Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-23 / 21. szám
A Gyermekjogok Kiáltványa 1. pont: A világ minden gyermekét egyforma jogok illetik meg, tekintet nélkül fajára, nemzetiségére, származására, vagyoni helyzetére, családja politikai beállítottságára. ...GcsDsdetdOcsO tracfcD&siSiO lekre 75 százaléka, a feketére kevesebb mint 20 százaléka jut, egészségügyi ellátás: 400 fehérre jut egy orvos, a feketéknél 44 000-re jut úgyszintén egy orvos; a gyermekhalandóság aránya (a világon a legmagasabb): fehéreknél 1000:27, feketéknél 1000:200 a városokban, 1000:400 évente egy gyermek képzésére a fehéreknél 696 dollárt, a feketéknél 45 dollárt fordítanak az állami költségvetésből. AZ ÉSZAK-AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a rasszizmus már eleve külön sorsot szab meg a világra jövő emberpalántának. Annak ellenére is, hogy az utóbbi évek folyamán az intézményesített faji megkülönböztetés több politikai tényező nyomására (a világ közvéleménye, az amerikai négerek felszabadító mozgalmai stb.) enyhülni látszik. Elkövetkezett például az a nap is, amikor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága döntést hozott, miszerint — 1954-ben! — meg kell szüntetni az oktatás és az iskolák „fehér-fekete“ rendszerét. Az intézkedés természetesen csak az állami iskolákra vonatkozott, a magántanintézetekre nem, amelyek ezt követően hirtelen úgy kezdtek szaporodni, mint eső után a gomba. Az amerikai fajgyűlölőknek egyébként van mire támaszkodniuk, vannak teoretikusaik. A Harvard Educational Review című tekintélyes tudományos folyóiratban éppen tíz évvel ezelőtt jelent meg Arthur R. Jensen professzor terjedelmes cikke arról, hogy a fehér és fekete diákok eltérő tanulmányi eredményeinek oka a fehér és a fekete faj genetikai különbözőségéből adódnak. A kaliforniai professzor elméletét a lap következő számaiban több tudós élesen bírálta: megállapítása légből kapott, hiszen többek között semmiféle szociális, sem egyéb fontos körülményt nem vett figyelembe. Az amerikai gyerekek még ma is olyan tankönyveket kapnak a kezükbe, amelyek magukon viselik a rasszizmus bélyegét. Jóformán említést sem tesznek a négerek évszázados elnyomásáról, nem esik bennük szó a színes bőrű etnikai csoportok kultúrájáról, társadalmi fejlődéséről. Nos, a faji megkülönböztetés tragikus mítoszainak dolgában teljes mértékben megegyezik a tavaly 63 éves korában elhunyt Margaret Mead, neves amerikai . antropológus véleménye a szovjet tudós N. N. Csebokszarov véleményével: „Semmilyen tudományosan elfogadható alapja sincs annak az állításnak, hogy a faji különbségek bizonyos pszichikai különbözőségekkel párosulnának. viselkedési normákkal vagy egyéb képességek meglétével vagy hiányával stb. Minden tényszerű anyag, mind biológiai, mind szociológiai jellegű, egyértelműen cáfolja az ilyen feltételezéseket... A homo sapiens faiánál attól fogva, hogy mint faj elkülönült az állatvilágtól, csoportlélektana sohasem volt és nem is lehetett volna faji szempontú, mindenkor szociális volt. Mind az antropológiai, mind a történelmi-etnográfiai kutatás nyújtotta dokumentumok kétségtelenül azt bizonyítják, hogy minden emberi populáció genetikai adottságainál fogva magában hordozza a legmagasabb fokú gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés elérésének lehetőségét.“ A Gyermekjogok Kiáltványa első pontja megvalósításának útjából elsősorban ezt az elavult, de életveszélyes előítéletet kell eltakarítani ... LÁNG ÉVA
