Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-27 / 26. szám
m A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja Főszerkesztő: HARASZTI-MÉSZAROS ERZSÉBET Főszerkesztőhelyettes: JANDANÉ HEGEDŰS MAGDA Grafikai szerkesztő: SCHREIBER KATARINA Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB 2IVENA kiadóvállalata, 897 19 Bratislava, Nálepkova 15 - Szerkesztőség 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Telefon: központ: 585 02, titkárság: 549 25 - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy kézbesítőnél — Elófize tési díj negyedévre 23,30 Kcs. - Külföldi megrenaelések: a Posta Központi Sajtókiviteli és Behozatali Szolgálat — PNS, Ústrednó expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám 6. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta, előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj: egyéni, évi 180.— Ft. — közületi 220.— Ft. Csekkszámlaszóm MNB 215— 96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. Nyomja: Vychodoslovenské tlaciarne, n. p.. 042 67 Kosice, Svermova 47. indexszám: 49413. Kéziratokat és képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Címlapunkon Nagy László felvétele. A legjobbkor érkeztünk című írásunk a 8—9. oldalon. A SZLOVÁK TANÄCSKÖZTARSASAG KIKIÁLTÁSA 60. évfordulójának ünnepségein a preüovi járás dolgozóinak felvonulásán részt vett a CSKP KB és a Csehszlovák Nemzeti Front KB küldöttsége Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának vezetésével. Ott volt Nyikolaj Goncsarov, a Szovjetunió és Tatai József Magyarország bratislavai főkonzulja, az Ukrán SZSZK kárpát-ukrajnai területéről és Magyarországról érkezett baráti küldöttség, a Szlovák Tanácsköztársaság több veterán harcosa és a Tanácsköztársaság vezetőinek rokonai. A nagygyűlésen ünnepi beszédet Jozef Lenárt elvtárs mondott. Beszédében többek között a következőket mondta: „Úgy, mint a Magyar Tanácsköztársaság, Szlovákiában is a Tanácsköztársaság közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására — a már létező szovjet hatalom példájának hatására született. A Szlovák Tanácsköztársaság meggyőzően kifejezte azt a törekvést, hogy a testvéri szocialista köztársaságokkal a lehető legszorosabb kapcsolatban akar állni és oldalukon küzdeni a világimperializmus ellen. Nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a proletár világforradalom híve, természetes szövetségeseinek tekinti dicső testvéreit, az Orosz és a Magyar Tanácsköztársaságot, és a nemzetközi proletariátus védelme alá helyezi magát. Leszögezhetjük, hogy népünk új élete tükrözi a Szlovák Tanácsköztársaság örökségének megvalósítását. Szocialista valóságunk egyúttal azt bizonyítja, hogy a forradalmárok nemzedékei, ame-Ilyek átvették és továbbvitték a forradalom fáklyáját, levonták a tanulságot a kudarcokból és vereségekből, a munkásosztály és a nép ügyét dicső győzelemre vitték.“ LEONYID BREZSNYEV az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke és JAMES CARTER az Egyesült Államok elnöke régóta várt találkozója — az osztrák fővárosban — a nukleáris háború elkerülése és a béke biztosítása érdekében folytatott rendkívül bonyolult tárgyalás-sorozat végére tett pontot. A hetvenes évek elején kezdődött az az ígéretes és biztató folyamat, amely a SALT—I. egyezmény megkötéséhez vezetett. Ennek az egyezménynek kidolgozása és megkötése aránylag gyorsan — két év alatt ment végbe. Ebben a gyorsaságban nemcsak a hidegháború': évek alatt a szinte tapinthatóan fokozódó atomkonfliktus veszélyének tudatosítása játszott szerepet, hanem a két nagyhatalom államfőinek egymást követő csúcstalálkozói is. A SALT—I. megállapodást Brezsnyev és Nixon 1972- ben írt alá. És a következő években a csúcstalálkozók egész sora nyomán kibontakozott az enyhülési folyamat. .. 