Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-10-31 / 44. szám
DÉNES ZSÓFIA síim as,® Im 30. Én, mint Rákóczi fejedelem árváinak anyja, vontam meg magamat gyermekeimmel ezeknek váróban, amelyet mint örökségüket köteles vagyok számukra megoltalmazni, ha megtámadtatok. Sem én, sem kiskorú ártatlan gyermekeim nem vétettünk semmit a császárnak, miért foglalják mégis el várainkat egymás után? Én nem ellenségeskedem senkivel, de a bántóknak ellenállok, s ha a császár fegyvereit egy nő és gyönge árvák ellen fogják fordítani: nem hiszem, hogy ilyentén harc akár őfelségének, akár tábornokainak valami nagy dicsőségére válnék! Kéretem tehát a tábornagy urat: szűnjék meg háborgatni Munkácsot, ha pedig a kérelemre nem hallgat, hát tudja meg, hogy engemet, bár gyönge asszonyt, sem többi várainak elveszte, sem az ostrom félelme nem képes arra kényszeríteni, hogy megfeledkezzem arról, amivel gyermekeimnek tartozom. Tetszik a várvédőknek várasszonyuk válasza, legelsősorban a várkapitány, Radics András uram bólogat.- Szép kerek válasz! - jelenti ki. - Az illen beszédet kedvelem! Az egybegyűltek is mind teli tüdővel vivátoznak. Ilona pedig a levelet, melyet felolvasott, saját kezével kifüggeszti palotája kapujára. No, megvitték a levelet őkegyelme a tábornagy úrnak, aki nem késett a válasszal. A legújabb sánc két fenekedő ágyújából menten elkezdte lövetni a várat. De a pattantyúsai rosszul fogták meg a dolgot, mert egyetlen ágyúgolyó találta el csak a palánkot is, a többi sűrű tüzelés épp hogy a góréig ért el. Jót mulattak a várvédők, és a német pattantyúsoknak kinn a bástyafalon fügét mutattak. Most már észbe kaptak a császáriak, a hadmérnökök és műszaki emberek addig studíroztqk a nagy golyóbisú ágyúk beállítását, amíg sikerült a várat megcélozniok. Célba vették pedig — ez már reávirradó napon, március tizenharmadikán — a fejedelemasszony lakópalotáját. A felső várban, ahol Ilona két gyermekével meghúzta magát, ott vette célba Caprara az ő üveggel fedett ablakait. Az első ágyúgolyó becsapódására Juliánka félénken húzódott meg anyja oltalmába. Ferkó égő szemmel fel-alá sietett. De Ilona levitte őket fedett helyre, biztonságba, maga pedig elsietett ágyúsai közé, kémlelőállásukba. tizenötször bömböltek rájuk a nagyágyúk, félelmetes morajjal, mennykőcsapkodással. A vár előtti udvar megtelt füsttel, lánggal, kénkőszaggal és a leselkedő halál vigyorgásával. A tábornagy ágyúsai — Istennek adassák hála! — megint csak ügyetleneknek bizonyultak. Az ablaküvegek ugyan megrepedtek, de a szilánkok még csak szerte sem hullottak. Kétszer az ablakok feletti kőfalat érték a golyók, egy ízben pedig odáig sem értek, hanem a drabantok bástyáján egy oldaldeszkát vetettek széjjel. Ennyi volt az egész. A csend beálltával Zrínyi Ilona leült, és írt az urának. Közben - egy perc nyugodalma talán csak van — felkönyököl az asztalra, Caprarára gondol, a csúf, barázdás arcú, zsoldért harcoló olaszra, a nagy Zrínyi-ellenfél, Montecuccoli unokaőccsére. Montecuccoli unokaöccse, Miklós bán halálos ellenfelének örököse. Örököse rangban, hatalomban, gyűlöletben. Gróf? Az igazi talián gróf otthon marad. Ez kalandor condottiere, gyökértelen és hontalan. Az arca rút..., undokságot takar. Nem baj. Csak hadd törjön rá! Ö is ad menten választ. Zrínyi- és Thcköly-választ a bombázásra. Ilona megírta levelét hites urának Váradra, elmondotta benne Caprara utolsó üzenetét, az ő egyenes válaszát s a tűzostrom megindulását ennek nyomában. Ezt a levelét is elviszi maid — a gyűrű ellenére is - egyik megbízható legénye, efelől