Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-17 / 3. szám

_- Л^TANULJÁK Közvetlenül о 2S. évfordu­ló előtt, gyerekek nyomóban jártam a kiállítási termeket a bratislavai Lenin Múzeum­ban. A szülőház, a legendás Aurora, a páncélautó ma­kettje szinte minden gyerek­ben kérdések tucatjait kelti életre. S ők kérdeznek. Na­ivan, tisztán, kényszer nélkül. Van valaki közöttük, aki a múzeum dolgozója ugyan, de már az első találkozá­sunkkor kiderült: Svatana .<imb=vó nemcsak történész­ként, dé fiatal pedagógus­ként is megállná a helyét. Szavai az első percekben sem hatnak előadásként. A gye­rekek érdeklődéssel ügyelik, nyomában végioj.'nak egy rendkívüli emberi életet, amelynek céljai a mába, a jövőbe érnek. Ott áll Bratislava közepén ez az épület, amelyet ugyan múzeumnak neveznek, de anyagát, kiállításait látva nem érzem annak 1954 ja­nuárjában, 25 évre alapítot­ták. Fennállása óta pionírok, fiatalok, munkások, parasz­tok, értelmiségiek látogatják, hogy megismerkedjenek Le­nin életével. Azzal az élettel, amely egyet jelentett egy új társadalom létrehozásával, a Szovjetunió megalakulásával, az első évek küzdelmeivel. Nem véletlenül látható itt dokumentumanyagokon, ké­peken, újságlapokon, könyve­ken a Szovjetunió, a nemzet­közi munkásmozgalom erősö­dése, fejlődése. Lenin életének értelmét, mindenkori céljait így dokumentálja az állondó kiállítás. Gyerekekkel jártam a mú­zeum termeit A falakon, a tablókon a vitrinekben nin­csenek múzeumi tárgyak. Csak Lenin életét, munkáját, a megvalósult eszmét doku­mentáló képek, iratok, köny­vek, hanglemezek. Egy forra­dalmár gondolatainak hor­dozói, örökösei ezek a kérde­ző gyerekek DUSZA ISTVÁN L

Next

/
Oldalképek
Tartalom