Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-09 / 19. szám
= 1(0 Makranc (Mokrance) gyermekei régebben szívesen játszottak a szépen formálható sárral-agyaggal. Ebből az agyagból a gyerekek tálakat, tányérokat, köcsögöket formáztak a napon kiszárították, festegették. Nyáron boltocskát is játszottak velük, fűpénzért eladták kisebb társaiknak. De nemcsak ilyen formában játszottak az agyaggal, hanem a durrogás-lövés örömére tálacskákat készítettek, ki kisebbet, ki nagyobbat, az alját jól ki mélyítették, vékonyra eldolgozták, majd belül megnedvezték és sima lapos köre vagy a híd betonjára hajították. A mélyedésbe szorult levegő nagy durranással szabadult ki a gyermekek nagy örömére. Ezt persze kis mondókákkal kísérték: Hu, hu, hu. lőjön ki az én tálam, hu! Hu, hu, hu, az enyém nagyobbat lő, hu! Hu, hu, hu, lőjön ki a Mariska néni tála, hu ... ! ŰO_ vagy : A hu — szócskánál kellett a tálacskát odavágni, ekkor jött a durranás, s ha nem sikerült, volt nagy nevetés és persze újból lehetett befoltozni agyaggal a lyukat, és újból durrantani. A 6—8 éves fiúcskák kedves játékszere a csepüpuska, vagy később a kökénypuska volt. Vagy maguk vagy a közepe, a gyutacsot pedig jó erős somfából faragják ki. Áj községben még nem halt ki a szalmafonás technikája. Különféle lakásdíszeket készítenek belőle, bár ma már kevesen, köztük Csontos Pál 12 éves diák és Bartók Béla 20 éves traktorista-kombájnos foglalkoznak vele. Ősz elején a kislányok kedves játékszere a csutkababa volt. Többnyire a csalamádé közül szedték ki, amit a szülök a teheneknek hoztak felvágni szecskának. Ezek a babák voltak a mai hajasbabák ősei. Gyönyörű copfot lehetett fonni nekik, szalaggal szépen átkötni meg pólyázni is szokták őket, no meg különböző ruhaanyag maradékokba öltöztetni. Ringatták-sétáltatták őket, s dalolgattak nekik: Csucsujj baba, nincsen papa, mert megette a pesztonka. Csücsüljél, aludjál, tündérekről álmodjál ... Elment mama a vásárba, mit hoz az ő babájának, cukrot, masnit, törökmézet, aludjál el, szépen kérlek . .. ! A tojásbaba is régi játékszer volt, a kislányok öltöztetö-fantáziájának nagyon megfelelt. Az ügyes kezű nagyapák szép kis bölcsöket faragtak nekik, de már sajnos egy sem található a községben. Az idősebbek emlékeznek még rá, hogy a zöld béregből hegedűt készítettek a gyerekek. A zöld hegedűt cserbókából készítették el, de ennek nincs olyan hangja, mint a béregnek. A vé•a >> Oí n 2 nagyapjuk segítségével készítették el. Áj (Háj) községben még manapság is játszanak vele a gyerekek. Nem veszélyes játék, mert a bodzafa csőből kiszabadult csepügolyó vagy kökény nem száll nagy erővel, csak különlegesen durran. Ez szórakoztatja a gyerekeket. Manapság, amikor már nincs csepü, zöld kökénnyel durrogatnak a fiúcskák, ami ugyanolyan jól durran mint a csepügolyó. A csövet bodzafából készítik tavasszal, amikor még könnyen kijön konyra levágott szárlemezt alátámasztották, ahhoz hasonlóan a kisebb vonót készítették el, és ahogy egymáson húzgálták, finom muzsikaszó hallatszott. Játszottak még gombocskázást, ezt a mai golyózáshoz hasonlóan tavasszal, amikor a föld felmelegedett, a földbe vájt kis lyukba dobálták a gombokat, akinek a legközelebb került a gombja a lyukhoz, vagy egyenesen a lyukba dobta, elnyerte a többiek gombjait. FARKAS RÓZSA Ágh istvAn Életfa Tükrös tavasz közeledik, fám fölülről fényesedik, madár szól a felső ágán, koronája szivárványán, első szava bimbót hajt ki, nekem se szabad hallgatni, másik szavára virágok nyílnak, sípolok virágot, harmadik szavára gyöngyöt, serkentünk zöldpihés gömböt, gyöngyöcskét gömbbé, gyümölccsé. mintha tél se lenne többé. K M Magyar népi mondóka Egy —- megérett a meggy, kettő — csipkebokor vessző, három — majd haza várom, négy — biz oda nem mégy, öt — leesett a köd, hat — hasad a pad, hét — dörög az ég, nyolc — üres a polc, kilenc — kis Ferenc, tíz — tiszta víz, Ha nem tiszta, vidd vissza! Ott a szamár, megissza! T..
