Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-14 / 46. szám

KEDVES GYEREKEK! Nagyon szép rajzokat kaptunk a Dunaszerdahe­­fyi (Dun. Streda) Művé­szeti Népiskolából. Pálffy Irén néni tanítványai, Marczell Béla, Bőgi Mik­lós, Zaíaba Zoltán és Houzvicková Zenata fes­tette le legszebb, leg­emlékezetesebb nyári él­ményét. Zalaba Zoltán munkáját közöljük e hé­ten, a többiek alkotásait a következő számban. Jutalmul mindnyájan egy-egy szép könyvet kap­nak. E heti számunkban pedig találós kérdések megoldá­sát kapjátok feladatul. ír­játok meg: Melyik sóval nem lehet sózni? Melyik tűvel nem lehet varrni? Melyik fával lehet muzsi­kálni? Melyik tó gurul keréken? Melyik porban lehet tejet ta rtani? Könnyítésül annyit áru­lunk el, hogy ezek a talá­lós kérdések a szótagolá­son alapulnak. Megfejtéseket küldjétek be címünkre: Nő szerkesz­tősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. ■ c k Ö Nyári élményem Amit elmesélek, tulajdonképpen nem élmény, hanem egy kis kaland. A táborozás véget ért, nehezen váltunk meg kiránduló­­helyünktől, az erdőtől, a rétektől, de a honvágy azért sokkal erő­sebb; örömmel készülünk haza. És elérkezett az indulás ideje, azaz elérkezett volna, mert az autóbusz csak nem akart megérkezni. Türelmesen vártunk délig, ebéd után egyre idegesebbek lettünk, este pedig már azon törtük a fejünket, hol fogunk aludni? Szeren­csére a közeli campingben akadt hely számunkra is, ott töltöttük az éjszakát. A következő napon már szereztek egy autóbuszt, amely épségben hazaszállított bennünket. A szüleim nagyon meglepőd­tek, izgultak már, hogy mi történt velünk, s édesanyám azt mondta, soha többé nem enged el táborozni. De azt hiszem, ez az élmény több bátorságot adott a további táborozásokhoz, mint egy éjszakai ügyelet. Ambrus Csaba ARANY- EZÜST- BRONZ Marita Koch a lengyel atlétanő legnagyobb ellenfelei közé tartozik. Alig tizennyolc éves, amikor megtudja, hogy a tokiói olimpiai játékokra neki is megváltották a repülőjegyet. Józan gon­dolkodású lány, érzi, tudja: tanulni viszik. Csak a lengyel közvélemény akadékosko­dik egy kicsit, mondván: túl nagy luxus olimpiára vinni egy versenyzőt — tanulni. Közben olyanok maradnak otthon, akik éremesélyesként vehettek volna részt a világ legnagyobb sporteseményén. A tanulmányút eredménye: egy arany- és egy ezüstérem. Közvetlen eredmény, ami a közvéleményt változtatta meg. A most már tapasztalt versenyző, boldog család­anya — a lengyel atlétika üdvöskéje az ötödik olimpiájára készül. S a korábbi négyről nem kisebb emlékei vannak, mint az éremskála különböző fokozatai, a vág­taszámok valamelyikének érmes helyezései. Első kiugró teljesítményét a legrövidebb számban, a százméteres síkfutásban érte el: világcsúcsot futott. Ugyanezt megismé­telte a későbbiek folyamán a kétszázas, majd a négyszázas távon. Ez a legutolsó volt a legmeglepőbb, hiszen akkor már a harmincasok közé tartozott. Már anya volt, s mint többször hangsúlyozta, a szülés egy eddig ismeretlen energiát szabadított fel benne, s erőt adott az is, hogy még edzésein is ott van Andrzej fia, s úgy szurkol anyjának, hogy lehetetlen veszíte­ni. A moszkvai olimpián a négyszáz méte­res síkfutásban indul. Tegyük hozzá: győ­zelmi esélyekkel. Kérdésünk: Ki az a lengyel atlétanő, aki immár az ötödik olimpiájára készül, s eddig még valamennyin érmet szerzett? Danuta Rabsztyn Irena Szewinska Ewa Klobukowska

Next

/
Oldalképek
Tartalom