Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-18 / 29. szám

ELENA LITVAJOVÁ, az SZLKP KB elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség KB elnöke

Egészségben nőjenek fél, boldogságban nevelkedjenek!

A Szlovák Nemzeti Tanács júniusban megtartott 12. ülése azt vette számba, hogyan gondoskodik szocialista társadalmunk az anyákról és a gyermekekről. Ezen az ütésen hangzott el az olóbbi felszólalás is.

Hazánk, társadalmunk mint gondos anya, a szülőkkel együtt már a bölcsőtől egyengeti gyermekeink útját. Biztosítjuk a családok magas életszínvonalát, a terhesgondozást, állandóan bővítjük a jól felszerelt óvodák, bölcsődék, iskolák, játszóterek hálózatát, az egészségvédelmet. Igyekszünk gyermekeinket a leghumánusabb elvek alapján nevelni, hogy jó, mélységesen hazaszeretők, érző emberek legyenek, szeressék a Föld népei! és nemzeteit. Megtanítjuk őket a munka, a közösség javára végzett munka becsületére, s egyben az emberiség ellenségeinek, hazánk, a szocializmus, a béke és a haladás ellenségeinek gyűlölésére.

Társadalmunk humanizmusa arra kötelez bennünket, hogy necsak a saját gondjainkra és örömeinkre figyeljünk oda, hanem arra is, hogyan élnek a nők és a gyermekek más országokban, más földrészeken. Hiszen helyzetükről, fizikai és szellemi erőik fejlődésétől függ a gyermekek és az emberiség jövője is.

A világ minden gyermeke számára az egészség, a nevelés és művelődés, a valóban boldog gyermekkor biztosítása — olyan feladatok, amelyek a világ valamennyi haladó szellemű emberét foglalkoztatják és nyugtalanítják. A Szovjetunió és a szocialista országok a békés egymás mellett élésért, a feszültség csökkentéséért és a leszerelés érdekében vívott küzdelme világszerte erősödő visszhangot vált ki, s konkrét tettekre ösztönöz.

E szívós küzdelem eredménye a nemzetközi élet porondján visszafordíthatatlanul folytatódó feszültségcsökkenés. Az olyan történelmi jelentőségű eseménynek. mint a SALT—II aláírása, nemcsak mi, hanem a világ minden békeszerető embere örül. Az egyezmény megkötése biztosítja a feltételeket, hogy a fegyverkezés korlátozásával ezután több anyagi eszköz szabaduljon föl a földünkön percenként megszülető négy csecsemő érdekében. Mert mindeddig, sajnos, úgy volt, hogy minden percben, amikor gyermek született, az emberiség kétezer dollárt adott ki fegyverkezésre. Évente 400 milliárdot. S főleg abban a világban, ahol a tőke az úr, ahol a gyermekeknek nagyon nagy szükségük van a segítségre, arra, amit a nemzetközi gyermekév emblémája jelképez — a felnőtt karolja át óva a gyermeket. ■

Boldogok vagyunk, hogy országunk olyan társadalmat épít, amelyben ez a szimbólum valóság, ahol a gyermek az élet értelme. Tanácskozásunk ezekről a feladatokról is tanúsítja, hogy olyan gyermek-, anya- és családvédelmi rendszerünk van, amely világviszonylatban a leghaladóbbak közé tartozik. Minél többet teszünk gyermekeinkért mint szülők, mint politikai és közéleti személyiségek, vezető állami és gazdasági dolgozók, minél egészségesebbek, műveltebbek lesznek, minél mélyebb lesz szocialista öntudatunk, annál jelentőségteljesebb lesz példánk más országok előtt, annál nagyobb lesz a többlet, amit a világ haladásáért, a békéért teszünk.

Saját tapasztalataimra támaszkodva elmondhatom, hogy országunk e téren tekintélyt vívott ki még rosszakaróink előtt is, nekik is el kell ismerniük, és el is ismerik sikereinket. Persze, boldogságunk nem lehet maradéktalan, mert tudjuk, hogy fiaink és lányaink kortársai éheznek, nem járnak iskolába, betegségek tizedelik őket, üldözöttek és megkülönböztetettek nemük vagy bőrük színe miatt.

