Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-07-11 / 28. szám

FILMNYÁR 1979

Csehszlovákia közel 65 városában — már harmincadszor — rendezték meg júniusban a Dolgozók Filmfesztiválját. Számos ország képviselteti kinematográfiáját hazánkban egy-egy új filmjével, s a külföldi filmesek küldöttségei, színészek, rendezők is ellátogatnak hozzánk, hogy találkozzanak a nézőkkel.

1. A Nagyapa, én már jó leszek című filmvígjáték képviseli a cseh alkotókat. Lépten-nyomon tanúi vagyunk a nem éppen nemes emberi kapcsolatoknak - erről a komoly témáról a szerzők a szatíra hangján szólnak. A filmet irta és rendezte Petr Schulhoff, az egyik főszereplő pedig Milos Kopecky. A további szerepekben Alena Vrónová és Ladislav Pesek láthatók.

2. Gömbvillám a „fedőneve" egy fantasztikus lakáscsereberélési akciónak és egyben a címe is Ladislav Smoljak és Zdenék Podskalsky filmvígjátékának. Minden a legnagyobb rendben folyik, amíg a hurcolkodó felek egyike, az öreg operaénekes meg nem hal. Itt kezdődnek a váratlan nehézségek, a tervet azonban véghez kell vinni ... A főbb szerepeket Ladislav Abrahám, Daniela Kolárová és Rudolf Hrusinsky alakítják.

3. A stadion őrültjei (francia) - A Les Chariots nevű komikus-kvartett A négy szolgáló és négy muskétás után, most egy újabb filmben mutatkozik be. A film egy délfranciaországi kis faluba vezet el bennünket. Felkerekednek, és nem is sejtik, hogy a nyugodt kis falu nagy sportesemény színtere lesz, és azt sem, hogy ők fogják majd kizökkenteni a hagyományos rendezvényt annak rendes kerékvágásából, hogy ők okozzák majd a helyrehozhatatlan tévedések, félreértések egész sorát. . .

4. Arkadij és Georgij Vajner több sikeres bűnügyi novella és regény szerzői, ők az Orvosság a félelem ellen című szovjet film forgatókönyvírói. Egy tehetséges és önzetlen tudós felfedezi a félelem elleni orvosságot, amely megelőzi, leküzdi az emberi neurózist és depresz-A GYERMEKJOGOK

Újra örülni

Vietnamban a győzelem után eltelt több mint négy esztendő minden napja nemcsak az országépítésé, hanem egyben a háború ütötte sebek gyógyításáért vívott küzdelem is.

A Tavasz-hegyek lábánál, Hanoi-tál mintegy 40 kilométernyire nyugati irányban nyugalmat árasztó, szép természeti környezetben épült fel Ba Vi, ahol a háborús rokkantakat - főleg gyermekeket és fiatalkorúakat - gyógyítják, tanítják meg újra örülni az életnek. Ba Vi nemcsak a hegyekből áradó, üde gyógyító levegőjéről, a völgyben romantikusan csillogó Fekete-folyóról és szanatóriumáról nevezetes, hanem a területet úgy is emlegetik, mint a nemzetközi összefogás szolidaritás jelképét. Például a közelben magyar segítséggel épült fel egy elektronikai üzem és egy fémipari szakembereket képző tanintézet, nem messze egy takarmányfeldolgozó üzem bolgár közreműködéssel létesült, Kuba pedig a szarvasmarha- és a baromfitenyésztésben nyújtott segítő kezet. És ugyancsak kubai segítséggel épült a szanatóriumhoz vezető kb. 80 kilométeres útszakasz... A Ba Vi-i szanatórium, az Ortopédtechnikai Központ, viszont a Német Demokratikus Köztársaság egyik legnagyobb szolidaritási akciójaként épült. Illetve még épül. mert nemcsak kórház, rehabilitációs osztályok létesülnek itt, hanem korszerű nagy műhelyek, csarnokok, amelyekben a protéziseket gyártják és kísérletezik ki. Ha az Ortopédtechnikai Központ kész lesz, évente 10 000 beteget kezelhetnek.

A műhelyekben dolgozók közül sokan először páciensekként kerültek Ba Vi-be. Aztán itt maradtak. Mint Le Van De. aki azelőtt kovács volt egy Hanoi melletti kis faluban, és 1967-ben sebesült meg úgy, hogy fél lábát elvesztette, - egy dzsungellazaretben amputálták. „Három hónapig tartott, amíg a hevenyészett mankókon visszavánszorogtan Hanoiba. Itt egy kórházban aluminiumprotézist kaptam, de a csonk