Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-09 / 19. szám
SZÍNEK - KÉT PALETTÁN 1. Lea Mrázová: Gyermek 2. Lea Mrázová: Virágcsendélet 3. Lila Mrázová: Art-protis A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban egy családon belül két nemzedék képviselője — anya és lánya — mutatta be műveit. Az idősebb, a már hetven év fölött járó Lea Mrázová érdemes művész festményeinek, monumentális müveinek témáját általában a szlovák történelemből és kulturális életből meríti. Kiállított munkái közé azonban ezúttal — tekintettel a csallóközi környezetre — néhány magyar témájút is iktatott. A szlovák színészek, zeneszerzők, írók portréi mellett, akiket szinte krónikásként örökít meg, most a szlovákiai magyar kulturális élet néhány képviselőjének —■ Duba Gyula, Rácz Olivér stb. — arcképe is ott szerepel. Mindez nemcsak a hozzájuk fűződő jó személyes kapcsolatról, ha nem a művésznő internacionalista világszemléletéről is tanúskodik. Ezt az említettekhez csatlakozó Bolgár lány, Magyar lány c. olajfestmények, valamint a Vietnami anya, a Bratislava üdvözlete Varsának című faliképek (art-protisok) is hangsúlyozzák. Az arcképek és a nagyméretű faliszőnyegek mellett a tárlat túlnyomó részét virágcsendéletei töltik ki. Sok szó esett már Lea Mrázová női mivoltát, s korát meghazudtoló, temperamentumos festészetéről, kirobbanó színeiről, nagyvonalú ecsetkezeléséről. A monumentalitás iránti érzékét is sokszor értékelték már. (1947-ben Párizsban tanult monumentális fesztészetet.) A hagyományos portré, illetve csendélet terén vitális életigenlő lénye kétségkívül újat hozott. Arcképei például a külső hasonlatosság jegyei helyett inkább a modell belső, jellembeli vonásait igyekeznek visszaadni. A színgazdagság, könnyed vázolás, mozgalmas kompozíció, expresszív kifejezöerő szinte valamennyi müvére jellemző. Arcképeinek történelmikulturális jelentőségét is többször méltatták már. Ehhez a zsánerhez fűződő szenvedélye az irodalom, zene és színjátszás iránti mély vonzalmából fakad. Mindezek, a müveit átható életöröm érzékelhetőségének ellenére maradt valami hiányérzetem. Vajon mindez — ha nem is kevés — elég-e? Úgy érzem, az érett emberi tapasztalás tolmácsolása hiányzik. Szeretném, ha még valamit elmondana, amivel nemcsak szemünket, hanem szívünket, értelmünket ir megajándékozza. A fiatalabb — Lila Mrázová már régóta rajzol, fest, art-protisokat kb. 3 éve kezdett — építészmérnökként — édesanyja mellett dolgozni. Vázlatokat, faliképeket állított ki. A jó színérzéket és temperamentumosságot szemmel láthatóan örökölte. Munkáiban legtöbbre a gyermekvilágba való közvetlen „beleguggolást" értékelem. Kleehez vagy Miróhoz hasonlóan képes az öt körülvevő mikro-, illetve makrovilágot valóban gyerekszemmel látni, akár hangyákról, akár erdei manókról van szó. S megvan benne a képesség csírája ahhoz is, hogy saját, „felnőtt" világának problémáit if kifejező színekbe, formákba öntse. L. GÁLY TAMARA Mészáros J. íelvételei