Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-06-06 / 23. szám
Marie Kabrhelová, a CSKP KB titkárságának tagja, a Csehszlovák Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke kongresszusi beszámolójából: A nők egyenjogúságának egyik legkézenfekvőbb bizonyítéka széleskörű foglalkoztatottságuk. Nemzetgazdaságunk minden területén érvényesülnek. Azon országok egyike vagyunk, ahol a nők foglalkoztatottsága magas, összesen 48,2 százaléka az összdolgozóknak. Ez az arány jelzi a nők szakképesítésének jó arányát is: a hatvan éven felüli nőknek mindössze három százaléka végzett szakközépiskolát, vagy főiskolát, az 50— 55 éveseknek tíz százaléka, a 30—35 éveseknek harminc százaléka, a 25— 30 éveseknek pedig ötven százaléka. Az utóbbi években a lányoknak csupán hét százaléka kerül az általános iskola befejezése után közvetlenül a termelésbe. A nők szakképesítésének állandó emelkedése közvetlenül befolyásolja azt is, hogy milyen arányban nő a termelés irányításában betöltött szerepük. Ebben első helyen kell említenünk a munkakezdeményezésüket, főleg a szocialista brigádmozgalmat, a 200 000 szocialista brigádtagnak több mint fele nő. Nagy öröm számunkra, hogy sok nőszövetségi tagunk tartozik munkahelyének legjobbjai közé, akik értik, mit jelent hatékonyabban dolgozni, ügyelni az áru minőségére, gazdaságosan bánni a nyersanyagkészletünkkel, energiaforrásunkkal. Nőszövetségünket erős szálak kötik a mezőgazdaságban dolgozó, javarészt falun élő asszonyok életéhez. Szocialista mezőgazdaságunk építésében az asszonyok mindig jelen voltak, és becsülettel megállták a helyüket. Sehol máshol nem változott meg olyan mélyrehatóan az asszonyok élete, mint éppen falun, a mezőgazdaságban dolgozóké. A mezőgazdaságra váró feladatainkat aligha tudnánk teljesíteni asszonyaink lelkes, kitartó munkája nélkül. Nemzetgazdaságunk dinamikus fejlődésének fontos feltétele a dolgozókkal való törődés, élet- és munkakörülményeiknek állandó javítása. Különösen vonatkozik ez a nőkre. Az utóbbi években a munkahelyek tízezreit alakítottuk át, tettük tökéletesebbé, kényelmesebbé. Szemmel láthatóan szélesedtek az üzemek, munkahelyek higiéniai, kulturális, szociális berendezései. Az egészségügyi ellátás, a gyógykezelés, az üdülés nem luxus, hanem szükséglet. Az viszont igaz, hogy ezek az eredményeink nem minden területen egyformák, és nem mindig kielégítőek. Ezért van szükség a nők jó meglátásaira, észrevételeikre, és teremtő kezdeményezéseikre. Szociális programunk egyik legfontosabb pontja éppen a sokrétű társadalmi gondoskodás, amellyel a gyermekes családokat vesszük körül. A felemelt családi pótlék, a gyermekgondozási segély, az ifjú házasoknak nyújtott kölcsön, és a különböző kedvezmények, juttatások a gyermekeknek mind arra irányulnak, hogy társadalmunk segítse a családok létbiztonságát megteremteni, megtartani. Ebben a segítségben még nem is említettük azt a juttatást, amit a későbbiekben kapunk egészségügyi, iskolai gondoskodás címén, amely 120 000 koronát tesz ki évente egy gyermekre, tizennyolc éves korig. Hasonlóképpen nagy költségeket fordítunk a gyermekintézmények létesítésére, berendezésére, bár jelenleg a gyermekek mintegy tizenöt százalékának tudunk bölcsődét biztosítani. Az óvodában már előnyösebb a helyzet: 1980-ban a gyerekek 75 százaléka járhat óvodába. Az anyák, családok biztonságérzetével magyarázható az utóbbi évek népesedésnövekedése. Ebben az európai államok között legelöl járunk. Nőszövetségünk figyelme mindig a családok, a gyermekek, az új nemzedék életére összpontosul. Természetes igényünk ez, hiszen a nő a gyermekein, anyaságán, a családján keresztül érzi leginkább a társadalom megbecsülését, segítségét. És ezzel szemben a szülők példamutatása az, amely visszahat a társadalom fejlődésére, építésére. Ezért is foglal el szervezeti