Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-20 / 25. szám
BELLA ISTVÁN Reggel Gyönyörű, gyönyörű az idő! Piros kiscsikó a nap, a mélyből most bukik elő. Végigfut az égen a kék füvű réten, sörénye: s/ép nevetése csapdos utána . . . Pattanj, piros huszárom, falovadra, vágtass, vágtassunk a nyomába! CSOÖRI SÁNDOR Csodakutya Ha hiszitek, ha nem is, volt egy kutyám nekem is, piros volt az orra, lapulevél-nagy füle lelógott a porba. Csuda egy kutya volt: holdsugáron lovagolt. s csillagfejű csikókat terelt udvaromba. Csodálkoztok? Elhiszem. Nem láthatta senki sem. Fénykép sincsen róla. Én is csak egyszer láttam, úgy álmodtam róla. KEDVES GYEREKEK I Az egyes mondatfajták (kijelentő, kérdő, felkiáltó, felszólító stb.) különböző tartalmi jegyeket tartalmaznak. Határozzátok meg, hogy az alábbi mondatokhoz mely tartalmi jegyek tartoznak: Szálljunk be ebbe a kocsiba! Ez nem dohányzó szakasz. Szabad ez a két hely? A középső két hely nem foglalt. Nézd. anyu. ismerősök! Micsoda kellemes meglepetés! Hogy vagytok? De nagy huzat van! Jaj, megfájdult a fejem! Bárcsak ott lennénk már! Tartalmi jegyek: öröm, tudakozódás, közlés, megállapítás. kívánság, érdeklődés, óhaj. meglepődés, fájdalom, bosszúság. Mit mondanak a majmok? (afrikai népmese) Egyszer egy éjszaka hatalmas zivatar szakadt egy erdőre. Csapdosott a villám, zengett az ég, az eső meg úgy zuhogott a fákra, mintha dézsából öntötték volna. Megijedtek az esőtől a majmok. Ahogy csak tudtak, behúzódtak a pálmalevelek alá, a kicsinyek meg reszketik bújtak az anyjukhoz, annyira fáztak. De hát így is bőrig áztak valamennyien. Abban a nagy esőben aztán így szólt az öregebb majom a fiatalabbhoz: — Barát ócskám, holnap felépítjük a kunyhónkat. — Bizony — válaszolta dideregva a fiatalabb —. reggel nyomban hozzákezdünk. Csakhogy reggelre gyönyörű idő lett, ragyogott a nap. tiszta kék volt az ég. a fákon meg jókedvűen énekeltek a mada rak. A fiatalabb majom éppen nagy álmosan szárítkozott az egyik tisztáson, mikor az öregebb elcammogott mellette, és ö is leheveredett a napra. — Amondó vagyok — szólt akkor a fiatalabb majom —. együnk először, és csak azután építsük fel azt a kunyhót. — Bizony — válaszolta az öregebb —. együnk először. Mikor megszáritkoztak, neki is vágtak nyomban az erdőnek, és felkeresték a legkedvesebb gyümölcsfáikat. Ott aztán olyan lakmározást csaptak, hogy a többi állat bizony mind megirigyelte az étvágyukat. Az öregebb majom pedig, ahogy jóllakott, kényelmesen elhelyezkedett az egyik ágon. és így szólt a fiatalabbhoz: — Aludjunk először, csak aztán építsük fel a kunyhónkat. — Bizony, aludjunk először — válaszolta a fiatalabb. Mikor aztán felébredtek, már el is feledkeztek a kunyhóról. meg a vihar sem jutott az eszükbe. Igen ám, de éjszaka megint villámlani kezdett, dörgött az ég, ömlött az eső, a sok majom ismét ott reszketett a pálmalevelek alatt. így szólt akkor az öregebb majom a fiatalabbhoz: — Barátocskám, holnap felépítjük a kunyhónkat. — Bizony — válaszolta dideregve a fiatalabb —, reggel nyomban hozzákezdünk. És mit gondoltok, mi történt reggel? Bizony újra kiderült, sütött a nap, és a majmok megint csak nem építették fel a kunyhójukat. Úgy viselkedtek, mint a haszontalan emberek. C013] o iff n s x
