Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-09-19 / 38. szám

Évente kétszer van karfiol-idény, tavasszal és ősszel. Az őszi karfiol rózsája tömötlebb, keményebb, fe­hérebb, ízletesebb és zamatosabb a kora tavasziénál. Egyik legtáplálóbb zöldségünk, amely sok fehérjét, szén­hidrátot és C vitamint tartalmaz. Ezért húspótló ételként emlegetjük. Rántott karfiol A karfiolt egészben sós vízben fé­lig megfőzzük. Szitára, majd szalvé­tára téve teljesen megszárítjuk. Ez­után a kívánt darabokra vágjuk vagy rózsáira szedjük. Tojást és si­malisztet habosra verünk, belemárt­juk a karfiolt, meghempergetjük zsemlemorzsában, és forró olajban kisütjük. Tálalhatjuk vajas-tejfölös mártással, tartármártással. Köríthet­­jük burgonyapürével, szalmaburgo­nyával és vegyes zöldségsalátával. Karfiol bécsi módra Egy szép nagy karfiolt sós vízben annyira főzünk, hogy szét ne essék. Tűzálló tálal vajjal kikenünk, bele­tesszük a karfiolt. Vajas rántást ké­szítünk, amelyet tejjel engedünk fel. Belehabarunk 4—5 tojássárgáját, 15—20 dkg apróra vágott sonkát ke­verünk hozzá, 5—6 db apróra me­télt szardellát és fél megtisztított borjúvelőt. Óvatosan összekeverjük és beleöntünk 3 dl sűrű tejfölt. Az így elkészített mártást a karfiol kö­zé öntjük úgy, hogy a lazán szét­­nyitott rózsák közé is befolyjon. Meghintjük reszelt sajttal, és sütő­ben háromnegyed óráig sütjük. Tá­lalhatjuk tarhonyával vagy rizzsel. Sült karfiol A karfiolt sós vízben megfőzzük, szitán lecsöpögletjük róla a vizet, a szárát alul teljesen levágjuk. Ügyel­jünk arra, hogy ne főzzük túl. Óva­tosan beletesszük egy kivajazott tűz­álló edénybe, és abból a léből, amelyben főtt, vajból és lisztből sű­rű mártást készítünk. Ezzel öntjük le a karfiolt, de úgy, hogy egészen ellepje. A tetejét meghintjük vajon pirított zsemlemorzsával, majd re­szelt sajttal. Vajat is bőségesen te­szünk a tetejére, és forró sütőben szép aranysárgára sütjük. Párolt rizzsel tálaljuk. Karfiol-rizottó Erre a célra szép fehér, tömött karfiolt válasszunk. Megmossuk és rózsáira szedjük. Vajat vagy olajat teszünk a tűzálló tálba, egy közepes nagyságú vöröshagymát finomra re­szelünk, és rátesszük a forró olajra. Csak néhány percig pirítjuk, aztán lehúzzuk a tűzről, egy kis kanál édespaprikával szórjuk meg. össze­keverjük, és beletesszük a karfiolt. Sózzuk, borsozzuk, rákarfkázunk egy zöldpaprikát, paradicsomot, két ge­rezd fokhagymát, és fedő alatt pu­hára pároljuk. Egy másik edényben rizst párolunk, de úgy, hogy minden szem külön maradjon. Amikor kész, bőséges mennyiségű apróra metélt petrezselyemzöldjét keverünk el ben­ne, majd hozzátesszük a párolt kar­fiolt. összekeverjük, és még két per­cig együtt pároljuk. Vegyes zöldség­salátával tálaljuk. Karfiolleves tejjel A karfiolt jól megmossuk, rózsái­ra szedjük, forrásban levő sós víz­be rakjuk, befedjük és főzzük. Olaj­ból és simalisztből rántást készítünk, beleteszünk egy közepes nagyságú reszelt hagymát és rózsaszínre pi­rítjuk. Ezután felöntjük vízzel, be­letehetünk egy húskockát, egy kevés borsot és sót, tetszés szerint tejet és felforraljuk, végül beleöntjük a kar­fiollevesbe. Egy csokor petrezselyem­zöldjét apróra vágunk, a levesestál­­ba tesszük és erre szedjük rá a le­vest. Karfiolsaláta Hozzávalók: 60 dkg karfiol, 10 dkg vöröshagyma, 2 dkg cukor, 2 kanál olaj, víz, só, ecet, törött bors, egy csokor petrezselyemzöldje. A karfiolt sós vízben megfőzzük, rózsáira szedjük és tálba rakjuk. Rá­szórjuk az apróra metélt hagymát, a cukros, sós, ecetes vizet ráöntjük és jól összekeverjük. A tetejét meg­szórjuk petrezselyemzöldjével és tö­rött borssal. Túrós sütemény. Hozzávalók: 6 tojás, 10 evőkanál porcukor. 8 kanál víz, 20 dkg dara­liszt, fél sütőpor. A tojássárgáját a cukorral habosra keverjük és hozzáadjuk apránként a vizet. Jól összekeverjük, hozzátesz­­szük a felvert tojáshabot, majd a liszttel elkevert sütőport. Félig meg­sütjük, s a következő tölteléket tesz­­szük rá: 30 dkg túrót, 20 dkg áttört főtt burgonyát, 15 dkg porcukrot, 1 csomag vaníliás cukrot, 4 tojássár­gáját jól összekeverjük, és hozzá­tesszük a tojások habját. Még egy­szer jól összekeverjük, megkenjük vele a tésztát, a sütőbe tesszük és tovább sütjük. A recepteket Lacza Gizella perbe­­tei (Pribeta) olvasónk küldte be. Levelezőink írják Illetve most nem ők írják, hanem a szerkesztő, aki a leveleket átveszi és beso­rolja, és