Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-07-11 / 28. szám
DÉNES ZSÓFIA sulim 1UR& 14. A fejedelemasszony megadja a módját. Egypercnyi — nem több — várakozás után megnyílik ajtaja, és magas, törékeny, mégis telt alakja megjelenik az ajtóban. Pár lépésnyire néhány udvarhölgye követi. Vendége elé megy, arcán kifejezhetetlen öröm. Valami le( törölte róla a bánatot és az éveit. Soha nem látta őt környezete ennyire fiatalnak és szépnek. Szeme sugárzásában ifjúság, várakozás és megnevezhetetlen szédület. Thököly boldog meglepetéssel kapja föl a fejét. Ez az asszony szebb, mint valahai Emlékszik reá pontosan, milyennek látta a szentmiklósi határban. Két éven át annak az asszonynak képét hordozta magában. Az akkor látott asszonyba lett szerelmes. Ilona ma is azzal a belülről sütő fénnyel, délvidéki varázsával szép, csak ma fiatalabb. Várt valamit e két év alatt. Ez rajzolta át vonásait. Ez simította el a redőket, emelte hívővé a csüggedt vonalakat. Thököly tisztjei pillantást váltanak. Elragadtatásukat palástolják. Közülük mindegyik óhajtotta vezérük e házasságkötését. Kiszámíthatatlan, hogy ez, ha létrejön, a bujdosók ügyének milyen megsegítését jelenti. De hogy az özvegy még ennyire szép is — ezt nem gondolták. — Thököly uramat és híveit éppoly szívesen köszöntöm otthonomban — mosolyog Ilona —, miként a fegyvernyugvás hírét magát. Amikor nem kényszerű a hadakozás — mivel védekeznünk, azt kell —, akkor semmi sem örvendeztetőbb, mint a béke. Isten vezérelte kegyelmeteket, hogy e megpróbált országrészbe fegyverszünetet hoztanak. — Engedje meg nagyságod — száll fel Thököly mélyhegedűhangja, miközben le nem veszi szemét a fejedelemasszonyról —, hogy bemutassam azokat, kik leghívebb segítőim utaimon. így lépnek elő kézcsókra Zrínyi Ilona elé Sándor Gáspár, Kapy Gábor, Nemessányi Bálint, Bohus Márton, Ketzer Menyhárt Kálnoky Farkas, Pécsi Gábor, Bay Mihály uraimék és Kellemessy János úrfi, ki még csak apród. Thököly Imre minden egyes tisztjéről pár szóval elmondja, a bujdosók ügyében melyek érdemei. Ezzel akarja jelezni, mivel érdemelte meg kísérője ezt a kitüntetést, hogy Zrínyi Ilona asztalához elhívta. — Sándor Gáspár uram — tölti be a csarnokot a fiatal fővezér mély hangja — hadaknál főkapitányom, uradalmaim élén főprefektusom. Kapy uram: főkomisszáriusom, kinek becses tudománya a kényes küldetés. Nemessány; uram mint főkonziliárusom jár a lengyel hadakhoz ... Bohus Márton uram hadseregem főélésmestere. Az ő ügyességén múlik, eszünk-e vagy éhen halunk. Ketzer Menyhárt uramat gyakran küldöm útra, pedig hűséges szolgálatát mindenkor nélkülözöm. Kálnoky Farkas uram olyan török szónok, kinél jobbat nem küldhetek a mindenkori szerdárhoz. Hasonlót kell mondjak Pécsi uramról is, aki fénnyel fogadja a hozzám tért külországiakat. Főkonziliárusomnak, Bay Mihály uramnak egyformán nagy a nyelvtudománya és a diplomáciája, mellyel ügyeinket jól forgatja a fényes portón .. . Kellemessy úrfi oskolából szökött hozzám. Hontalan gyermek. Nálam gyökeret vert. Ezután Ilona mutatja be háza népét. A háttérben mögötte felpattan az ajtó, és belép rajta két édes gyermeke, Juliánka és Ferkó. Ilona megragadja kezüket, jobbján a fia, balján leánykája, így áll meg egy pillanatra némán Thököly és vitézei előtt. A kép lenyűgöző. Szépek és szeretnivalóak mindhárman tiszta