Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-06-27 / 26. szám

m A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZAROS ERZSÉBET Főszerkesztőhelyettes: JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nő­szövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava, Nálepkova 15 - Szerkesztőség 897 36 Bratislava, Martanovi­­cova 20. Telefon: köz­pont: 585 02, titkárság: 549 25 - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Elófize tési díj negyedévre 23,30 Kcs. - Külföldi megrenaelések: a Pos­ta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgá­lat — PNS, Ústrednó expedíció a dovoz tla­­ce, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám 6. Ma­gyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizet­hető bármely postahi­vatalnál, a kézbesítő­nél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft. — közü­leti 220.— Ft. Csekk­­számlaszóm MNB 215— 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodosloven­­ské tlaciarne, n. p.. 042 67 Kosice, Svermova 47. indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon Nagy László felvétele. A legjobbkor érkeztünk című írásunk a 8—9. oldalon. A SZLOVÁK TANÄCSKÖZ­­TARSASAG KIKIÁLTÁSA 60. évfordulójának ünnepsé­gein a preüovi járás dolgozóinak felvonulásán részt vett a CSKP KB és a Csehszlovák Nemzeti Front KB küldöttsége Jozef Le­­nártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első tit­kárának vezetésével. Ott volt Nyi­­kolaj Goncsarov, a Szovjetunió és Tatai József Magyarország bra­­tislavai főkonzulja, az Ukrán SZSZK kárpát-ukrajnai területé­ről és Magyarországról érkezett baráti küldöttség, a Szlovák Ta­nácsköztársaság több veterán har­cosa és a Tanácsköztársaság veze­tőinek rokonai. A nagygyűlésen ünnepi beszédet Jozef Lenárt elvtárs mondott. Beszédében többek között a kö­vetkezőket mondta: „Úgy, mint a Magyar Tanács­­köztársaság, Szlovákiában is a Tanácsköztársaság közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatására — a már létező szovjet hatalom példájának hatá­sára született. A Szlovák Tanácsköztársaság meggyőzően kifejezte azt a törek­vést, hogy a testvéri szocialista köztársaságokkal a lehető legszo­rosabb kapcsolatban akar állni és oldalukon küzdeni a világ­imperializmus ellen. Nyilatkoza­tában hangsúlyozta, hogy a pro­letár világforradalom híve, ter­mészetes szövetségeseinek tekinti dicső testvéreit, az Orosz és a Magyar Tanácsköztársaságot, és a nemzetközi proletariátus védel­me alá helyezi magát. Leszögezhetjük, hogy népünk új élete tükrözi a Szlovák Ta­nácsköztársaság örökségének meg­valósítását. Szocialista valóságunk egyúttal azt bizonyítja, hogy a forradalmárok nemzedékei, ame-Ilyek átvették és továbbvitték a forradalom fáklyáját, levonták a tanulságot a kudarcokból és vereségekből, a munkásosztály és a nép ügyét dicső győzelemre vitték.“ LEONYID BREZSNYEV az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának el­nöke és JAMES CARTER az Egyesült Államok elnöke régóta várt találkozója — az osztrák fővárosban — a nukleáris háború elkerülése és a béke biztosítása érdekében folytatott rendkívül bonyo­lult tárgyalás-sorozat végére tett pontot. A hetvenes évek elején kezdődött az az ígéretes és biztató folyamat, amely a SALT—I. egyezmény megkötéséhez vezetett. Ennek az egyezménynek ki­dolgozása és megkötése aránylag gyor­san — két év alatt ment végbe. Ebben a gyorsaságban nemcsak a hidegháború': évek alatt a szinte tapinthatóan foko­zódó atomkonfliktus veszélyének tuda­tosítása játszott szerepet, hanem a két nagyhatalom államfőinek egymást kö­vető csúcstalálkozói is. A SALT—I. megállapodást Brezsnyev és Nixon 1972- ben írt alá. És a következő években a csúcstalálkozók egész sora nyomán ki­bontakozott az enyhülési folyamat. .. 