Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-12-05 / 49. szám
oi a jó, amit Moszkvában vásárolnak. Pedig otthon is megkapnak mindent. Csak leadja az ember a listát, hogy mire van szüksége, néhány napon belül mehet az összekészített csomagért." Az utolsó héten Jardo összehívott néhányunkat. - Találkoztam egy prágai barátommal, ha akarjátok, szerez jegyet a Baku étterembe. Állítólag fantasztikus vacsorát adnak, nagyszerű zenekar ^játszik. Gyertek! — Danával összekacsintottunk: - Zene, a mi falábunknak csak az hiányzik! A tánc. — Legföljebb zenét hallgattok, már az is megéri. — Este a megrendelt asztal már terítve volt, tíz tálon különböző módon elkészített tengeri halak, saláták, fűszerek, cipó, vörös bor. Azerbajdzsáni népi együttes muzsikált, vezetőjük, egy ötven év körüli ember zenéje ragadott magával bennünket. Kicsinyke húros hangszeren játszott — boszorkányosán. Egyre több asztaltól vonultak a táncparkettre. Záróra előtt fél órával agibid ifjak ugrottak az üres parkettre, fergeteges népi táncot jártak, körbeálltuk őket, a közönség vastapsa kísérte produkciójukat. Ilyent még valóban nem láttunk. Mint egy forradalmi tánc. Moszkvában tanuló diákok voltak, derült ki a beszélgetés során. Mert ekkor már nem okozott különösebb nehézséget az orosz társalgás. Ha az órákon nem éreztük is, ilyenkor bebizonyosodott, hogy a konverzációk, a nyelvtan- és fonetikaórák, az előadások, sőt sajátságos eszperantónk is, mely egyre inkább hasonlított az orosz nyelvhez, nem voltak hiábavalók. Az utolsó napok a vásárlás jegyében teltek. Szobánk egy játéküzlethez vált hasonlóvá. Festett kisszékre ültettük Szását, a busa fejű vörös babát, játékzongorát tettünk az ölébe. A kisszekrényen sorakoztak a felfújható mackók, zsiráfok, holdbéli emberkék, Cseburaska, az építőkockák, kisautók, a holdjáró, fakarikák, jelvények, Pinokkiók. A polcokon a lemez- és könyvhalmokban kotorászott minden látogatónk. Egyik játékboltból a másikba, lemezboltból lemezboltba jártunk délutánonként. Hatalmas csomagokkal megrakodva tértünk a szállodába, holtfáradtan. - A férjem kimaradt, mit vigyek az apósomnak, az anyámnak, a barátnőknek?! — este, lefekvés után nyúztuk egymást, töprengtünk, kinek nem vettünk még semmit. Két napig csomagoltunk. A lemezeket nem mertük táskába, bőröndbe zárni, féltünk, hogy a repülőtéri csomagkálvária nem tesz jót nekik. A játékok fele nem fért sehova. Szását a kisszékhez kötöttük, Pinokkiót a táska füléhez, a lemezeket a hónom alá fogtam. De ezek kellemes gondok voltak. Búcsúztak prágai és külföldi kollégáink, barátaink; egy nappal korábban indultunk haza. Lányom és férjem a repülőirodánál várt. Zsuzsa átkarolta' a nyakam, ugrált, nem fért a bőrébe. — Megjött a mama Moszkvából. Hozott Szását, széket, autót, mindenfélét - kiabálta a nagyvilágba. Sem azelőtt, sem azóta nem láttam ilyen boldognak. Az ötszáz éves Zagorszk fenséges. A századok során értékes adományok, páratlan szépségű ékszerek, ikonok, iparművészeti tárgyak kerültek ide. A Trojce-Szergijevszki kolostor építésében és díszítésében Moszkva, Pszkov, Jaroszlavl művészei, építészei vettek részt. A Trojice-székesegyház freskóit Andrej Rubljov és Danyiil Csornij készítette. Andrej Rubljov a székesegyháznak festette egyik legjelentősebb munkáját, a világszerte ismert Szentháromságot, amelyet a Tretyakov Képtárban őriznek. Egy XV. századi krónika szerint a kolostor egy szerzetesi cellának használt faházikóból és az apró erdei Szentháromság templomából alakult ki, melyet egy Szergij nevű szerzetes épített, innen ered a kolostor neve. Aki itt akart letelepedni, annak cellát kellett ácsolnia magának. Így keletkezett a kolostor, amely Oroszország egyik legnagyobb feudális birtoka lett. Az épületegyüttes 28 építményből áll, amelyek több évszázad hagyományait őrzik, mégis egységes egész benyomását keltik. Hazai és külföldi turisták ezrei csodálják nap mint nap a székeseg/házak ikonfalait, a fehér kőből és téglából épült kolostori ebédlőt, a 87 méter magas, ötszintes harangtornyot, amelyben 42 harangot függesztettek fel. Nem tudtunk betelni a látvánnyal. Sem itt, sem Szuzdalban, a faskanzenban, ahol nemcsak a famolom, a faalapra épített házak, templom, gazdasági épületek lenyügözőek, hanem az épületek belseje is. Minden házban népviseletbe öltözött aszszonyok fogadják a látogatókat, ők magyarázzák, melyik használati tárgy mire való, mely edényben mi főtt annak idején. Talán itt készítettük mindnyájan a legtöbb felvételt. Hosszú ideig csak erről a két kirándulásról beszélgettünk. Elfedte a saslik-étterembeli élményünket is, ahol egy puskinovi ember mesélt életéről, sorsáról, a háborús élményeiről, a fiatalabb korosztály többre vágyásáról. „Nem értem őket - csóválta a fejét -, nekik már csak GRENDEL ÁGOTA Szabály tálán Minapid ív. APN és szerző felvételei
