Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-10-17 / 42. szám

Acél határozott, a szándék ne­mes: a háború rémségeitől és nyomorúságától megkímélt ge­nerációknak örökre kedvét szegni, hogy akár még egyszer is kihívják Mars haragját; lelkiismeretüket s értelmü­ket épp a háborús filmek elrettentő kockái segítségével állítani csatasorba egy újabb világégés ellen. A filmvásznakról s képernyőkről va­lóban gyakorta hallik csatazaj. A há­borús filmek egyik-másikában azonban az elcsigázott, végkimerüléstől vánszor­­gó „harcos” újonnan vételezett kincs­tári ruhája a pocsolyák és lövészárkok komfortjáról, higiénikus viszonyairól tanúskodik; pufók arca láttán pedig — hiába van arra felkenve a korom és a sár bármilyen mennyiségben, hiába rá a mégoly sikkes fejkötés, ideiglenes, halált megvető hőst formáló szerepe ellenére — bárki vissza tudná őt he­lyezni eredeti szerepkörébe, melyben bonvivánként sokat táncol, kéjeleg és mulat. — Egy ilyen film láttán bizony, a nézőben nem a döbbenet és megren­dülés kerekedik felül... Vannak persze céltudatosan készített, valósághű filmek, s dokumentumfilmek is — az utóbbiakból olykor csak dirib­­darabkák, de ha nincs is összefüggő történetük, azon egy borostás, halál­­félelemtől megviselt arc, egy tépett A MŰSORVÁLTOZTATÁS JOGÁT FENNTARTVA parolin, vagy egyetlen előrelendülő, egyben fedezéket kereső mozdulat is több háborús borzadály hordozója, mint a sokadrendű színészek és rendezők legszorgalmatosabb katonásdija. Ki ne látott volna néhány filmkockát süllyedő hajókról, a katyusák lövedé­keinek puskaporfelhős jajszavú villá­mairól, toroktüzekröl, záporként hulló bombákról és rongyként heverő hullák­ról7 Az üzletszerű színészi halál, a hősi pózba merevedett „elesettek” látványa azonban nem kelt iszonyatot, sőt a hősködés bizonyos mértékig példaadás. Éppen ezért számba kéne venni, hogy az érzékenyen reagáló, tapasztalat­gyűjtő éveikben járó ifjak számára még minden ideállá magasztosulhat. A fegyverek is ... S ekkor még mindig nem szóltunk a nyugaton futószalagon gyártott, elva­dult tucatfilmekről, amelyekről még csak az sem mondható el, hogy nemes szándékból készülnek. Az özönével be­mutatott bűnügyi filmeket az üzleti szellem élteti, amelyek ismérvüknél fogva tökéletesen mentesek minden művészi igényességtől. Olyan világot idéznek elénk, amelyben anarchia és káosz uralkodik, polgárjogot nyert az erőszak, s ahol gyakran több szimpá­tiát élvez a gyorskezű, jól fésült gyil­kos, mint annak üldözői. Az ilyen be­állítás mellett gyakran a nézők egész tábora szurkol a rablógyilkosnak, s ujjongva nyugtáz egy-egy mesteri karate-ütést, állkapocstörést, haslövést. A lélektani indítékok, morális és esz­tétikai megfontolások nélkül gyártott bűnügyi filmek hatásukban a rombolá­son kívül egyébre nem alkalmasak. Ezekkel a filmekkel kapcsolatban legfeljebb olykor tapasztal a néző némi következetességet, mikor az történik, hogy az egyik televíziós csatorna mű­sorából még visszhangzik a gengszter utolsó lövése, s a másik csatornán máris dördül az első lövés — ugyan­abból a fegyverből — azok örömére, akik magukból kikelve jelentik ki a Hamlet vagy a Bűn • és búnhődés mű­sorra tűzésekor, hogy „elmehetnének velük valahová, hiszen már a könyö­kükön jön ki”. — Áruljuk el hát ne­kik: soha senki nem írt még jobb „bűnügyi történetet” Shakespearenél, vagy Dosztojevszkijnál. CZÜTH JÁNOS SZERETNÉK RÁTALÁLNI Huszonkilenc éves, 186 centiméter magas Bratis­­lavában élő elvált szak­ember, társaság hiányá­ban ezúton szeretne be­csületes, jóhiszemű nővel megismerkedni harminc­öt éves korig. Bratislava és környékéről kér fény­képes leveleket. Jelige: „Káros szenve­délyem nincs" Két jóbarát, akik most töltik katonaidejüket, ez­úton szeretne megismer­kedni vidám természetű lánnyal. Jelige: „Zöld uniformis" Húszéves, barna, hajú, barna szemű lány, aki kedveli a zenét, szeret táncolni, ezúton szeretne komoly, becsületes, kor­ban hozzáillő fiúval meg­ismerkedni. Jelige: „Találkozás" KAZINCZY FERENC (1759—1831) A 220 éve született író és irodalom reformátor egy szép kétsorosát talál­ják rejtvényünkben. Készítette: SM. A 40. számú rejtvény helyes megfejtése: A tékozló fiú hazatérése, Sámson és Delila, A három fa, A malom, Éjjeli őrjárat. A hét helyes megfej­tés után könyvjutalom­ban részesültek: Csölle G.-né, Végh M„ Hamar B., Dunaszerdahely (Dun. Streda), ifj. Fe­jes I.-né, Ivanice, For­gács Zs., Ipolyság (Sa­­hy), Bácskái G., Kis­­géres (Maly Hores), Kondé M.-né, Nyárasd (Topolníky), Benes J., Vágkirályfa (Krárová n/V.), Takács A., Toko­­vics K.-né, Vezekény (Vozokany), Gergely I., Ipolybél (Bielovce). Winter J.-né, Perény (Perín), Varga J., Gon­­da E., Rimaszombat (Rim. Sobota), Mráz A., Sellye (Sala), Kovács P., Darnya (Drfta), Be­rek G., Orsó E., Nagy­­ölved (Veiké Ludince), Horváth L., Padány (Padafi), Méhes R.. Kis­falud (Vieska), Bella­­bás E., ifj. Bábi B.-né, Dunamocs (Mofa), Sán­dor A., Síd (Sid), Risz­­ner J., Krausz J., Vari J., Léva (Levice), Dobrí M., Alsószeli (Dőlné Saliby), Dávid D., Tor­naija (Safárikovo). Bö­­röczky D., Sztruhár K.. Érsekújvár (Nővé Zám­­ky), Zsolták L., Dadej S.-né, Prusák Gy.-né, Kassa (KoSice), Buday E. , Szabómihály P., Si­­monyi (Simonovce). Gal­­lay M., Senkár J.-né, Komárom (Komárno), Csík EL, Sinkovics I„ Párkány (Stúrovo), Fi­scher T., Tyukos F., Pered (TeSedíkovo), Kri­­zsán I., Guta (Koláro­­vo), Birkus M., Tardos­­kedd (Tvrdoäovce), Izsák F. , Kürt (Strekov). Vi­­rágh A., Felsőszeli (Horné Saliby), Németh A., Lontó (Lontov), Tóth I., Nagymegyer (Calovo), Niedermann J.. Trnava, Szüllő I., Kántor M„ Vásárát (Trhové Myto), Kanda A., Perbenyík (Pribe­nik). Vámos L.-né. Bély (Biel). ŰLü! V

Next

/
Oldalképek
Tartalom