Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-13 / 24. szám
rxll HAJSZOLTA AZ IDŐ 1919. JÚNIUS 6-ÁN KIÁLTOTTÁK KI A SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁGOT ANNA KODVTKOVA: Az első gyűlésen avasz 1919-ben (Részlet) vonultak. Bennünket nem vittek magukkal. A város főútvonalait jártuk, röplapokat és a tanácskormány felhívásait gyűjtöttük. Az aláírások: Garbói elnök, Kun külügyi népbiztos. Az Oktogon téren vöröskatonák egy csoportja egy mágnóspalotát foglalt el. Bőrkabátot viseltek, és Lenin-fiúknak hívták őket. Szigorúság ült az arcokon, kezük a palota előtt felállított géppuskákon nyugodott. Az Erzsébet-híd őrbódéja mellett aknavetők tátották torkukat a Szent Gellért rakpart felé. Egész nap csak elvétve hallatszott puskalövés. Késő délután értem haza. Az Est helyett a Vörös Újság rendkívüli kiadását vittem apómnak. • xxx Űzte-hajszolta az idő az eseményeket. Szétpattant a feszültséggel telt időszak, mint érett szilva kemény ujjak között. Az események olyan gyorsan követték egymást, hogy oz felfoghatatlan volt egy tizennégy éves fiú agyának. Milyen jól jönnének ma a nehezen összegyűjtött röplapok, annyi emléket idéznének fel, és sok részlettel gazdagítanák ezt a cikket. Egy légionárius vette el őket tőlem Garamkövesden a Vörös Újság két oldalával együtt, amelybe egy darab pesti kolbászt csomagoltam. Kiss Gy. Csaba fordítása landár (Részlet) szakos magyarosítás a magyar uralkodó osztály politikája volt, amellyel a magyar nép, a Magyar Tanácsköztársaság nem azonosítja mogát. Ekkor még csak a legtisztábban látók ismerték fel, hogy a magyar proletárhatalom a cseh és szlovák proletórérdekeknek is kifejezője. Antonín Janousek cseh munkás, a csehszlovák frakció vezetője, a Budapesten élő csehszlovák szocialisták gyűlésén így fejezte ki a fenti gondolatot: „A cseh proletárság nem merült el a nacionalista mámorban, és nem adja magát oda a rabló imperializmus eszközéül. Ellenkezőleg, készül a végső leszámolásra saját kizsákmányoló kapitalistáival ... a proletárforradalom elemi erejű áradata elé nem emelhetnek gátat, az győzni fog Csehországban és mindenütt, és elsöpri a dolgozó népek közé mesterségesen emelt gátakat.“ Azok a szlovákok és csehek, akik a magyar Vörös Hadsereg oldalán fogtak fegyvert, életük kockáztatásával, vérük hullatásával segítették, hogy a mesterségesen emelt gátak mielőbb leomoljanak. űáltványa: masak, nem fogjuk tűrni, a bűnösöket szigorúan megbüntetjük. Ki-ki szabadon gyakorolhatja vallását. A proletárdiktatúra biztosítja a legtógobb lelkiismereti szabadságot. A kapitalista magántulajdonok, a pénzintézetek, bányák, üveghuták, fűrészek, nagybirtokok, gazdasági épületek, kastélyok, villák, s a nagyobb városok bérhózai a Tanácsköztársaság tulajdonát képezik, melyek kizárólag a dolgozó osztály javára fognak szolgálni. A cseh és o szomszédos proletariátusokkal a Tanácsköztársaság a legborátságosabb viszonyban kíván élni. Munkások! Katonák! Földművesek! Fegyverbíró, harcképes férfiak! A proletariátus álma a szlovák földön megvalósult. Szlovák földön minden hatalom a munkásságé. Lépjetek bátran, és valósítsátok meg a szlovák földön a proletariátus Vörös Hadseregét, és szabadítsátok fel társaitokat a cseh kapitalisták kizsákmányoló uralma alól. A forradalmi kormány, amely a hatalmat oly nehéz körülmények, ógyúdörgés és proletárok ellen folyó imperialisztikus háború csatazaja között veszi át, meg van győződve arról, hogy a szlovák föld proletariátusának igaz ügye győzni fog. A Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi végrehajtó bizottsága Egy napon, amikor elindultam a „nagys’asszonyhoz", hogy ellásam szolgálói ügyeimet, a figyelmemet fehér, piros betűkkel nyomtatott plakát vonta magára. Közelebb léptem és nem hittem a szememnek. Budapesti tartózkodásom alatt először olvastam cseh nyelven irt felhívást a csehekhez és szlovákokhoz. „A kommunista párt csehszlovák szekciója nyilvános gyűlésre hívja a cseheket és a szlovákokat. A legutóbbi magyarországi eseményekről hazánkfia, Antonín janousek elvtárs fog beszélni. A gyűlést a Rózsa utca Ó1-es sz. házban tartjuk este 6 órakor. Mindenki jöjjön el." Én elhatároztam, hogy elmegyek erre a gyűlésre. A szanatóriumban még nem ült el az előző nap visszhangja. Erzsi „nagys’osszony" megtagadta kifizetni a béremet tizennégy napra előre. Előbb muszáj ledolgoznom, és makacsul ragaszkodott a magáéhoz. Nem veszekedtem vele, és én is mentem a magam feje után. Amikor bejelentettem neki, hogy el szándékozom menni a gyűlésre, nagy gangoson így döntött: „Ez egyszer elmehet. Többször ilyesminek nem szabad megismétlődni." Este hatkor már ott álltam a nagyteremben a Rózsa utcában. A férfiak és nők egymással az oly jól ismert nyelven beszélgettek. Sejtelmem sem volt róla, hogy annyi cseh és