1973-ban Leonyid Brezsnyev tett látogatást Washingtonban, ezt Richard Nixon a következő évben, a 1974-ben viszonozta. Ezt követte még ugyanabban az évben Gerald Ford vlagyivosztoki tárgyalása a Szovjetunió vezető politikusaival. Végül 1975-ben Helsinkiben, az európai biztonsági és együttműködési értekezleten találkoztak a két ország vezetői. A SALT—I. és a folyamatos csúcstalálkozók évei mást is eredményeztek, mint a háborús veszély elhárítását és az enyhülési folyamat megindulását. Több részleges fegyverkorlátozási egyezmény született, s e megállapodások első csoportjában a legfontosabb eredmény a nukleáris háború megakadályozásáról szóló egyezmény volt. A két atomnagyhatalom kötelezte magát, hogy egy nukleáris háború veszélyének esetén azonnal tárgyalásokba kezdenek, s minden erejükkel megakadályozzák egy ilyen háború kitörését. A megállapodások másik csoportja az atomháború veszélye csökkentésének technikai kérdéseivel foglalkozott. Egyebek között ekkor mondták ki: a két atomnagyhatalom vezetőjének közvetlen összeköttetésben kell lennie egymással. Moszkva és Washington között létrejött a „forró drót“. A technikai részt tekintve a legfontosabb eredmény ekkor: a felek vállalták, hogy mindent megtesznek a nukleáris fegyverek véletlen vagy utasítás nélküli alkalmazásának megelőzésére. A soron következő megállapodások csoportját — a harmadikat — már rövidítve emlegette a napi sajtó: SALT, illetve később SALT—I-ként. Tartalma, illetve célja: a hadászati támadó és védelmi fegyverek korlátozása volt. Az 1974-es csúcstalálkozón megszületett az egyezmény: mindkét fél csupán egyegy ellenrakéta-komplexummal rendelkezhet. Ez az egyezmény rendkívül fontos volt, hiszen a rakétavédelmi rendszerek további kiépítése újabb és újabb támadóeszközök fejlesztésére ösztönzött volna. Egyébként a SALT—I- ben ideiglenes megállapodást kötöttek a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról is. E számos megegyezés és megállapodás, amelyek közül a fentiekben csak a legfontosabbakat említettük, alapul szolgált a folytatáshoz, a fegyverkezési hajsza megfékezésére irányuló tárgyalás-sorozatok második fordulójához, a SALT—II-höz. Ilyen előzmények után kedvező, újabb eredményeket biztonságot szilárdító folytatást vártunk. Az enyhülési folyamat a hetvenes évek derekán jócskán lelassult — nem a szovjet fél hibájából. Közismert tény, hogy az elmúlt években az amerikai militarista körök fokozták szovjetellenes kampányukat. A szovjet „katonai fölény veszélyével“ riogatva mindenképpen igyekeztek megakadályozni a két nagyhatalom közeledését, következésképpen a SALT—II. egyezmény megkötését is. A Szovjetunió rendkívüli erőfeszítéssel, újabb és újabb konstruktív javaslatokkal, a tárgyalások folyamatosságának következetes hangsúlyozásával végül is célt ért. A másik oldalon a józan amerikai politikusok szembenézése a realitásokkal, az amerikai közvélemény változása eredményeként, 1977 szeptemberétől ismét a korábbi utat követve folytatódtak a SALT—II. tárgyalások. Leonyid Brezsnyev mondta: Ez az okmány vitathatatlanul a legfontosabb lépés lesz, amelyet a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében valaha is tettek. Az okmány aláírásának és a Brezsnyev—Carter csúcstalálkozónak az általános meggyőződés szerint ezen kívül is voltak konkrét illetve lesznek várható pozitív eredményei. A bécsi párbeszéd megszilárdítja, sőt remélhetőleg meggyorsítja magát az enyhülési folyamatot, meggyorsíthatja és elmélyítheti a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődését. Mai világunk két, katonailag és gazdaságilag legnagyobb hatalmának viszonya, kapcsolataiknak minősége meghahározó Földünk jövőjére nézve.-gé-A LEGFONTOSABB LÉPÉS