és jóságos, önérze- . tes és határozott lényükkel. Legkomolyobb közöttük a fiú. Okos tekintetét nem barátságtalanul, csak mosolytalanul emeli az urakra, míg Juliánka. édesanyjának mása, Ilona mosolyától elmosolyodik. Az elragadtatott urak egy pillanat alatt ünneplő zsongással veszik őket körül. Thököly! büszkeség feszíti. Büszke Ilonára. Látja, hogy az ő híveit mennyire elbűvölte. Az ifjú hadvezér úgy érzi: Ilona most csatát nyert — és hogy ez neki is, Thökölynek, érdeme és győzelme. Átcikázik rajta a remény: aki ilyen fiat szült Rákóczi Ferencnek, milyen fiúutódot tudna ajándékozni néki, aki nemcsak hites ura lesz. de szerelme és szerelmese ... Ünnepi hangulattal indul meg az ebéd Zrínvi Ilona vendéglátó asztalánál. A ház asszonya jobbján Thököly Imre ül. balján Sándor Gáspár, a legidősebb közöttük. A vitézek oldalán elfogódottan Ilona néhány ifjú palotahölgye. Az udvartartás minden egyes szolgája — fóembertől kuktáig — igyekezett és szorgoskodott, hogy Ilona büszkélkedhessék a vendélátással. A főasztalnok és a pohárnokok, az étekfogók, szakácsok. nyársforgatók, pékek és cukrászok, minden teremtett lélek leajobb tudása szerint igyekszik. Ha jólesik a vitézeknek a felszolgált ízes étel, még jobban esik a serlegekbe töltött bor. A kandallókban mindenfelé ropognak a hasábfák, de itt nem azok terjesztik az igazi meleget. A mádi, tarcali, tolcsvai, tállyai, tokaji borok - aszúbor nektárok —, a Rákóczi-pincék nagy alkalmakra őrzött, olvasztott arany-kincsét töltögetik szorgalmasan az ifjú pohárnokok a vendégek serlegeibe, és maga Thököly Imre jár elöl jó példával, hogy megmutassa, miként száll fölfelé a főben és férfiszívben boldog hangulattá az elfogyasztott nemes bor. Eleinte még hangzik a beszéd, ahoqyan az ünnepi lakomákon szokás. A felköszöntőkön túl itt is, ott is szavak zsonganak, melyek megragadják Ilona figyelmét. ... Kapy Gábor uram nem Erdélyből való. Sárosi, a Kapyváriak közül. Nagy név, nagy vagyon volt, amíg nem bujdokolt. Mindent elérhetett volna, ha császárhű - nem akart azzá lenni. Győz vagy elesik Thököly oldalán . . . Ketzer Menyhártnak is akadnak sárosi rokonai ... Ö maga erdélyi birtokos, szilágycsehi. Fortélyos hadiember, kinek legfőbb tudománya mégiscsak Márjássi Erzse, hites felesége, a csehi udvarház nagy varázsereje ... Ilona felfigyel. Asszonynév a vitézlistán, varázserő ... Thököly bólint:- Ifjú Erzse asszonyom szakasztott, mint az édesanya. Ha kilel a hideg Hunyadban, átlovagolok Csehibe, legyen, aki gyógyfűvel étessen, nyavalyámból liktárral gyógyítson ... Ilona egy percre elrévül a gyertyalángba. Senkije nincs, ha beteg... nem csoda hát, hogy ilyen Erzse aszszony... Jó, hogy ért a füvekhez, ő is ért, Ilona. Megtanulta Patakon, a lorántffy-füveskertben. Nem asszony az, aki nem tud gyógyítani. Ilona szemével int a főasztalnoknak. Zenét, zenét akar, nem beszédet. Akárhogy kerül-fordul a szót itt a fényes asztalnál, szép ifjú vitézek száján, még ha nem is akarnak, dehogy akarnak panaszkodni, mégis minden szó vád az országot sanyargató önkény ellen. Minden szó elárulja, hogy a megpattanásig feszült itt minden ... Fegyverszünetről beszélnek a császáriakkal.... de lehet a tűznek vízzel megegyeznie? Lehet-e, hogy az oroszlán össze ne tépje a gödölyét?