életünkben olyan fontos helyet a fiatal nemzedék házasságra, anyaságra, apaságra nevelése. Házasság előtti és házassági tanácsadóink kezdenek népszerűek lenni, ami azt jelenti, szükség van rájuk, küldetésük van. És itt kell megemlítenünk azt is, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb segítségre lenne szükségük azoknak az anyáknak, akik egyedül nevelik gyermekeiket, ahol a családi életből hiányzik az apa, vagy csak nagyon kis mértékben érezni a hatását. A szocialista társadalom fejlődésével párhuzamosan egyre több figyelem irányul arra is, hogy mivel töltjük szabad időnket. Mennyire sikerül összekapcsolni a társadalom és az egyén érdekeit, hogy érdeklődési körünk mennyire hasznos a közösségnek. Különösen fontos, hogy gyermekeink iskolán kívüli életét úgy irányítsuk, hogy tudatosan készítsük fel őket felnőtt életükre, pályaválasztásukra. Az ifjúsági klubokban, pionírszervezetekben, érdekkörökben hasznos nevelő munkát végezhetnek nőszövetségünk tagjai, akiknek hozzáértő irányítása jó mederben tartaná a szabad idő hasznos eltöltését. Joggal merülhet fel bennünk a kérdés: hogyan képesek a nők enynyi feladatot teljesíténi? Való igaz, hogy csakis az életszínvonal állandó emelése biztosítja számunkra azokat a feltételeket, amelyek mellett erre képesek leszünk. A szolgáltatások gyors ütemű bővítése, a munkák minősége a záloga ennek a sikernek. Némely szolgáltatási területtel már elégedettek vagyunk, másutt új lehetőségeket, formákat keresünk. Nem lenne teljes a képünk az elvégzett munkánk eredményéről, ha nem említenénk azt a kezdeményezést, amellyel főleg az utóbbi hónapokban találkoztunk. Az ifjúság világnézeti neveléséről van szó, amely társadalmunk egyik legfőbb feladata. Országépítést csak szilárd jellemű, elvhű, tudományos világszemléletű nemzedékre lehet bízni. Nemzeti bizottságaink polgári ügyeket intéző testületéi sikeres munkát végeznek az utóbbi időben. És ez az a terület, ahol nagyobb szükség van a nők segítségére, hiszen egyéniségükhöz közelálló tevékenységükről van szó. És ahol már létrejött az együttműködés, ott olyan eredményekről számolhatunk be, amelyek nemesek feljogosítják, hanem szükségessé is teszik szervezeteink együttműködését a polgári ügyek testületéivel. Ha munkánk egészét nézzük, elmondhatjuk, hogy az előző kongreszszuson kitűzött feladatainkat teljesítettük. Milliós tagot számláló szervezetünk tekintélye megnőtt, bár hiányoljuk, hogy 390 000 anyasági szabadságon levő fiatal édesanyának eddig csaknem semmilyen kapcsolata nem volt munkahelyével, nőszervezeteinkkel. Ez a szám olyan nagy, hogy ezen az állapoton a legsürgősebben változtatnuk kell. Az út nem nehéz hozzájuk, csak megértést, türelmet, szeretetet, figyelmességet igényel. Vagy ahogy nagy írónk mondta : Ha kézen fogod a gyermeket, a szívét markolod az anyjának . . . Abból a nagy munkából, amely ezzel az értékeléssel lezárult, részt vállalt minden egyes tagunk. Mégis külön elismerés illeti a funkcionáriusok tízezreit, akik kisebb-nagyobb közösségek irányításával, közösen, nagy igyekezettel, önmagukat nem kímélve járultak hozzá sikereinkhez. És külön elismerés illeti a nyugdíjasok ezreit is, akik a megérdemelt pihenés helyett továbbra is biztos támaszai alapszervezeteinknek, tapasztalataik közkincsként használhatók. Csak az ő további segítségükkel, támogatásukkal léphetünk újabb lépést előre, hogy további feladatainkat határozatokba foglalva tegyük majd mindannyiunk elé. A TAGSÁG SZOCIÁLIS ÖSSZETÉTELE SZÁZALÉKOKBAN: munkásnők mezőgazdasági dolgozók kereskedelem, szolgáltatások egészségügy oktatásügy kultúra adminisztráció nyugdíjasok háztartásbeli egyéb 27 12,3 7,5 6,2 7,9 17,8 8,2 7,8 5,3 A TAGSÁG NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELE: cseh szlovák magyar ukrán lengyel német egyéb 57,5 37,2 4,1 0,5 0.2 0,2 0.3
