Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-17 / 3. szám

MADE IN

r

természetesen a ruhagyár gyakorlatában is tükröződik.

— A valóságban a helyzet a következő. 1977-ben 704 376 000 Kés értéket termeltünk. 1978-ra már 734 milliós tervet vállaltunk, ezt a tervet szeptemberben 740 milliósra növeltük, majd mobilizációs feladat gyanánt tovább növeltük 743 millióra... év végére azonban 745 milliós teljesítést várunk.

Ez az eredmény nem különleges, hanem átlagos, minden üzemben megteremthető körülmények között született meg. Természetes, hogy magasabb színvonalra emelték a szocialista munkaversenyt, mint erről Bozena Uhrínová, a munkaverseny szervezője tájékoztat. Tíz év alatt 99 új brigád alakult (ma 160-at számlálnak) miközben egyik sem bomlott fel. Ma már az üzem dolgozóinak 84,5 százaléka brigádtag. A termelékenység növekedéséhez is — egy emberre 1975-ben 99 000, 1978-ban 128 000, minden propaganda és agitációs eszközt felhasznál. . A nőszervezet nyomatékosan követelte a tízórai-tároló jégszekrények beszerzését. A tegnapi gyűlésen már nagyon szívélyesen megköszönték

beszerzésüket.

... És példának jó az is, ahogy most az asztal körül ülünk az igazgatói társalgóban. Munkások, technikusok, az üzemi lap szerkesztői együtt. Közös, jó érzéssel, hogy nincs takargatnivalónk. Felváltva szóba kerül a jó és a rossz.

A vállalat fél éve nem kapott reklamációt. Sőt a nyugat-berlini Klug cég külön díszlevélben köszönte meg a jó minőséget. Jó és egyre javul a szakmai műveltség színvonala. A vállalat szakmunkásképző intézete ötéves tanulmányi idő után szakérettségizett növendékeket ad át a termelésnek.

— Mi öltöztetni akarjuk a népet, hiszen ez a feladatunk — vallja Anna Mattová a rövidesen aranyérmesnek számítható 92 tagú brigád tagja —,

SZOCIALISTA MUNKAERKÖLCS

Ruhagyár és esztétika

Hogy miért öltöznek az emberek? A prakticista válasz nyilván az: hogy ne fázzanak! Az ilyen felelet azonban annyira egyoldalú, hogy nem is igaz. A kultúrantropológusok véleménye szerint az ember nem is a hideg, a fázás érzete miatt kezdett öltözni, hanem azért, hogy díszítse magát. A dísznek szánt állatbőrök tanították meg az embert fázni és a hideg ellen öltözni, olyannyira, hogy ma már a csecsemőink első érzései közt van a fázás. Így fogadja őket az anyaméhen túli világ, amely előbb pólyával majd egyre díszesebb csecsebecsékkel védi testüket a hidegtől, s egyben megtanítja őket divatozni is. Minden korok divatjának vannak és voltak elvakult szolgái, sőt áldozatai is... de voltak bírálói, ellenzői, új divathullámok teremtői is. A nagy divatdiktátorokat mindig legendák övezik.. .

A filozófus Henry Bergson szerint minden kor divatja, öltözéke: maskara az emberen. LévérLigaza, mert ma egy rokokó öltözékű emberen legalább annyira derülnénk, mint az ő korukban egy mai manökenen. Mindemellett, és ezt Bergson sem tagadja, a divat mindig is a társadalom véleménye az öltözködés esztétikájáról — áttételesen az emberről.

Aki mértéktartóan divatosan .öltözik, ízléses, ezen a szinten is vállalja a korát.

A divat, a szükséges, szidott és szeretett jelenség öltözködésünk és egyben textil- és ruhaiparunk irányítója Az egyik iparág sem kényszerül oly gyakran formaterveket (desing-t) változtatni, mint a ruhaipar. Ebben az iparban a termékváltás traumatikus hatásai mellett is mindennapi jelenség. És mindennapi küzdelem a tervvel, anyagellátással és esztétikával — erről vallanak az eperjesi (Presov) kpt. Nálepka ruhagyár dolgozói.

— A kulcsprobléma — mondja dr. Stefan Kravcák az eperjesi Ruhaipari Vállalat igazgatója — a szállítói-megrendelői kapcsolatok rendezésében rejlik. A terv mérlege nem lehet kiegyensúlyozott, mikor a számadatokat nem fedik anyagi értékek, források. Nekünk is igen valós háttérre van szükségünk, hogy ki tudjuk elégíteni az olyan jogos igényeket, mint a választék bővítése, az attraktív termékek gyártása és a szabad idő öltözékek piacra dobása.

Az igazgató idéz a CSKP KB 11. és 12. ülésének határozataiból annak alátámasztására, hogy nem helyi, egy üzemre, vállalatra vonatkoztatható problémáról, hanem általános jelenségről van szó, mely

N0 a

lak. Amiben az eperjesi ruhagyár előremutat, az a formalitások elkerülése a termelés és a vállalat életének szinte minden területén.

Néhány példa:

... Az üzemben nincs ütőkártya, hiszen felesleges. Ha valaki késik vagy hiányzik, az közvetlen felettesének úgy is feltűnik. Ráadásul senki sem engedi meg sem önmagának sem másnak, hogy a termelés rovására lógjon. Így az esetleges késések (ezekben többnyire a közlekedés a hibás) bocsánat-kérés, utánjárás nélkül a legemberibb színvonalon tisztázódnak.

. . . Nem titok, hogy a szocialista brigádokat is három csoportba osztják. Vannak nagyon jók; vannak igyekvők, akik az élcsoport színvonalára törekednek; és gyengébbek, amelyeket egyelőre elsősorban a formális jegyek tartanak össze. Különböznek egymástól, akár az emberek, de fejleszthetők, nevelhetők is, mint az emberek — hiszen emberekből tevődnek össze.

. .. Anna Mattová mesternek már kétszer is volt nézeteltérése az igazgatóval. Mindkétszer ő győzött. Régebben az igazgató más műszakba akarta helyezni. Brigádtársainak háromtagú küldöttsége harcolta ki, hogy maradjon. A napokban viszont második állami kitüntetése (a Kiváló munkáért érdemrend és a Szocialista munka hőse cím) után az igazgató más véleménye ellenére néhány túlórázóval szervezte meg a következő modell gyártását. Az eredmények újra őt igazolták.