Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-23 / 21. szám
HAJNAL ANNA Ég Az ég nagy tengeréről, alkonyt szigetségből egy óriási felhő kinyújtja fehér mancsát, nagy szőrös jegesmedve ... — nincs ámulat szívemben — jár-kél, dörmög magában, nagy gombaszemével rám néz, s elfoszlik, ha megunta hiába nyújtogatni felém fehér bozontját — — LENGYEL DÉNES ATTILA FIAI- KÉZAI SIMON KRÓNIKÁJA ÉS EGY SZÉKELYFÖLDI NÉPMONDA NYOMÁN Amikor Attila meghalt, a nyugati népek még jobban reszkettek, mert a fiaitól kezdtek félni. Mert Attilának annyi fia volt, hogy mint egy népet, meg se lehetett őket számlálni. Mindenki azt hitte, hogy utána az egyik fia fog uralkodni. De a ravasz német fejedelmek, különösen Veronai Detre és társai addig ármánykodtak, míg Attila fiait egymás ellen fordították. A német fejedelmek Aladár pártjára álltak, mert ő Krimhilda német fejedelemasszonytól származott. A hunok Csabát pártolták, aki a görög császár leányának fia volt. Mind a két fiú uralkodni kezdett: végül a kard döntött köztük. Az első ütközetben Csaba győzött. Ekkor Aladár nagy sereget gyűjtött, és Csaba népét Szikambria közelében megtámadta. Két álló hétig folyt a küzdelem. Végül Csaba seregét úgy legyőzték és szétszórták, hogy Attila fiaiból és a hunokból csak nagyon kevesen maradtak meg. De ebben a csatában, amelyet a hunok Krimhilda csatájának neveztek, rengeteg német vér :s elfolyt. Csaba vezér elmenekült a csatából, és tizenötezer hun vitézzel Görögországba vonult. De nem maradt ott sokáig, hanem visszatért rokonaihoz, atyjának népéhez Szittyaországba. Ezenfelül megmaradt még háromezer hun, akik Csigle mezején telepedtek le. De annyira féltek a nyugati népek bosszújától, hogy attól fogva magukat nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték, és az ország keleti részére költöztek. A székelyek a hunok utódai, bár származásuk, idegennel nem kevert vérük, szigorú szokásaik és földjeik tekintetében nagyon eltérnek a magyaroktól. A székelyek még nem felejtették el a szittya betűket, hanem botokra felvésve ezeket szívesen használják. Telt-múlt az idő, sírba szállottak a hun vitézek, és már az unokáik hordták a fegyvert, amikor a szomszédos népek nagy sereggel támadtak a székelyekre. Késő éjszakáig folyt a harc, és mármár elveszett a székelység, amikor csoda történt. Az égboltozat Tejútján, amelyet azóta Hadak Ütjának neveznek, egy lovascsapat jelent meg. A csapat élén Csaba királyfi vágtatott, aki a holtak szellemét új csatára vezette. Az égből leszállt csapat az ellenséget elsöpörte, aztán a Hadak Ütján némán visszatért a magas égbe. A székelyek pedig híven őrizték az erdélyi határt. Amikor meghallották, hogy a magyarok Szitytyaországból elindultak, és Pannóniában akartak letelepedni, nagy örömmel elébük siettek. A találkozásnak a magyarok is megörültek, és Erdély őrzését a székelyekre bízták. KEDVES GYEREKEK! Hetilapunk március 28. számának helyes megfejtése: Volt egy feketerigó. Egész nap csak énekelt. Tegnap hajnalban felébredt, bogárvadászatra indult. Macska lépett a teraszra. A jó válasz beküldői közül könyvjutalomban részesül Tóth Éva Perbetérői (Pribeta), Herda Mária Ipolyságról (Sahy) és Tóth Mária Gálszécsröl (Secovce). Egy legény fut — mondja a közömbös. Egy parasztlegény lihegve fut — így szól a kotnyeles. Vajon a legény utoléri-e a nyuszit? — izgatja a kíváncsit. De aranyos ez a nyuszi! — örvendezik a lelkendező. Jaj, mindjárt elfogják szegény nyulacskát! — siránkozik a sopánkodó. Bárcsak megmenekülne! — sóhajt a sóvárgó. Fuss el, de gyorsan! — kiáll az akarnok. Ilyen a 16. számunkban közölt rejtvény helyes megfejtése, melynek beküldéséért könyvjutalomban részesül Pinke Györgyi Perbetérői (Pribeta). Farkas Magda Fülekről (Fiíakovo) és Barczi Margit Királyrévről (Kráfov Brod).
