Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-20 / 25. szám
Kedves »X V“l Levelében panaszkodik, hogy nagyon nehéz helyzetbe került, miután úgy döntött, alkoholista férjétől elválik. Nekünk teszi fel a kérdési, ki segít addig, amíg jogilag is rendezi a válást, a vagyonjogi elosztást, a lakás odaítélését, a gyermektartást stb. Nos, ha megírta volna címét - vagy ha egyenesen munkahelye szakszervezetéhez lordul, elsősorban munkaadója segíthetett volna, továbbá a járás ifjúságvédelmi szakosztálya, vagy lakóhelye nemzeti bizottsága — az ön személyes kérésére, sót szerkesztőségünk figyelmeztetése alapján is. Nem tudjuk az okát, miért hallgatta el nevét, címét. Megszoktuk, hogy olvasóink bizalommal lordulnak hozzánk, s még akkor is közük címüket, ha rovatunkban jelige, vagy kezdöbetüs megszólítással kapják a választ. Főként akkor fontos ez, ha azonnali segítségre van szüksége kedves olvasónknak. Most kellene leginkább a ügyelem, a megértés — a ledéi és a segítség, hogy gyermekei helyet kapjanak az óvodában amíg ügyes-bajos dolgait intézi és korábban kapja szabadságát, mint ahogyan eltervezte. Azt tanácsoljuk, ha már mi — cime nélkül - nem kérhetjük a nöszövetség járási bizottságának segítségét, forduljon bizalommal munkaadójához, vagy az említett szervekhez. Nincs értelme, hogy gyermekei testi és lelki épségét továbbra is kockáztassa. „Bánatos lány" jeligére Azt kéri, mi adjunk tanácsot, mondjunk véleményt, kiolakul-e partnere és ön között a testi harmónia is, örömadó élmény lesz-e az ön számára is kapcsolatuk? Szeretném feltételezni, hogy ma már minden liatal beszerzi a témával kapcsolatos szakirodalmat, mielőtt -nekivág" a szexuális életnek. Számtalanszor irtunk már arról, hogy könyvesboltjainkban beszerezhető - hogy csak néhányat említsek - dr. Bágyonyi Attila „Szex, szerelem, család", dr. Hirschler Endre „A nemi élet kérdései", »A nők védelmében" című könyve. Többet - e szerény rovot kereteiben - én semmiképpen nem mondhatok. Ha ezekben a könyvekben sem tolói panaszára hasznosítható tanácsot, akkor lordutjon szakorvoshoz. A házasság előtti és házassági tanácsadók, szexuológusok segíthetnek. Teljes mértékben igaza van abban, hogy nem szabad belenyugodnia o partnerkapcsolat örömtelenségébe; viszont önmagáról, az emberi test funkcióiról, saját érzelmi életéről, - tudnia kell annyit, mint például arról, milyen Irizuro, ruha, illik az egyéniségéhez. Ez a tanácsom nemcsak önnek, minden Hatolnak egyaránt szól. Remélem, nem neheztel majd őszinteségemért I „Szomorú menyasszony" jeligére A nemi betegségek ma már teljesen kigyógyithatók, ha időben, tehát még az első stádiumban kezdődik a kezelésük, s ha a beteg a legpontosabban betartja az orvos utasításait, szedi o gyógyszert, jár az ellenőrző vizsgálatokra. A bármilyen nemi betegségből felgyógyult lérli alapíthat családot, gyermekei egészségesek lesznek - leltéve, ha a betegség következtében nem vált nemzöképtelenné. A tünet, amelyről ir — elhízás és kiütések fél évvel a kezelés után - feltehetően nincsenek összefüggésben az előző nemi betegséggel. Esetleg a gyógyszerek utóhatása — de ezt csak a bőrgyógyász, illetve az endokrinológus állapíthatja meg. Szeretettel üdvözli Utcád bejáratáig kísérnek a szavak Családi kör. A vers jut eszembe, az elsők egyike, amit megismertem. Ez megmaradt olyan frissnek és újnak, mintha tegnap hallottam, tegnap olvastam volna: Pendül a kapa most, létévé a gazda: Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja ... Ennek minden sorában benne van az összes többi, mindegyikben másképp. Ezt nem lehet megunni. Pedig azóta, hogy sorait először hallottam, sok minden jutott a fülembe. Vannak, akik azt mondják, fölösleges ilyen régi dolgokat előszedni, mindig csak az újra kell odafigyelni, hiszen a mai modern világban autón járunk, gépekkel dolgozunk, hol van már a kapa meg a kasza! Vannak, akikkel muszáj vitatkoznom. ök tudják, mennyire szép a versben megörökített családi jelenet, sóhajtanak is egyet a gazdáék csendes boldogsága után. Azután kijelentik, hogy az ilyesmi manapság, sajnos, lehetetlen, emlegetik a „rohanó életet” meg a „gyorsuló időt”, és a vers szerzőjét az álmodozók közé parancsolják, akiknek nincsenek „reális" elképzeléseik. Ök elfelejtettek élni, elfelejtették, hogyan akartak valamikor élni. Gyengeségből alkalmazkodtak az általános kapkodáshoz, és mentegetőzésül, maguk nyugtatására is azt mondják, amit mindenki: hogy „ilyen az élet”, ez a valóság. S az övék tényleg ilyen. A békés, nyugodt, megelégedett családi élet ritka kincs. Arany János sem a magáét irta meg versében, képzelt otthont, ha tetszik idillt rajzolt. Azt hiszem, közülünk sem mindenki örülhet ilyen családi körnek. A mindennapok tapasztalata ennek gyakran a lehetőségét is cáfolja. De nem szabad a kézzelfogható tapasztalásról hinnünk, hogy csakis az a valóság. Akkor nem törekedhetnénk. Ennél pedig semmi sem rosszabb, még ha tudjuk is, hogy a törekvés keserűsége után az eredmény ize nem lesz olyan, amilyennek elképzeltünk. Ez az íz, amit a valóságban A Családi fotókör pályázatunkra érkezett felvételeket Paulovics László (1) párkányi (Stúrovo), Bircik ladislov (2) érsekújvári (Nővé Zámky) és Bodon Géza (3) kétyi (Kvetnó) olvasóink készítették. sohasem kóstolhatunk, s ezért szüntelenül szomjazunk reá, mégis mindig megmarad a megörökített képzeletben: a versben. És a verssel fölidézhető. A vers, ha szeretik, összetartó ereje a családnak. Kell-e egy szülőnek magyarázni, mi a jó abban, ha kéthárom éves kisfiúnknak vagy leányunknak verseket kezdünk tanítani? Mi magunk még jobban élvezzük, mint a gyerek, hiszen újraéljük, amit ő meg-megakadva tanul. Szülőként kevés dologgal dicsekedtem annyit, mint hogy hároméves lányom már hatvan versikét tud fejből. Négy-öt hónap alatt tanulta, többnyire az óvodában. Most bánom, hogy otthon nem tanítottunk meg vele még ugyanennyit. Neki nem esett volna nehezére. Mindenki tudja, hogy. az óvodások milyen könnyedséggel jegyzik meg a verseket, dalokat. Friss és fogékony az eszük, de nemcsak erről van szó. A vers természete az, hogy zenei ritmusa van és ismétlődésekből, összecsengésekből áll, ugyanolyan, akár a gyerekek természete: játékos. Nemcsak könnyen, szívesen is tanulják. Hálistennek, van miből válogatni, ha a könyvesboltban jó magyar verseskönyvet keresünk óvodásainknak, kisdiákjainknak. Észrevétlenül tanulhatja meg belőlük anyanyelvét. Igaz, hogy a legfontosabb ennek érdekében: anyanyelvű óvodába, iskolába járatni a gyereket. Fölkaptam a fejem, amikor kislányom azt javasolta, „játsszunk katonákra”. Rögtön magyarázni kezdtem, hogy ez nem jó, hogy azt kell mondani: „játsszunk katonásdit”. Az ilyesmit azonban nem kijavítani, hanem megelőzni kell. Méghozzá szép versekkel, mesékkel, énekekkel. Van-e szebb gyermekkori emlék, mint a János vitéz, vagy épp a kedves és fájdalmas, egyszerű és titokzatos Arany János Családi köre? És mi fűzi össze az ilyen emléknél erősebben a gyermeket szüleivel? A gyermekkori emlékkincsek nemcsak a családdal kötnek egybe, hanem mindenkivel, akinek hasonló emlékei, korai élményei vannak, aki ugyanazokat a verseket, meséket, mondókákat, dalokat, játékokat tanulta legelőször. Este van, este van: kiki nyugalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja . . . Ezt még azok is ismerik, akik Aranyról sosem hallottak. S akinek soksok ilyen emléke van, gazdag ember, s van mit átadnia, hogy utódai se legyenek felemás érzelmű, se ilyen, se olyan hazátlanok. Mert a haza nem pusztán a szülőföld és népe, hanem belső állásfoglalás is, hűség és meggyőződés. Es ami ezt állandósítja és szilárdítja, ugyancsak a hazához tartozik: az emlékek, köztük a versek. bállá Kálmán