naponta várja a postát, az új híreket, a helyi jellegű, apróságnak tűnő, de egy rovatba tömörítve már jelentőssé növekvő eseményekről. Társa­dalmi munkákról, ünnepélyekről, iskola, óvoda, bölcsőde, kultúrház átadások­ról, jelentős munkát végző szocialista brigádokról, eseményekről, melyekről a szer­kesztő csak ritkán szerez tudomást, melyekre nem jut el, mert éppen más fel­adatok kötik ... A sajtónap a levelezók-tudósitók ünnepe is; együttműködésünk eredményeit mérjük, nézzük a térképet. . . Rajtuk is múlik, hogy mekkora területről Írunk, hogy hozzánk más úton el nem jutó ügyekről, eseményekről beszámolunk. Sor­ra vesszük a leghűségesebbeket, a régóta író legkitartóbbakat, az újabbakat, s mihdig izgatottan várjuk, ez alkalmi, egyszeri levélíró jelentkezik-e újra. Ősz van, hosszabbodnak az esték, elmúltak a szabadságok, a tömegszerve­zetek új akciókat kezdenek. Reméljük, tudósítóink jól pihentek a nyáron, s most már serényebben forgatják tollúkat, hogy az ország minden sarkából esemény­teli levelekkel jöjjön a postás, hogy ötletes helyi kezdeményezések másoknak is példát mutassanak, s ne maradjanak visszhang nélkül. ÍGY MÉG JOBB... — Először a munkahelyemen akar­tam vetélkedőt szervezni, nem sikerült. Gondoltam, járási méretben több sze­rencsével járnék. Beszéltem a Szlová­kiai Nőszövetség Dunaszerdahelyi (Du-n. Streda) Járási Bizottságának dolgozói­val és az Észak II. lakótelep önkor­mányzatával, vállalták a vendéglátók szerepét. Sőt, csapatot is küldtek — meséli Csémy Judit, az SZNF 35. év­fordulója (augusztus 22-én Dunaszerda­­helyen) rendezett megemlékezés szóvi­vője. A vetélkedő azt kutatta, mennyit tudnak asszonyaink-lányaink a Szlovák Nemzeti Felkelésről, pártunk és mun­kásmozgalmunk történetéből, háború alatti tevékenységéről. Meghívott ven­dégeik. az antifasiszta harcosok szö­vetsége járási bizottságának vezetője, Tomasovic elvtárs, Ferencei Anna és ~ Borská Mária volt partizánok, a vetél­kedő egy-egy szép intermezzójaként harcos mútjuk ma is érvényes öröksé­géről szóltak. A vetélkedőben négy csa­pat vett részt, a hodosi (Vydrany), a bacsfai (Bác) nőszervezet, a szolgálta­tásokban dolgozó nők képviselői és az Észak II. lakótelep önkormányzatának csapata. Sok alapszervezet későn je­lentkezett, igy tagságuk csak nézőként volt részese a versenynek, melyet mi­nimális pontkülönbséggel a szolgálta­tások csapata nyert. A közönség azon­ban így is jól szórakozott, és sokat tanulhatott. Van ennek az akciónak még egy — nem mindenki számára nyilvánvaló — tanulsága. Kocsis Margit hodosi ver­senyző mondta felkészülésükről, hogy dolgozó, családos anyák legalább egy hónapig rövidítették éjszakai ólmukat, s nem sajnáltak néhány napot szabad­ságukból a tanulásnak, a versenynek szentelni. Sikeres szereplésük ösztön­ző ereje tán a jövőben még több em­bert hoz össze, merészebbek lesznek. — Kicsiben nem ment. . . Most már örülünk neki. Igy még jobb . . . Többen dolgoztunk, többen bizonyítjuk, hogy lehet, hogy érdemes ... — oldódik a verseny után Csémy Judit izgalma. EGY ÜNNEPI BÚZAKALASZ MORFOND1ROZASAI Mire befejeződik az aratás, elkészül a koszorú is. Érett búzakalászokból, szí­nes szalagokkal díszítve, jól látható he­lyen várja, hogy kezdődjék az ünnep. És közben gondolkozik. Végigfut egész életén. Mag korában még nem gon­dolt arra, hogy ünnepi dísz lesz, hogy ünnepelni fogják. Jó földre vágyott, s ez teljesült is. Gondos fejek és kezek irányították sorsát. Mégsem volt köny­­nyű felnőni. Zizegő aranysárga szárá­ban, bóbiskoló nehéz fejében most is érzi a csípős téli hideget, s valami ki­mondhatatlan szomjúság most is fel­rémlik benne. Mégis úgy érzi, régen volt ilyen egészséges. Itt Dunaszerda­­helyen (Dun. Streda) a Dukla efsz földjein jó termést hozott. Igaz, régen látott ennyi ruhát az aratókon. Először meg is lepődött, aztán megszokta a pulóvereket és szerelőkabátokat, mert neki sem volt túlságosan melege. Most (augusztus 18-án) együtt ünnepelnek. Úgy illik, hogy akik együtt izzadtak, e­­gyütt is örüljenek a megtermett ke­nyérmagnak. Igaz, ő nem iszik Boris­­ka „szőlősgazda" borából, de az el­ismerő szavakat hallja, s utána a ci­gányzene ritmusára, a táncosok fel­kavarta levegőben boldog — szemér­mesen ő is meg-megperdül... Gyurkovits Rozália Anyák, feleségek, lányok figyelték a versenyt. Fogas Ferenc felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom