Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-13 / 24. szám
Kedves K. M.-né — A jómúltkor nagyon kínos dolgot éltem át bevásárlás közben — írja. Négyéves kisfiam nagyon neveletlenül viselkedett. Cukorkát akart, rángatta a szoknyámat, nyafogott, kellemetlenül, hangosan, majd sírva fakadt és megcövekelte magát. Mit tehettem, kénytelen voltam elfenekelni ott helyben. Két asszony pedig rám támadt, hogy miért verem a gyereket, szinte ki akarták venni a kezemből. Én sem maradtam adós, elvégre mi közük hozzá. Egyáltalán, miért baj az, hogy az ember megveri a gyereket, ha rossz?! ön asszonyom, könnyen elkerülhette volna ezt a kínos jelenetet, ha még a bavásárlás előtt szépen, nyugodtan figyelmezteti a kisfiút, hogy ne kérjen cukorkát, vagy egyebet, mert úgysem veszi még neki. Ezt a gyerek megérti s ha benn meg is feledkezett volna magáról, elég lett volna egyetlen figyelmeztető szó. Ami pedig a verést illeti, erről Ranschburg Jenő neves magyar pszichológus a következőket mondja: „A fizikai büntetés könnyű dolog. A fájdalomtól minden ember fél, van aki bevallja, van aki nem. De nemcsak az ember, az állat is. Fizikai büntetéssel mindenkit lehet alakítani, a kérdés csupán az, hogy egyáltalán nevezhető-e ez nevelésnek, nem idomítás-e inkább. A fizikai bütntetést hatékonysága ellenére a pszichológusok nem javasolják. Két nagy oka van. Az egyik az, hogy a súlyos fizikai büntetés eredményeként bekövetkezhető magatartásmódosulás szinte kizárólag csak a büntető személy jelenlétében érvényes. Vagyis ez a büntetés nem képes olyan magatartás-változást kialakítani egy gyerekben, amely a büntető személy hiányában is érvényes. Tehát az öntudatos, belső erkölcsi érték kialakítására ez a büntetés alkalmatlan. Magyarán a gyerek körülnéz, ha látja. hogy a büntető személy nincs jelen, akkor „vétkezik“, csak akkor nem „vétkezik“, ha a büntető személy jelenlétével újabb fizikai fájdalom fenyegeti. A másik ok, ami miatt nem javasoljuk a fizikai büntetést: rendkívül komolyan roncsolja a gyermek személyiségét. Rendszeres súlyos fizikai büntetéssel meg lehet törni egy gyermek akaratát, alázatos, alattomos, valakihez mindig kötődő, független magatartásra, értékítéletek önálló alkotására alkalmatlan személyiséggé lehet tenni. Vagy éppen ellenkezőleg, erre szintén nagyon sok példa van, hiszen a gyerek olyan mint egy rúgó, össze lehet nyomni, de feltétlenül kiugrani szándékozik. A gyerek szembe fog kerülni mindazzal. ami eddig számára az életet jelentette, elsősorban természetesen a szüleivel. A szülök negatív modellé válnak, vagyis minden attól lesz rossz, hogy a szülő csinálta, így jöhet létre a serdülőkorban a látszólag hirtelen magatartás-változás, ami a felületes szemlélőt meglepi. ..“ Remélem sikerült megértetnünk, hogy miért nem használ igazán a verés. Meg különben is: szóból ért az ember, még akkor is, ha pöttömnyi. .. Üdvözlettel Vigyáznék a gyerekemre nagyon (A kassai (Kosice) Kuzmóny utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanulóinak vallomása arról, milyennek képzeli, s milyennek tapasztalja a családi életet.) Ha én szülő volnék, szeretném a gyerekeimet. Sokat járnék ki velük. Mindent megtennék értük. Szigorú lennék hozzájuk, de nem verném meg őket, csak ha nagyon kéne. Nem hagynám, hogy mindig oz utcán csavarogjanak, mert akkor nem tanulnának, és nem lenne belőlük semmi. Meg buták lennének, mint a testvérem, aki minden évben megbukik. Anyu meg sir, engem nem is enged sehová, pedig vannak barátaim. A gyermekeimnek sok barátja lesz, följórhatnak majd hozzánk is, én nem bánom. Nem küldöm el őket, ha fáj a fejem. A gyerekeimmel jól fogok bánni. Ha későn jönnek haza, megverem őket és enni adok nekik. De ha jók lesznek, minden kívánságukat teljesítem. Minden kirándulásra elviszem őket, ha kicsik lesznek, akkor is, mert az nem is nyűg. Ho jól tanulnak, biciklit is kaphatnak év végén. De „ arra is vigyázok, hogy ne kényeztessem el őket, mert akkor a fejemre nőnek. A gyereket szeretni kell. Majd ha apa leszek, szépen fogok bánni a gyerekeimmel. Mert sok gyerekem lesz, fiúk, lányok, mindenféle, mint a barátom testvérei. Nekem nincs semmilyen testvérem, apu azt mondja, hogy így mindenre jut, mégsem ehetek zsíros kenyeret, mert otthon csak vaj van. Nem fogom verni a gyerekeimet, ha ötöst hoznak haza, nem lehet mindent megtanulni, én is utálom a földrajzot. Akkor sem verem meg őket, ha összetörnek valamit, vagy ha koszos lesz a ruhájuk, hanem megmagyarázom nekik, hogy mindenre vigyázni kell. Mert szerintem a verés nem használ, igaz, ho a gyerek kikap, akkor fél és jobban vigyáz, hogy ki ne kapjon. De félni rossz. Ha szülő leszek, ugyanúgy viselkedem a gyerekemmel, mint az anyukám velem. Kedvesen beszélek hozzá, és ha megérdemli a verést, akkor nem mondhatja, hogy igazságtalan voltam. Rendre tanítanám, és szeretném ha jól tanulna, igaz, hogy én nem vagyok jó tanuló, de azért szeretném. Megadnék neki mindent, de nem vennék sok ajándékot, hisz úgyis eldobálja, de a kicsik mind ilyenek. Vigyáznék a gyerekemre nagyon, megvédeném, ha bántanák, de nem hagynám, hogy verekedjen. Ha én szülő volnék, nem verném a gyerekeimet, csak megbüntetném, de mindig megbeszélném a férjemmel, hogy mivel büntessük, meg hogy elegendjük-e valahová. Úgy nevelném a gyerekeimet, hogy szeressék egymást, és minket, szülőket is. Mert a család csak akkor család, ha mindenki szereti egymást. Sokszor elképzelem magam a szülő szerepében. Hogyan nevelném gyermekeimet? Sok mindent átvennék édesanyám nevelési módszereiből. Kicsi korában minden kérdésére felelnék. Igaz, hogy nagyon fárasztó, de sokat játszanék vele. Amikor iskolába kezd járni és rossz jegyet hoz haza, nem verném meg, hanem megmagyaráznám az anyagot, melyből rossz jegyet kapott. Később megbeszélném vele a problémáit. Csak akkor járatnám zenedébe, ha érdeklődik iránta. A barátait is felhozhatná, de a szomszédok miatt nem csaphatnának nagy rumlit. Mindig pontos és tökéletes munkára nevelném a gyerekemet. Ha megkérdezne valamit, megmagyaráznám neki, vagy megmondanám, hogy melyik könyvben találja meg a választ. A kísérletezést sem tiltanám meg neki, ha tudnám, hogy érti, amit csinál és nem tesz kárt magában, hogy megtanulja, mit miért kell csinálni. Ezzel csak az ismereteit bővíti, mert nem elég csak a könyvben elolvasni az anyagot. Ha értenék a dologhoz, én is segítenék neki, aztán kimennénk focizni, vagy ha meleg van, úszni. Ha én szülő lennék, elsősorban a takarékosságot vezetném be, ami a mi családunkban csak . igen kis mértékben van meg. Ezért aztán mindig elfogy a pénz, a nagymama nem akar odni, mert pazarolunk, az anyukám meg panaszkodik, hogy olyan kevés pénzből nem lehet kijönni. Én megteremteném azokat a feltételeket, amelyek egy család jólétéhez tartoznak. Autónk is lenne, akkor sokat utaznánk, nem csak pionírtáborba mehetnék, mert ott szünidőben is korán kell kelni és reggel hideg vízben mosakodni. Akkor még talán a tengerhez is eljutnánk. Ha én szülő volnék, nem lennék szigorú a gyerekeimhez. Nem kényeztetném el őket, de mindent megadnék nekik. Szeretném őket, kedves volnék hozzájuk, nem goromba. Csendes életet szeretnék élni. A gyerekeket nem verném, dicsérni viszont fontos. Szeretném, ha a férjemmel egyformán szeretném a családot, egyforma jogunk lenne a csalódhoz. A gyerekekhez őszinte leszek, és szeretném, ha ők sem hazudnának meg a férjem sem. Csak a családomnak fogok élni. Ha én szülő volnék, sokkal többet járnék a gyerekeimmel kirándulni, focizni. Sokkal többet foglalkoznék velük. Persze azt is elvárnám, hogy segítsen otthon, de ho nem menne neki a tanulás, nem mondanám, hogy ez a te dolgod, nekem sem segít senki a munkában. Igyekszem megértő lenni a gyerekemhez. Ha néha szigorú lennék is hozzá, megpróbálnám elérni, hogy ő is megértsen engem. Mintagyereket viszont nem fogok nevelni belőle. Arra viszont szeretném megtanítani, hogy a művészetet meg tudja különböztetni a giccstől. Millió játékot sem fogok venni neki. elég az az egy-kettő, amit meg is tud szeretni. Minél több örömet szeretnék szerezni neki. Én a családomnak fogok élni, megpróbálom a gyerekeim akaratát teljesíteni. Nem fogom verni őket, de agyontömni ajándékkal sem, nehogy egyhamar rászokjanak. Rászoktatom a házi munkára, hogy ha egyszer onya lesz, megállja a helyét az életben. Ha egyedül érzi magát, megengedem, hogy felhozza a barátoit. őszinte leszek hozzájuk, mert szeretném, ho ők is őszinték lennének hozzám, hogy minden problémát megbeszélhessünk. Ha én szülő volnék, semmi esetre sem vezetnék be olyan reformokat, mint a szüleim. Igaz, hogy mindent megadnak, csak az a baj, hogy az őseim az idősebb generációhoz tartoznak és még bennük él az ósdi nevelés. Discóba is csak nagy veszekedés közepette engednek el, nehogy megártson a zene. Amikor sportoltam, azt kívánták, hogy az oda járó fiúkkal barátkozzam, és a házbeli fiúkkal ne, mert ők nem hozzám való társaság. Az egyesületből kiestem, és most nincs senki, sem a fiúk az egyesületből, a házból. Magam vagyok, és még csak zenét sem hallgathatok, mert apám nem tűri, gitározni nem lehet, a guta kerülgeti, mert hogy hamisan játszom, pedig nem is ért hozzá. A mamám mindig azt hajtogatja, hogy már nem vagyok gyerek, de csak akkor, ho „viselkedni" kell. Ha gyerekem lesz, biztos, hogy barátok leszünk. (Utóirat: Kérjük a Kedves Szülőket, aki úgy érzi, az ő gyermeke vallomása a családról megjelent, ne büntesse fiát-lányát sem veréssel, sem másfajta „nevelőeszközzel“. A tizenkét-tizenöt éves gyerek még őszinte - amig el nem veszik a kedvét az igazmondástól.) C01O Lisicky felvételé"