nyugodt, csak megvárják az estét, mert a sötétség biztosabb. Caprara nem kímélte a maga embereit. Szégyellte a kudarcot, hogy a nagy bombatüzet beköszöntésekor' a levegőbe pufogtatta el. Renqeteg hadierőt vetett földmunkába, és szinte varázsütésre kiéoítette sáncait a vadkert szegelletétől a malom előtti halastóig. A Latorcán túl levő sáncból pedig kivitte az ágyúkat^ és bevitte azokat a városba. A város védtelen .. . Hadd tudja meg a világ, hogy Caprara tábornagy úr miként sürgölődik megbízatásában! Ezenfelül is tudatik, hogy minden új seprű jól seper. Egész éjjel fáklyatűz mellett dolgoztak katonái. A vadkerten innen a halastavacskához egészen új berendezésű sáncokat ásatott. Azonban semmiféle mozdulata, még éjjeli nyüzsgése sem kerülte el a várbeliek éber figyelmét. A padovai messzelótó mindent megmutatott. Reggel, pontban nyolc órakor. Zrínyi Ilona fejedelemasszony felvonatta lobogóit Munkács vórtornyaira. Mindenfelől a várból, minden egyes bástyájáról, de még a palánkokról - is lengett a válasz: a lobogó. Veres lobogó Munkács felett o „szélben. Thököly lobogója. Hírül adja, hogy Zrínyi Ilona ellenáll. Tűzostromnak is rendületlenül ellenáll a szabadságért. Azon a napon pedig március tizenötödikét írták. A veres lobogó kitűzése napját Munkácsvór íródeákjai följegyezték. Hogy meg is szólaljon az üzenet, ne csak lobogjon a szélben, Zrínyi Ilona mindenik bástyájáról egyetlen ágyúlövést parancsolt. Nem egyszerre, egymás után dördült fel haragvó szavuk, és szabadságszerelmet, önérzetet üzent a németnek a kora tavaszi reggel verőfényében. Megvárta pedig a fejedelemasszony, hogy az utolsó ágyú i.s leadja szavát, akkor azután egybedoboltatta a vórőrséget a főtérre. Felolvasta vitézeinek Thököly legutóbb érkezett biztató leveleit, és ő maga is hűségre és kitartásra bűz-, dított. Amint ezt máskor is cselekedte nagy órában, Zrínyi Miklós bán költőt és hadvezért most is megszólaltatta. Magára formálta az ő szavait: Lássa meg énbennem minden magyar hívem a jókívánságot. Mindnyájunknak kell ehhez szólalnunk, mert mikor ég a ház, mindentől jó néven vétetik, ha vizet hoz oltani. Mennyivel inkább most szükséges a segítség, a jó tanács és a jó operáció! Aki békességet óhajt, az készüljön fel most háborúra! Hősi szava mélységes erővel hatott. Az őrség élén, valamennyi várvédő nevében Radics András várkapitány újból esküt tett kitartásra, miközben a fejedelemasszony és gyermekei mögött merev testtartással állt Absolon kancellár úr. Radics után előlépett a többi kapitány, a hadnagyok és sűrű csoportokban a közrend. Mindenki megesküdött újból Zrínyi Ilonának, hogy a várat haláláig védi, ebben látja mentségét és becsületét. Hat napon át szünetelt a tüzelés, de az építkezés a vár körül annál lázasabban folyt. Az elrekesztés külső munkálatait főként éjjel végezték Caprara katonái, hogy támadótervük fortélyát a várbeliek ne ismerjék fel. Mégis tudta mindenki a várban, hová vontatták ágyúikat és mozsárjaikat az eltakaró sáncok mögé. és ezeket miként erősítették meg. Sűrűn és éberen gyűrűzte ezalatt körül Munkács várát Caprara tábora, az éjszaka is csak úgy dongott és morajlott leplezett harci felkészülésétől, a kapura pedig a megfenyegetett német strázsák szeme úgy vigyázott, mint dühödt kutyáké. Mégiscsak sikerült Kubinyi Péter úrnak, hogy parasztgúnyában betoppanjon a várba. Eszelősnek tette magát, az igaz, pálinkaszagót is érezték, bár nem ő ázott el, csak dolmánya belső zsebébe gyűrt keszkenője, dülöngélt is kellő helyen és időben... így adta át a vár asszonyának a fejedelem úr üzenetét. Thököly