- Ubrizi uram — szól oda halkan a főasztalnoknak —, mondja a zenészeknek, kezdhetik! Ez az ő nagy napja. Thököly Imre ebédre jöhetett hozzá várába. Ezen a napon nem akar elszomorodni, épp ezért nem akar gondolkodni. Amúgy is nagy ára lesz még ennek a boldog napnak. Lehetetlen, hogy Báthori Zsófia meg nem tudja. Nem, nem Ordódy páter lesz az árulkodó, az ő udvari papja, gyóntatója. Annak szelíd és hozzá hű gondolkodását ismeri. De mások, akikre nem gondol, nem gyanakszik, hogy kémek, akiket Zsófia megfizet az ő nehéz aranyával, majd azok . ..- Elsőnek török síp szóljon, szép bujdosónótát akarunk — suttogja Ilona önkéntelenül. Felbúg a török síp a szomszéd teremben, miként ő elrendelte, tártnyitott ajtó mellett. Nagy néha csöndesen belésír a hegedű. Nem kell a „szilaj” vitézeknek már se étel, se ital. Nem kérnek engedelmet a fejedelemasszonytól, maguk se tudják, hogyan, szép hangjuk egybeolvadásával beleénekelnek a nótába. Thököly mély hangja vezet a kórusban: Kedvedre élhetsz már felőlem, édesem. A te szerelmeddel, gyönyörű kedvesem. Bánkódjál, elhagylak, míg élek, óhajtlak, Míg világban élek, téged meggyászollak. Az mostani királyt pap tartja félszárnál. Arra húzzák-vonszák, mint érsek prédikál. Hogyha ellenek jár: pápa átka rászáll — Csak papvilág fénylik: az magyar alászáll! Szeginy leginynek csak olcsó az vére, Kettő-három fillér egy napra az bére. Azt sem tudja elkölteni, de mégis végtére Két pogán közt egy hazáért omlik ki o vére! A török síp most vékonyabbra szűri hangját. Világosabbra festi zengését a klarinét, amely vele együtt szól. Olyan a hangjuk most, mint az asszonypanasz. Ilona jól hallja, ismeri a nótát is. Nem is egészen akarja, mégis úgy fordul, hogy belémondja a szöveget a sípszóba. Elment az én uram idegen országra — Levelet Íratott, hogy menjek utána — Elment az én uram az török táborra, Meggyászolom őtet fekete bársonyba. Délig feketébe, délután veresbe. Hajnalban peniglen öltözöm fegyverbe. Ölök paripára, jó lovam hátára: Úgy menek utána nagy Törökországba ... Alig-alig énekelt Ilona, csupán néha nyújtotta el a zene ritmusára a szót, halkan történt ez is. mégis mindenki halfotta. Gyönyörű az egész, ahogy meleg hangján elmondta, elrévedezte a szöveget, melybe a török síp bele-belesírt. ... délután veresbe, hajnalban peniglen öltözöm fegyverbe. Ölök paripára, jó lovam hátára: Úgy menek utána nagy Törökországba ... Ez hát az ő kézfogójuk. Úgy hangzik, mint a holtomiglan-holtodiglan. Orgona helyett elég volt a török síp. No, de legyen itt még más is, örvendő virágének, ha lehet, hessegessük el a gondot! Thököly átmegyen a szomszéd terembe a zenészekhez. Török hímzésű aranyszövet erszényét dobja eléjük az asztalra. A nótát most ő parancsolja: Keserves fájdalmim, Gyötrő gondolatim. Távozzatok el tülem ... — zeng fel mély húron Thököly nótája, s a szövegét Ilona széke mellett ő énekli egymagában. Kik mind éjjel-nappal Csak búval, bánattal Forgottatok körülem; Mert megkegyelmezett, Minden jót végezett Coelia énfelőlem. Ez föld szép virágja, Éltető illatja Hogyha szívemre hatott, Miért szomorkodjam, S vígan miért ne lakjam. Mért viselek bánatot? Hiszen elégeddig Azmég nem voltam vég, Hadd éljek már jó napot! Elhallgat a virágének. Csend üli meg a termet. Mikor az utolsó vitéz mögött is bezárták az ajtót, Ilona besiet gyermekeihez. Még nem alszanak, várják őt. Átöleli mindkettőt szorosan. (folytatjuk) unra
