Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-16 / 20. szám
Móra Ferenc Ének a rétespásztorról Jaj, de szomorú lesz ez az ének! Rétest kellett sütni Erzsikének. Ahogy illik, szépen meg is gyúrja, a babaasztalkán ki is nyújtja. A patyolat tészta ringott, lengett. Cirmos a padkáról ráköhentett: „Egerem javát már rég megettem, ilyent mégse láttam életemben!“ Tipeg-topog Erzsi fürge lába, kifut mákot törni KEDVES GYEREKEK! Mielőtt iskolába indultok, megreggeliztek. Az emberek reggelire általában valamilyen folyadékot is fogyasztanak — isznak. Azaz nem mindenki iszik. Van, aki szürcsöl, egyszerre felhörpinti a feketekávéját, aki ráér, iszogatja, kortyolgatja a teát, aki siet, vedeli, nyakalja a tejet. A felsorolt szavak közös jegye, hogy mind ige. Mind ivást fejez ki. Mégis van köztük különbség. Melyik ige fejezi ki, hogy hangok is hallatszanak ivás közben? hogy valaki mértéktelenül iszik hogy kedvét leli a cselekvés elvégzésében hogy a cselekvés ismétlődik hogy pillanatnyi cselekvésről van szó. Megfejtéseteket küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 897 36 Bratislava, Martanovicova 20. Külön értékeljük azoknak a megfejtését, akik az ivás több rokon értelmű szavát is beküldik. a konyhába. Megkéri a Cirmost: jól vigyázzon, addig a rétesre légy ne szálljon! Amiatt ne légyen semmi gondja! — a bölcs rétespásztor dorombolja. S hogy ne szálljon légy a közelébe: befekszik a rétes közepébe. No, cica, ezt bölcsen kitaláltad, különb rétespásztor nincsen nálad! nagy öröme is lesz Erzsikének — szomorúbb is lesz még ez az ének! A kis gazdasszony már jön is éppen, sodrófát szorongat a kezében. A nótádat mindjárt el is fújja — ez lesz csak az ének szomorúja! A TŰZ ELRABLÁSA (indián mese) A tűz Ming-ráé volt. Hogy senki el ne lophassa tőle, mindig nagy és nehéz fatörzseket égetett. Ming-rának volt két lánya. Mbru, a kis harkály összehívta a madarakat, hogy megtanácskozzák. hogyan lehet tüzet csinálni. Az erdő minden madara összegyűlt. Mind fáztak, és főzni sem tudtak. Ming-rá a folyóról hozatta a vizet. A madarak azt tanácsolták Mbrunak. hogy mosakodjék meg a folyóban, mégpedig valamivel a fölött a hely fölött, ahol Ming-rá lányai fürödni szoktak. A kis harkály titokban meg is fürdött ott. Amikor megpillantotta a lányokat, beleesett a vízbe. A lánykák megsajnálták a veszedelembe került madárkát, azt hitték, tehetetlen kis fióka, és megkérték apjukat. mentse ki. hogy felnevelhessék. Ming-rá kimentette a kis harkályt, és hazavitte. Ráültette egy nagy fahasábra, melynek az egyik vége parázslón. Mbru ugyanis vacogott a hideg víztől. Ming-rá ügyelt rá, nehogy a kismadár elcsenjen egy darabkát is a parázsból, de amikor közben el-elfordult, Mbru mindig belebökött a csőrével a fahasábba, arra gondolva, hátha egy darabka parázs leválik a nagy hasábról. Közben tovább vacogott. Mikor végre megszáradt és megmelegedett, sikerült neki olyan erővel a hasábra koppintania csőrével, hogy egy jókora darab parázs levált róla. Leesett a földre. Kokojo, a kolibri, a ház közelében várakozott. Mbru behívta, odaadta neki az izzó parazsat, hogy ő repüljön el vele. mert a kolibrik repülése gyorsabb, mint a harkályoké. Kokojo elrepült a parázzsal a mezőre. Ott leejtette, és a mező tüzet fogott. Mind-rá üldözni kezdte a kolibrit és a harkályt, de nem tudta nyakon csípni őket. mert a madarak repülni is tudnak. Ekkor Ming-rá megpróbálta az égő mezőt eloltani, de ez sem sikerült neki egészen. Maradi ott még tűz elég a többi madárnak is. Minden madár hozzájutott a tűzhöz.
