Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-06 / 23. szám
Az 1978/79-es tanévben 5379 diákot vettek föl az SZSZK-ban közgazdasági szakközépiskolábo, ebből 517 magyar nemzetiségű (azaz 9,7 százalék), akik közül 273-an (244 lány) szlovák tanítási nyelvű iskolába (árnak. Huszonnégy magyar nemzetiségű vagy magyar tanítási nyelvű alapiskolát végzett diák tanul a három bratislavai közgazdasági szakközépiskolában, Szereden az idén 15 magyar nemzetiségű elsőst vettek föl, Nyitrán (Nitra) ötöt, a piesfanyi „hoteliskolaba' négyet. Az SZSZK 38 járásában 38 közgazdasági szakközépiskola működik, a területi elhelyezésükben mutatkoznak hiányosságok, ennek javítására nyílt meg pl. tavaly a nagymegyeri (Calovo) gimnázium mellett ill. helyén a közgazdasági iskola. Mindenütt szükség van ezekre a szakemberekre, a termelési szerkezettől függetlenül, mivel a végzős növendékek ipari üzemekben, a mezőgazdaságban, nemzeti bizottságokon, pénzügyi intézetekben, az állami biztosítóban, ügyészségen, postán, iskolákban helyezkedhetnek el. S hogy necsak szakmai szempontból legyenek jól fölkészülve a diákok, hanem általános műveltségük is megfelelő színvonalon legyen, a tantárgyak nagy része azonos a gimnáziumokéval. A magyar tanítási nyelvű iskolákban az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat általában magyarul oktatják, a szaktantárgyakat szlovák tanítási nyelven. Anyanyelven az SZSZK öt iskolájában tanulhatnak a magyar, háromban (Presovban és Bardejovban) az ukrán nemzetiségű diákok. A közgazdasági szakközépiskolák 539 osztályában 19 500 gyerek tanul. A 23 magyar tanítási nyelvű osztályban 849 diák, a 10 ukrán tanítási nyelvű osztályban 309, ebből 253 az ukrán nemzetiségű. András is a diákokat. — A magyar tanulókkal elégedettek vagyunk. Szorgalmasak, igyekvők, szerények, alkalmazkodók. Azért jöttek ide — mondja a magyar tagozat tanulóiról az igazgatóhelyettes —, hogy megtanuljanak szlovákul. — Elsősorban talán mégis azzal a céllal, hogy jó közgazdasági szakemberekké váljanak, nem? — Természetesen ez is fontos szempont. Sokan jelentkeznek főiskolára, oda pedig nem elég a nyelvtudás, elsősorban tárgyi tudásra van szükség. — A tankönyveink szlovák nyelvűek^ vannak olyan szakkifejezések, amelyeket nem is tudunk magyarul. Aztán azért beszélünk igy, hogy add ide az „úéetot” — vonogatják félszegen a vállukat a diákok. — A jelenkezőknek a felét helyszűke miatt kénytelenek vagyunk elutasítani — panaszolja Schmöger József. — Az 1979/80-as tanévre 58-an adták be kérvényüket, s mi csak 26-ot vehettünk föl. A szlovák tagozatra körülbelül minden harmadik jelentkezőt. — Bizonyos szempontból ez az iskola is egy család itt Kelet-Szlovákiában. Alig van közöttünk olyan, akinek ne járt volna ide rokona. S ha közülük főiskolára került valaki, vagy jó állásba, vonzerőt jelentett. — A miskolci kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolával baráti kapcsolatot tart fenn iskolánk. Évente harminc diák megy innen oda, harminc jön onnan hozzánk, de csak néhány napra, nincs lehetőség arra, hogy tankönyveket böngészszünk, kölcsönözgessünk. Ilyenkor sportversenyeket, kulturális rendezvényeket, vetélkedőket szervezünk. Az a három nap olyan gyorsan eltelik. — Nyolcán készülünk főiskolára — mondják