szlovák él Budapesten. Nézegettem az arcokat, de senkit sem ismertem. Nekem azonban elég volt oly hosszú idő után ismét hallanom az anyanyelvemet, hogy otthon érezzem magamat. Később megtudtam, hogy a szlovákok és csehek száma főleg azért növekedett meg, mert Budapestre az ipari munkások közé visszatértek a hadifoglyok, és Szlovákiából menekültek is jöttek, akik a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után a mozgósítás elöl szöktek. Miután néhány férfi fellépett az emelvényre, és elfoglalták a székeket az asztal mellett, csend lett a teremben. Aztán az egyikük fölállt és üdvözölte a jelenlevőket. Majd átadta a szót a főszónoknak, aki Antonin janousek elvtórs volt, középkorú férfi, sasorrú és vastag ajkú, melyre rásimult sűrű bajsza. Erős és szárnyaló hangon rákezdte: „Hazámfiai és elvtársak! Fel akarom előttetek idézni az első világháború borzalmait és a nyomorúságot, amelyet ránk hozott." Részletesen megmagyarázta a háború okait és következményeit, aztán folytatta: „Oroszországban ma a munkások és a parasztok urolkodnak, akik 1917-ben Lenin elvtárs vezetésével átvették o hatalmat." „Éljen Lenin! Éljen a proletárdiktatúra!" - kiáltották lelkesen a jelenlevők. „És ezekben a percekben fegyverrel a kezükben harcolnak, hogy megvédjék a győzelmüket a belső és a külső ellenséggel szemben, oki ellenük minden oldalról támadást indított." „Éljen a Vörös Hadsereg!" - dübörgött ismét a terem. „Nemrég Magyarországon is hasonló kormány alakult, mint Oroszországban. Amint tudjátok, e közben egy csöpp vér sem hullott. A burzsoá demokratikus kormány az elégedetlen proletariátus nyomására és saját tehetetlenségében, hogy megoldja a háború utáni problémákat, meghátrálásra kényszerült. Szabadon bocsátották az összes politikai foglyot és a munkásmozgalom vezető elvtársai megalakították az új kormányt. Ez a kormány a munkások és parasztok kormánya. Rajtunk áll, hogy ezt a kormányt minden erőnkből támogassuk. Megkezdődött a Vörös Hadsereg szervezése is, melynek katonákra van szüksége, hogy megvédjék a reakciós erőkkel szemben a munkások és parasztok győzelmét. Az orosz Vörös Hadsereggel együtt győzni fogunk. Nálunk Csehszlovákiában is egyszer majd lerázzuk a nyakunkról a szegény nép valamennyi kizsákmányolóját." „Ezt mi is kiharcoljuk! Éljen a bolsevista forradalom" — kiáltották a jelenlevők viharos taps közepette. „Nekünk, a Magyarországon élő cseheknek és szlovákoknak szervezkednünk kell. Munkálkodnunk kell oz igaz ügyért. Nem szabad elárulnunk magyar elvtársainkat. Az ő harcuk a mi harcunk! Ezért minden becsületes dolgozó ember belép sorainkba. - A történelem folyamán mi, csehek és szlovákok, akik ebben az országban élünk, először szólalhatunk meg nyilvánosan anyanyelvűnkön. Csak munkások és parasztok kormánya adhat szabadságot a világ minden nemzetének." Hosszan tartó taps és a munkásgyőzelem éljenzése jutalmazta a szónokot. Én első ízben hallottam valakit a néphez szólni és le nem vettem szememet a szónokról. Szavai igen erős hatással voltak rám. Mintha az embernek a leikéből beszélt volna. Soha életemben nem hallottam ennyi igazságot egyszerre. Aztán még egypór szónok beszélt csehül és szlovákul, felhívták a gyűlés résztvevőit, hogy lépjenek be a pártba és a Vörös Hadseregbe. A gyűlés mozgalmi dalokkal fejeződött be és a jelszóval: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" A terem előtti folyosón asztalok voltak, amelyeknél néhány elvtárs a belépőlapokat töltötte ki. Mindenkit felvettek, aki párttag akort lenni. Elegendők voltak a személyi adatok és a saját kezű aláírás. Az igazolványért mindenki személyesen ment el a párt titkárságára. Azon a napon a gyűlés igen sok résztvevője jelentkezett a pártba. En is jelentkeztem. Ekkor azonban valami váratlan történt. Az elvtárs, aki kitöltötte a jelentkezőlapokot, elkezdett kérdezősködni, hogy állásban vagyok-e, szeretek-e ott lenni és nem akarnék-e a párttitkárságon dolgozni, ugyanis szükségük van cseh gépírónőkre. Meg voltam lepődve, de nem sokáig gondolkodtam és elfogadtam a felkínált helyet. Az elvtárs még megjegyezte, hogy mindjárt másnap beléphetek. Boldogan távoztam, mert most otthagyhatom azt a kitartott nőt és olyan emberek között dolgozhatom, akik közé tartozom - munkások között, akik a jobb emberi életért küzdenek. Siettem haza. hogy Ilonkának, a szakácsnőnek elmondjam az újságot. Ö is kedves meglepetéssel fogadott. Ott kaptam a férjét, éppen amikor becipelte a bőröndöt a szobába, amit kiosztottak nekik. „Végre együtt fogtok élni"' - mondtam köszönés helyett. Aznap a két barátnő, Erzsi és Juliska - nemcsak a fényűző szobát, hanem a szakácsnőt is elvesztette. Ilonkának ott kellett hagynia az állását előrehaladott terhessége miatt. Ezúttal mindketten elégedetten aludtunk el. Fordította: Láng Éva