1973-ban Leonyid Brezsnyev tett láto­gatást Washingtonban, ezt Richard Ni­xon a következő évben, a 1974-ben vi­szonozta. Ezt követte még ugyanabban az évben Gerald Ford vlagyivosztoki tárgyalása a Szovjetunió vezető politi­kusaival. Végül 1975-ben Helsinkiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezleten találkoztak a két ország vezetői. A SALT—I. és a folyamatos csúcs­­találkozók évei mást is eredményeztek, mint a háborús veszély elhárítását és az enyhülési folyamat megindulását. Több részleges fegyverkorlátozási egyez­mény született, s e megállapodások első csoportjában a legfontosabb eredmény a nukleáris háború megakadályozásáról szóló egyezmény volt. A két atomnagy­hatalom kötelezte magát, hogy egy nukleáris háború veszélyének esetén azonnal tárgyalásokba kezdenek, s min­den erejükkel megakadályozzák egy ilyen háború kitörését. A megállapodá­sok másik csoportja az atomháború ve­szélye csökkentésének technikai kérdé­seivel foglalkozott. Egyebek között ekkor mondták ki: a két atomnagyha­talom vezetőjének közvetlen összeköt­tetésben kell lennie egymással. Moszkva és Washington között létrejött a „forró drót“. A technikai részt tekintve a leg­fontosabb eredmény ekkor: a felek vál­lalták, hogy mindent megtesznek a nukleáris fegyverek véletlen vagy uta­sítás nélküli alkalmazásának megelő­zésére. A soron következő megállapodások csoportját — a harmadikat — már rövi­dítve emlegette a napi sajtó: SALT, illetve később SALT—I-ként. Tartalma, illetve célja: a hadászati támadó és vé­delmi fegyverek korlátozása volt. Az 1974-es csúcstalálkozón megszületett az egyezmény: mindkét fél csupán egy­­egy ellenrakéta-komplexummal rendel­kezhet. Ez az egyezmény rendkívül fontos volt, hiszen a rakétavédelmi rendszerek további kiépítése újabb és újabb támadóeszközök fejlesztésére ösztönzött volna. Egyébként a SALT—I- ben ideiglenes megállapodást kötöttek a hadászati támadó fegyverek korláto­zásáról is. E számos megegyezés és megállapo­dás, amelyek közül a fentiekben csak a legfontosabbakat említettük, alapul szolgált a folytatáshoz, a fegyverkezési hajsza megfékezésére irányuló tárgya­lás-sorozatok második fordulójához, a SALT—II-höz. Ilyen előzmények után kedvező, újabb eredményeket biztonságot szilárdító folytatást vártunk. Az enyhülési folya­mat a hetvenes évek derekán jócskán lelassult — nem a szovjet fél hibájából. Közismert tény, hogy az elmúlt évek­ben az amerikai militarista körök fo­kozták szovjetellenes kampányukat. A szovjet „katonai fölény veszélyével“ riogatva mindenképpen igyekeztek meg­akadályozni a két nagyhatalom köze­ledését, következésképpen a SALT—II. egyezmény megkötését is. A Szovjetunió rendkívüli erőfeszítéssel, újabb és újabb konstruktív javaslatokkal, a tárgyalások folyamatosságának következetes hang­­súlyozásával végül is célt ért. A másik oldalon a józan amerikai politikusok szembenézése a realitásokkal, az ame­rikai közvélemény változása eredmé­nyeként, 1977 szeptemberétől ismét a korábbi utat követve folytatódtak a SALT—II. tárgyalások. Leonyid Brezsnyev mondta: Ez az okmány vitathatatlanul a legfontosabb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyver­kezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Az okmány aláírásának és a Brezs­nyev—Carter csúcstalálkozónak az álta­lános meggyőződés szerint ezen kívül is voltak konkrét illetve lesznek várható pozitív eredményei. A bécsi párbeszéd megszilárdítja, sőt remélhetőleg meg­gyorsítja magát az enyhülési folyama­tot, meggyorsíthatja és elmélyítheti a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődését. Mai világunk két, katonailag és gazda­ságilag legnagyobb hatalmának viszo­nya, kapcsolataiknak minősége megha­­hározó Földünk jövőjére nézve.-gé-A LEGFONTOSABB LÉPÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom