Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-11-07 / 45. szám

§zOu kOlteii i;\ v ! ...kinek a lelke — Szia Saci, te is itt vagy? — Hát persze, így egyeztünk meg legutóbb. Mind jövünk, s hozunk még valakit magunk­kal, hogy szélesedjen a mozgalom, hogy sok lány, asszony, anya, leendő anya szavaljon, szeresse, olvassa a verset. Csak a további tervekből nem lett semmi: tanfolyam sem volt, fellépések sem. Gyülekeznek az asszonyok a XIV. Szólj költe­mény! szavaló- és prózamondó versenyre. Lucza Sára, Hercz Zsuzsa, Kuchár Rozália, Poprócsi Eleonóra régi ismerősökként vitatják a szá­munkra harmadszor rendezett versenyben beállt változásokat. — Te megint egyedül, Nóra? — Tavalytól semmi javulás. Nálunk, a rima­­szombati (Rimavská Sobota) járásban még csak­­csak, de a közép-szlovákiai kerület többi járása nagyokat hallgat. Keletről meg senki sincs. Pe­dig a kassai (Kosice) Szép Szó szavalói is itt lehetnének. Akik régebben szerepeltek az iro­dalmi színpadokban, biztosan ma is versekkel altatják gyermekeiket... A versenyzők izgatott arca itt-ott mosolyra húzódik, ha szaggatottan elhangzik; egy-egy tréfa, történet. De a mesélő sem túl nagy meggyőző­déssel szórakoztat. Tüzel a versenyláz. A járási titkárnők, elnöknők sehol. — Azt sem tudom, jó verset választottam-e, hogyan mondjam, mik a hibák. Csak jöjjek. De mivel?! Hallom, volt valamilyen kiadvány, mert a versenynek van tematikai kerete, útmutatót szerkesztett valaki. Én nem láttam. Csak menjek. De nincs, aki segítsen. Jöttem, mert szeretem az irodalmat, a verset. Anélkül is sok verset mon­dok — az unokáknak. De itt — megalapozottan — már mások a követelmények. Rusznyák Viola, Both Magdaléna, Nagy Kata­­m lin, Soóky Rozália, Kiss Katalin, Oláh Katalin először van itt. Rusznyák Viola szavaira bólo- O gatnak, néhányan ugyan kaptak az „útmutató­in ból, de a többség nem is hallott róla. Nehéz így *5 mozgalmat teremteni! ~o S a siá nem áll meg: Ü — Harminc-negyven versenyzőből tízen jutunk •• el idáig — mindegy. Kategóriákba kerülünk, " műfajok szerint. Aztán összesen három díjat I osztanak ki. Pedig a fiatalok szájából bátrabban hangzik a szó, ércesebben. Nekünk már akkor is meg-megremeg a hangunk, ha nem akarjuk, a vers nem igényli. Hogy versenyezzek húsz­évesekkel?! Nem azért vagyok itt, hogy nyerjek valamit, a verseny csak keret. Így mégis — kedvszegő keret. — Rózsi néninek igaza van. Jó szavalok ma­radtak otthon, mert még az sem tisztázódott, egy-egy járás hány versenyzőt küldhet a terü­leti versenyre. Innét egy, onnét három, egy újabb helyről kettő jött. Tudom, ez keret. Nem­rég olvastam az irodalommal kapcsolatban, hogy a jó irodalomnak szervezettségre van szüksége, hogy fejlődni tudjon, hogy jó lehessen. Kicsit távoli hasonlat, de úgy érzem, helyénvaló. Ha országossá, mozgalommá akarjuk szélesíteni a Szólj költemény-t, akkor hibátlan szervezéssel, lelkesedéssel, segítő szándékkal kell az emberek elé állni. Ez a járási vezetők, a helyi szervezetek elnökeinek és a sajtónak közös dolga. Na meg a miénk, akik tudjuk, mi a vers, az irodalom. (Nagy Katalin) Jó volt a verseny. Zökkenőmentes szervezés, magas színvonal. És a népek, nemzetek egymás mellett élésének lehetősége az egyet akarásban. Szlovákok, ukránok, magyarok egymást váltva, nem mindig értve a másik szavát, de érzését igen. Nem kell a háború, a béke igen. Csak örömkönnyek legyenek, ne halott gyermeksira­­tók. „Rozprávaj, mama!” — Mama, mesélj! — fogadta a mottó a szavalókat, felidézve bennük is a versgyűjteményünk címéül választott vers­sort : Édesanyám virágosat álmodtam..., s ha nincs is gyerekév, más is a mottó, mindenki értette: a színpadról anyák szólnak gyermekük­höz, nagymamák az unokákhoz a jóságról, a be­csületről, az igaz harcok győzelmeiről, a mát szülő tegnapról, a holnap szépségéről. — Egy-egy nemzedék küldetése nem csak az, hogy alapot, gazdasági értékeket hozzon létre gyermekei számára. Sokkal fontosabb a másik feladat, amiről kevesebb szó esik: felnevelni annak a holnapnak a nemzedékét, amelyet még nem ismerünk, csak elképzeléseink lehetnek róla. Egy ország gazdasági fejlődése tervek sze­rint folyik, töretlenül, vagy csak egész kis ki­térőkkel. A kitérőket legtöbbször a társadalom, az emberi társadalom fejlődése okozza, hatá­rozza meg. Szélsőséges példával: a tüzet félő népek, nemzetek a mi országunkban sem tud­nának jól élni, kihasználni a gazdasági lehető­ségeket egy tartalmas felépítmény létrehozására. Mi nem ilyen gondokkal küzdünk, mégsem mon­danám, hogy könnyebb a feladatunk. Olyan összetett gazdasági, kulturális és társadalmi vi­szonyokban neveljük gyermekeinket, az új nem­zedéket, amelyben a legkisebb erkölcsi ferdülés, magatartás, bicsaklás is zavarokat okozhat A jellemformálás legtisztább forrása számunkr; az irodalom volt. Ady, József Attila, Radnót Miklós igaza most is úgy él, hogy emberformák ereje jövőbe mutat. Oda kell hát fordulnunk, főleg nekünk, anyáknak. Országépítő, nemzet­megtartó erőt találunk, becsületes jövőt formá­lót. Kiss Katalin szavai sem zárták a beszélgetést. A verseny utáni könnyedséggel nem csökkent a felelősség: a verseny jövője, az irodalom és terjesztői munkája iránt. Búcsúztunk az ormótlan tátrai hegyek kopár csúcsaitól. Gazdagabban, új tervekkel, pezsdülő vérrel, észre sem véve az élesen sodródó északi szelet. NESZMÉRI SÁNDOR A XIV. SZÓLJ 'KÖLTEMÉNY (VANSOVEJ LOMNICKA) VERS- ÉS PRÓZAMONDÓ VER­SENY NYERTESEI: I. KATEGÓRIA versmondás: Dana Jendrejáková prózamondás: Nina Ozoraiová IL KATEGÓRIA versmondás: Amalia Orlická prózamondás: Erika Mageránová Az ukrán nemzetiségű versenyzők sorrendje: 1. Melánia Pankuchová 2. Mária Paracková 3. Éva Duniéová ' A magyar vers- és prózamondó verseny eredménye: 1. Kiss Katalin 2. Oláh Katalin 3. Hercz Zsuzsa I

Next

/
Oldalképek
Tartalom