsb'jrg-eltiprás alatt, minden védekezése után, most meg káli hunyászkodnia. Zokogás tört fel belőle. A katonák lehajtották fejüket. Még aznap délután bevonult Munkács várába Caraffa német őrsége. Hona bezárkózott belső termeibe. Vele volt két gyermeke. Senki sem lephette át küszöbét. Majd három hónapig tartott Munkácsvór értékeinek átadása. A kamara nagy nyeresége Thököly ingó vogyonána'k elkobzása volt. Tizenkét óriás láda válogatott, nagybecsű arany-, ezüstmívsk, drágakövek, gyöngyös buzogányok, remekbe készült fegyverek, nyeregszerszámok, szőnyegek, fényes diszöltözetek kerültek napvilágra, és a legszebb darabok Caraffa és a német tisztek magántulajdonába. A német urak gátlás és zavar nélkül válogatták ki maguknak Thököly kincsesgyűjteményéből a legszebb tárgyakat, Ilonának egy szava nem lehetett hozzá. Csak az került Nagybányára, arany és ezüst beolvasztására majd pénzverésre, ami az uraknak nem kellett. Ugyanígy járt Thököly legfőbb kuruc híveinek vagyona. Csak akkor nézett nagyot Ilona, mivel csak aktkor eszmélt ró a valóságra, amikor Absolon uram és Radios várkapitány megkülönböztetett bánásmódban részesült. Caraffa bevonulása Munkácsra a nagy ravasz kancellár valóságos felmagasztalásával járt. A tábornok oldalára nevezték ki császári és királyi hadi-37. DÉNES ZSÓFIA ■miim titkár címmel, és a leigózott ország rendéivé! kötendő szerződések magyar nyelvű megszövegezését bízták reá. Különösen Erdély megzabolázósóra szánt titkos megbízásokat adtak kezére. Nem így Radios András, a másik áruló. Ö nem jelentkezett a németnél illő jutalomért. Katonajelleme utólag szégyenkezett, magyar szíve bűnbánótól érzett árulásért. A csalárd játék miatt búsulásnak adta fejét, és elbújt az emberek elől felesége birtokára. Ö nem állta volna egy óráig sem Zrínyi Hona lenéző tekintetét. Maga Ilona február tizedikén indult el Bécs felé kíséretével. Gyermekein és a nevelőkön kívül cselédsége és fegyveres őrsége kísérte. Az udvar rendelkezésére a félsö-magyaroszági kamara kétezer forintot küldött a kifosztott asszonynak. Fájdalmas szívvel, de töretlen bátorsággal indült el árváival a mindennél nehezebb útra. A kegyelemkenyér Gróf Erdődyné Rákóczi Erzsébet bécsi kispalotája subrosatermébe belépett Thököly Éva őkegyelme. Ö a magyar nádor felesége volt, gróf Esterházy Pálé, kit jezsuiták neveltek türelmetlen katolicizmusra, s aki mint az Űr buzgó világi katonája, két szenvedélye kielégítésének élt: ütött az eretnekeken, ahol csak érte, és nem válogatott az eszközökben,-hogy növelje vagyonát. Természetesen habozás nélkül állt felserdülése idejétől szorosan a papos császár pártjára, minden, magyar érdeket védő ellenálló áromlattal szemben. Ezért is bízta rá Leopold sietve a mogyor nádorságot. Feleségül vette a szép és dúsgazdag Thököly Évát, aki Esterházyné létére könnyű szívvel szakította meg a rokoni kapcsolatot rebellis öccsével, Imrével, annál is inkább, mert férje, a nádor, neki szerezte meg annak clkoboztatott vagyonát. Imre várai, uradalmai, Thököly apai öröksége, a szómlálhatatlan kincs akkor mind Esterhózyékra szállt. A hites urával megosztott szenvedélyen, a vagyonszerzés és kifosztás gyönyörűségén túl Éva asszony felületes volt, tetteiben könnyelmű, pillanatnyi szeszélyeknek élő, szórakozások után kapkodó. Most is csak ravaszdi asszonykíváncsisága sodorta Rákóczi Erzsébet asszonyom felé, no meg örökkön résen álló pletykavágya, hogy a nap nagy eseményéről beszélgessen a munkácsi család másik nőrokonával. Vajon mit szól hozzá Erdődyné asszonyom, ki ez elhalt Rákóczi Ferenc - Hona gyermekeinek atyja - nénje volt, annak a Biharban elhalt Rákóczi Lászlónak leánya, kit a porta végeztetett ki, mert a töröktől csellel vissza akarta foglalni Váradat. Rákóczi Erzsébet asszonyom sohasem szakította meg a kapcsolatot Munkáccsal. Ha lehet, nyíltan, amikor kell, titokban tartja a rokonságnál is nagyobb barátságot mind a Rákóczi-gyermekekkel, mind Zrínyi Ilonával. Esterhózyné asszonyom elhatározta: őhozzá surran be reggeli miséje utón. Most, amikor sógornőjét, Ilonát oly mélységbe buktatta sorsa, amikor mindenféle bajt és csapást zúdít reájuk a vezeklés órája, most szabad neki is kissé sajnálkoznia fölötte - véli Thököly Éva. Legalábbis szabad így mutatnia..., és nem is lenne tanácsos Erzsébethez másként benyitnia! Szerencse, hogy Erzsébet asszonyom gyanútlan. Egyenes jellem. Ha Esterhózyné ökegyelme