a negyedikesek —, az osztály húsz százaléka. Fedák Kassára, közgázra, Emedi Erika Eperjesre (Presov) a pedagógiai karra, Kondás Vali, a „gépírónő” (ő már országos versenyen is részt vett) közgazdaságira, Cap Lídia jogra, Szuperák Zoltán a zilinai katonai főiskolára. — Ha most nem sikerül, jövőre újra megpróbáljuk, bár egyéves kihagyás után nehéz visszaszokni a tanulásba. — Szedelőzködnek, várja őket Brúanská tanárnő és a számítógépek. GRENDEL ÁGOTA komatozhottak. S mindez csupán azért, mert a gyerekek néhány csoportban nem tudtok felszabadultan játszani. A Dunamenti Tavaszon részt vevő pedagógusaink mindegyike meggyőződéssel vallja, hogy munkájának hosszú távon felbecsülhetetlen lesz az eredménye. A gyermeklélek felnőttkorba is tovább vihető anyanyelvi, alkotói, müvészetkedvelői aranytartalékát hozzák létre itt. Dicséretes munkát végeznek ezek a pedagógusok. Törekvéseikben nem egyszer hazai magyar színjátszásunk jövőbeni korszerűségét — nézőkben és játszókban egyaránt — teremthetik meg. S ami a legfontosabb, úgy nevelnek világnézetre, erkölcsi tartásra, nyelvi hűségre. A tavalyi fesztiválon alig volt szünet, mert nemcsak a színpadon játszottak, hanem a nézőtéren is. Ha már végképp elfogyott a szusz, népdalokat énekeltek, tisztán, ahogyan az idén a nagycétényiektől (Velky Cetín) és az alistáliaktól (Hrobonovo) hallottuk. Megfontolandó, hogy a fesztivál hangulatot megteremtő néhány szervezési ötlet, amely az értékelő vitán is elhangzott, hogyan valósítható meg. Többek között a műsort felfűző, átfogóbb, gyerekekhez szóló műsorvezetéssel, vagy a művelődési ház előtti téren közön.ég- és városvidító játékkal, esetleg az oly sokat emlegetett, régóta ígért jelmezes felvonulással. A mintegy ötszáz gyerekszereplőt közel ötezer gyerek látta; a dunaszerdahelyi járás iskolái szinte versenyeztek a belépőjegyekért. Az ő tapsuk köszöntötte a győzteseket. A vers- és prózamondókat, Boda Ferencet, Szabó Ildikót, Nagy Kornéliát, Tándi Zoltánt, Bock Andreát, Monosy Pétert. A bábosok közül a dunaszerdahelyi Százszorszép együttest, a kassai (Kosice) Délibábot, a tardoskeddi (Tvrdosovce) Vadrózsát, a komáromi (Komárno) Napsugárt és a dunaszerdahelyi Pipitért. A színjátszókat, a szenei (Senec) Ifjú Gárdát, a rozsnyóiokat (Roznava), a deákiakat (Diakovce) és a naszvadiakat (Nesvady). Az irodalmi színpadosokat Nagycétényből, Légről (Lehnice), Szécsénykéből (Secianky) és Alistálból. Közöttük sok tehetséges gyereket ismerhettünk meg. A Lúdas Matyit alakító Fabó Tibort Rozsnyóról és a naszvadi Brányik Rozáliát, az alistáli Nagy Ágotát és a nagycétényi Jócsik Tamást. A következő, az V. Dunamenti Tavaszig bizonyára munkával, szép tervek megvalósításával telik el az esztendő. Az egymástól búcsúzó gyerekek és pedagógusok lelkesedése a biztosíték, az újabb találkozás öröme a serkentő erő. DUSZA ISTVÁN Képeink a 16. oldalon: 1. A vers- és prózamondás győztesei és helyezettjei: Szabó Ildikó, Boda Ferenc, Lelkes Hajnalka és Tóth Éva. 2. A Gútai (Kolárovo) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola PITYPANG Bábegyüttesének előadása. 3. Fabó Tibor, a legjobb fiú szereplő dijat kapta. Ö volt a nézők kedvence: Lúdas Matyi. 4. Illyés Gyula Tüvétevök c. darabját adták elő a naszvadi (Nesvady) gyerekek. CE 5