Számtalan a bizonyító tény: 43 millió kiskorúnak saját keze munkájával kell megkeresnie saját és testvérei, sokszor szülei kenyerét, a világ több mint 800 millió írástudaitlanának a fele iskolaköteles gyermek, 10 millió öt éven aluli gyermek hal évente éhhalált, 100 millió gyermeket nyomorít valamilyen idült betegség, 250 millió gyermek súlyos táplálékhiányban szenved. A gyermekév célja a világ közvéleményének mozgósítása ezen áldatlan állapot felszámolására. Vajon sikerül-e?

Világszerte igyekeznek valamiképpen javítani a gyermekekről történő gondoskodás jelenlegi állapotán. Általában elismerik a Gyermekjogok Kiáltványát. Ám jogokat kikiáltani, deklarálni gazdasági megalapozottság nélkül nem egyéb írott malasztnál, ráadásul betartásuk sem kötelező, hiszen a Gyermekjogok Kiáltványa is olyan dokumentum, amelyet következetesen csak a szocialista államok realizáltak, s tettek a bennefoglaltaknál is többet. A nemzetközi gyermekévnek a tőkés és a fejlődő országokban egyelőre jótékonysági jellegű megnyilvánulásai vannak. A világ reakciós erői szemmelláthatólag igyekeznek a rendezvényt elválasztani a politikától, céljait pedig elvonatkoztatják a társadalmi fejlődéstől, a kapitalizmus osztályjellegétől, amit például az is tanúsít, hogy bizonyos körök nem ajánlották a gyermekek helyzetével foglalkozó konferenciák megszervezését.

A világ haladó erőinek az a véleménye, hogy fel kell fedni annak valódi okait, miért nem boldog a gyermekek élete, miért nem lehet gondtalan és derűs a gyermekkoruk számos országban, köztük a legfejlettebb tőkés országokban is. E célból szeptember első felében Moszkvában világkonferenciát rendeznek „Boldog és biztonságos jövőt minden gyermeknek“ jelszóval. A gyermekekről

Fotó L1SICKV

történő gondoskodás javításának kérdéseit fogják tárgyalni — az imperializmus a monopoltőke, a kizsákmányolás elleni és a leszerelésért, a békéért vívott harc, a fasizmus, a fajgyűlölet, az újgyarmatositás elleni küzdelem vonatkozásaiban.

A gyermekévi világkonferencia megrendezését támogató Felhívásban többek között ez áll: „Meg kell állítani a fegyverkezési hajszát, és el kell érni a leszerelést, ez korunkban minden egyes ember elsőrendű feladata. A tömegpusztító fegyverek előállítására pazarolt mérhetetlen javakat békés termelésre kell felhasználni, hogy minden gyermek művelődése és biztonsága szavatolt legyen. A nemzetközi gyermekévben született gyermekek 2000-re huszonegy évesek lesznek. Jövőjük a ma élő felnőttektől függ. Ezért valamennyiünk nemes feladata olyan világot építeni, amelyben nem lesznek többé háborúk, nem lesz éhínség és elnyomás.“

E nemes célhoz hazánk is csatlakozik, és tevékenyen készül a világkonferenciára. Ügy vélem, a Szlovák Nemzeti Tanács ülése is, de elsősorban az a nagyszabású és folyamatos munka, amelyet végzünk, hasznos hozzájárulás a nemzetközi gyermekévhez. Feltételeinknek megfelelően tükrözi társadalmunk gondoskodását a gyermekekről.

Van mivel büszkélkednünk, de meggyőződésem, hogy aktivitásunk a továbbiak során nem lankad, és még többet teszünk azért, hogy gyermekeink méltó folytatói legyenek munkánknak. Hogy egészségben nőjenek fel, boldogságban nevelkedjenek.

A Szlovákiai Nőszövetség a szocialista család jellegének megszilárdításával is ezt a célt szolgálja. Nemzetközi viszonylatban pedig elmélyítjük szolidaritásunkat azokkal az országokkal, amelyek a mi példánkat akarják követni, arra az útra kívánnak lépi, amelyen mi haladunk.