részvétre megy hozzá, képes, hogy elhiggye. Erdődyné asszonyom fekete ruhában kél fel reggélizőasztalkája mellől, amikor Esterhózyné belép szobájába. Ilona és a Rákóczy-árvák sorsa! - cikázik át gúnnyal a vendégen. - Úqy látszik, ez törölt minden színt és csillogást a Rákóczi leány külsejéről. Pátosz? — vetődik fél Éva asszony gondolatában. De azután hibátlanul játssza a részvevő szerepét. Arcán szomorúság csillan még, amint suttogja:- Hallotta kegyelmed, Erzsébet összenyom, hogy tegnap délután megérkeztek? Erzsébet bólint:- Hallottam. Tegnap. Fenkó születése napján. Március huszonhét. Tizenkét éves a lelkem. Szép kis születésnapi ajándék. Megkínálhatom kegyelmedet egy pohár égett borral? Foszlós béléssel? Vagy feketekávéval? Mi, erdélyiek, eltanultuk a töröktől... Éva asszonyom kinyújtja kezét, igenis, kér mindenből de az esemény lázával folytatja:- Azt is hallotta kegyelmed, hogy amint elérkeztek a pozsonyi úton a bécsi kapu elé, az udvar a kaput bezáratta, és a fejedelemasszony fogatának a gyermekekkel három óra hosszat várakoznia kellett? Erzsébet arca sötétvörös lesz. Éva kalácscsipegető keze egy percre lehanyotlik.- Bécs kapuit lezáratta a császár a fejedelemasszony előtt - fe'eli Erzsébet mély lélegzettel -, hogy minden jó magyart megalázzon benne. Hosszan tart ez a számadás éppen a Zrínyiekkel, még a vásári béke is csak közbeesett, pedig ennek huszonegy esztendeje. . . De azt hallotta-e kegyelmed, Esterhózyné aszszonyom, hogy a bécsi jezsuiták a templomokban a tegnapi misén kiprédikólták a népet az országútra a kopuk elé. Hogy gyönyörködjenek a magasztos látványban, amint a rebellis Thököly feleségét és mostoháit megalázzák. . ., esengeniök kell a bebocsáttatásért. A császár kapuőrséqe pedig, a piszkos szájú zsoldos katonák, az idegenek, ezalatt mind csúfolták Munkácsvár védőjét. Mindenfélének csaholták azt a hős asszonyt irtózatos szennyes szavakkal, tizenhat éves leánya, tizenkét éves fia előtt, a császár nevében... Ezt is el kellett tűrnie. Esterhózyné asszonyom letört egy darabot abból a jó erdélyi foszlósból, mohón iszik reá az édes, fűszeres égett borból.- Mondják - szólalt meg azután megilletődött arccal —, hogy átkarolta gyermekeit, betakarta őket palástjával, mintha azt akarta volna, ne hallják. De attól is félt, hogy megdobálják őket. Beszélt hozzájuk halkan, egész idő alatt, hogy ne féljenek, egy pillanatig se féljenek, mert ő vigyáz reájuk. Rákóczi Erzsébet merően elnéz Éva asszonyom feje fölött a levegőbe, arcán két nehéz könnycsepp gördül végig. Esterhózyné asszonyom siet a könnyebb szóval:- Nem is féltek azok, úgy viselkedtek, ahogy bátrakhoz való, pedig a szitkozódok a fogat lépcsőjéig nyomakodtak.. . Dobáltak is egyet-mást, holmi kavicsokat, de. . .- Úgy viselkedtek, ahogy hozzánk illik - mondja büszkén Erzsébet. Esterhózyné asszonyom elhallgat. Mégiscsak... mégiscsak patetikus ez a Rákóczi is. No de nem baj, ha" már itt vön, mondd néki valami kedveset, vagyis szidalmaz előtte valakit, akit maga is utál, az ő nádor urának félelmes vetélytársát... (folytatjuk) LLXX. * jött m a gang ész lép csőhöz mosás mes és á lomba cóbo rult ulysses én mai — may is siás os messi ás és v as tagder űs zo fik filo US ló g k s XDDXIL 1 ú/j/szó/tan-/folyam olyan neUszoszür reá tiszta ön tudat lan folyam csak víz (H2O), ulysszusz süllyedünk ocsür nincs szusz, he O lyam es lyolyce és nem jut ke nyerem re o jam. * Mutatványok „Az alapozásra váró bábeli torony tetőszerkezetének megtartása" c. könyvből. Csalónnyi László költészete nem azért absztrakt költészet, mert tökéletesen modern sorainak nincs értelme, sőt, tulajdonképpen sorai sincsenek, hanem mert az értelem az értelmen keresztül az értelemben keresendő. Ez az értelem pedig a párizsi lépcsőházak huzatos liftaknáiba besöpört szemét közt lelhető fel. Sajnos, ugye a huzat sokszor elragadja az elragadhatót, s ami megmarad, az a nehezék, lehúzó. De ha összeadjuk Musilt és Joyce-ot, megszorozzuk Szentkutbyval, és kivonjuk belőle a Tandorító hatások köbgyökét, utána integráljuk az Eiffel-torony péntek déli árnyékának legkisebb közös többszörösével, és figyelembe veszszük a Nyugaton elhatalmasodó gazdasági válságok hatását a Dózsa-féle parasztlázadásra, akkor megkaptuk azt. amit Csalónnyi László költészetében mint rendkívüli újat eliminálhatunk: a tartalom és a forma dialektusos egységét. (Utótanulmány az előbbi könyvhöz.)