Imre Halmágyra érkezését tudatta ebben a levélben. A fejedelemasszony akkor már tudta, hogy a német négy új ágyút erősített meg az újfent épült sáncokban, kilenc- és tízfontos golyóbisú ágyúkat, az apró golyóbisszórókat pedig már egészen közel hozta a palánkhoz. Mindezt megírta sok hadirészlettel az ő szerelmes hites urának, és még át is melegedett a levél asszonyi szive áradásában. Átadta a fekete Zrínyi-pecsétes, kulcsírásos papírost Kiss Pál uramnak, nemes palotásának, aki egér módjára kisurrant a várból, és megvitte Zrínyi Ilona levelét Thököly Imrének Halmágyra. Nem lehetett Munkács vára körül oly szoros gyűrűzés, hogy a híreket ne vigyék-hozzák halálmegvetéssel vezértől vezérig. (Folytatjuk) FÄBRY ZOLTÁN Robog a vonat. Végig Szlovenszkón. Hallgatom az embereket, benézek a fülkékbe, végigjárom a vonatot, hallani akarom azt az egyetlen szót, mely ebben a pillanatban Szlovenszkót, a mát jelenti. Az üzemi gyűlések, demonstrációk, tiltakozások, táviratok egyetlen szavát itt is hallani akarnám, ahogy az emberek — félve és gúnyosan, vagy harcos daccal, szeretettel — mondják: Major. Itt a vonaton nem hallom. Pedig holnap kezdődik Szlovenszkó nagy pere, amikor „Major elvtárssal az egész szlovenszkói dolgozó népet ültetik a vádlottak padjára — egész Szlovenszkó népe tehát Major elvtárs mellé áll” (immunizálva Stétka képviselő június 23-i beszédében). Két hét múlva. Űjra robog a vonat. Üjra végig Szlovenskón. És akiről két hét előtt nemigen akartak tudni, akivel nem törődtek, azrt: most a szájukba veszik, kóstolják, ízlelik, tárgyalják; fejcsóválják, törődnek vele, felfigyelnek a nevére, mondják, továbbadják, és a vágtató vonattal, a távírógéppel, a telefondrótban, az újságpapíroson egyetlenegy név száguld és beszél: Major! Szlovenszkó ma egy nyelven beszél: Majorról beszél. És ebben a pillanatban az egész világ szintén így beszél Szlovén - szkóról. így tudja egyformán Romain Rolland és az amerikai, az indiai, a francia vagy a német proletár. Szlovenszkó Kosúton (Koáúty) lett történelem: vérrel aláhúzott, igazságtalan valóság. A csendőrgolyó szociális valósággá, váddá avatta a magyar kisebbségi sors itteni nincstelenségét. A magyarázó szöveget a Major-per szolgáltatja ... A vád nem kevesebbet akar bizonyítani, mint hogy Kosútról indult volna ki a forradalom. Negyven állig felfegyverzett csendőrrel szemben maximum száz főnyi fegyvertelen tömeg állt, köztük gyerekek és asszonyok. Tehát: világforradalom! A csendőrök revolverekről tudnak, „nagy , veszedelemről”, az ügyész gépfegyverekről és pontos stratégiai tervről („a temető volt a stratégiailag fontos pont, ahová a jelentések befutottak, Major volt a vezér, Fabianics a vezérkari főnök és Prohászka az összekötő tiszt”), az Országos Hivatal „rohambrigádokról” tud. És mindezt „bizalmas” jelentésekből és a kommunista párt állítólagos körleveleiből. De amikor a védők legalább ezeknek a körleveleknek a bemutatását kérik, a tanúk, az ügyész és a bíróság „hivatalos titkot” fontoskodnak és hallgatnak. Ez a vád már nem is vád, már csak gyerekes mumus, ami csak a félelmet igazolja. Csendőrgolyó, ügyész és Országos Hivatal egyaránt bizonyítják, a félelem internacionáléja újra levizsgázott. Mi volt Major bűne? A vádirat szerint ennyi: „A vádlott mint felbujtó és vezető vezette az ő általa felbujtatott és tudtával kövekkel, késekkel és lőfegyverekkel felfegyverzett tömeget, melynek célja az volt, hogy erőszakkal és fegyveresen ...” stb. Dajkamesékre nincs terünk. A lényeg: Major azt mondta: „Aszszonyok és gyerekek előre”, rohamra ve-
