Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-05-09 / 19. szám
J TANÁCSKOZIK A CSEHSZLOVÁK NŐSZÖVETSÉG KONGRESSZUSA fölött nekem is ott lebegett a kérdés: Mit tartogat számodra oz Élet? Később, mikor a hegyoldalon nyájat legeltettem, a kamrában vásznat szőttem, botosokat varrtam, oz udvaron nyírfából seprűt fontam, sokszor láttam azt a csillagot, a remény csillogót a Portás fölött, ahogy a mi népünk nevezte. Villogó fénnyel biztatott, hogy a felszabadulással új élet kezdődik nálunk, a hegyaljai falvakban is. Nehezebben kezdtük, mint másutt az országban. Mostohább feltételek között. Amikor végre 1960-ban szomszédunkban megalakult a Holenkovói Egységes Földmüvesszövetkezet, éreztem, nekem is ott a helyem, a szövetkezi tagok között. Mint közgazdászt örömmel fogadtak. Akkor már két fiú édesanyjo voltam, harmincéves. Életerővel, tenni akarással telítve. Többet voltam a határban, mint az irodában. Ott volt az én helyem is, ahol az igazi munka folyt, a töretlen hegyoldalakat termőföldekké szelídítő, kérges kezű szövetkezeti tagok között. A hetvenes években, amikor a válságos évek után számos szövetkezet, üzem élére új vezető került, akkor választottak meg elnöknőnek a hrozenkovói szövetkezetben. Boldogság és felelősség szakadt rám egyszerre. Nekiláttunk hát, hogy a megtépázott termőföldjeinket, amelyekből itt-ott valaki mindig lecsippentett egy keveset, visszaszerezzük, megműveljük. Ma 827 hektár szántóterületet és 800 hektár erdőt mondhotunk a sajátunknak. Tejgazdaság vagyunk és nem is akármilyen! A járásban mi tartjuk a legmagasabb tejhozamot, 4225 litert tehenenként. Hegyoldalaink dúsan termik a zsenge zöldtakarmányt, ezért „vendégeket“ is fogadhatunk. Májustól szeptemberig a senicai járás négyszáz tehene a mi legelőinken vendégeskedik. Felépítettük az új K 214-es ■ istállót és most rakjuk le egy korszerű takarmánytároló az idősebb. — Bizonyára tévednek — gondolom mert akit én keresek, az fiatal, mindössze harmincegy éves. S amikor megérkezik, nevetve magyarázza: valóban ő az idősebb, névrokona kilenc évvel fiatalabb nála. Fiatal üzemben vagyok — a bratislavai Tesla nemzeti vállalat dunaszerdahelyi (Dun. Streda) üzeme idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját — ahol a dolgozók is fiatalok; átlagéletkoruk mindössze huszonhárom év. A 843-as alkatrészgyártó részlegen, ohol Terézia műhelyvezető, százöt lány, fiatalasszony dolgozik. Az ö munkájukat figyeli, irányítja. Az anyagellátástól függ, milyen alkatrészt gyártanak — de a normaórákat teljesíteni kell még akkor is, ha a szükséges anyag nem érkezik meg időben. S ez rugalmas szervezést igényel, aminek az előfeltétele a tökéletes áttekintés. Ezért a tervteljesítést naponként ellenőrzi, mert amit az egyik nap elmulasztottak, azt a másikon be kell hozni. — Pillanatnyilag nagyon jól állunk, majdnem egynapi előnyünk van - mondja elégedetten. — Pedig az április nem volt könnyű hónap; húsvét előtt az asszonyok takarítani, sütni akarnak, egyiknek sem mondhattuk, hogy nem adunk szabadságot. így tavasz elején a gyerekek is gyakrabban betegek, ezért is sűrűbben kimoradoztak az anyák. De az igyekezet megvan bennük, megértik, hogy ilyen feltételek mellett is teljesíteni kell a tervet. Otthon őt is várja családja és ezenkívül a szakszervezeti és nőszervezeti funkcióból eredő kötelességek. Ahol enynyi fiatal nő dolgozik, ott mindig akad megoldásra váró probléma; oz egyiknek a gyermekét bölcsődében, óvodában kell alapjait. Minden szavunk és tettünk hegyvidékünk szocializálódósát szolgálja. Persze külön fejezetet képeznek szövetkezetünk történelmében a nők. Azt hajtogatták, számukra itt nem terem munka, a konyhában a ház körül „besavanyodni" meg nem akarnak. Inkább továbbállnak egy házzal, olyan vidékre, ahol a férfiak meg a nők is hasznosak lehetnek. Megígértem akkor, lesz munkájuk, olyan, amit szívesen végeznek! Merész kijelentés volt, tudom. Meg is kínlódtam érte, míg néhány egymásbaolvadt éjjel-nappal utón derengeni kezdett előttem a megoldás. A háztáji kisipari szövetkezet megalakításának lehetősége! Azóta o szövetkezet varrodájában hatvan varrógépen készül vászon cipőfelsőrész a gottwaldovi Svit nemzeti vállalat számára. A férfiak kísipori szövetkezetének műhelye pedig az erdő. Itt dolgozzák fel a fát szövetkezetünk erdeiben. Csak úgy ég kezük alatt a munka. elhelyezni, a másiknak a pionírtábort elintézni, a brigádoknak Győrben színházjegyet szerezni, de arról is gondoskodnia kell, hogy a hétvégi és egész évi szabadságot legyen hol eltölteniük a dolgozóknak. S ha mindezt elintézte, akkor nem nehéz o társadalmi munkát megszerveznie. A járási nőszövetség plénumtagjaként a városi bölcsődék és óvodák ellenőrzése a feladata; milyen a gyerekek ellátása a Keleti lakótelep bölcsődéjében, ahová máshonnan szállítják oz ételt; a Május 1. téri fabarakkban levő napköziben, ami körül sokáig folyt a vita, megfelelők-e a feltételek. Ellátogat a járás mezőgazdasági üzemeibe is, ellenőrzi a nők munkafeltételeit, rámutat a hiányosságokra, javaslatokat ad az eltávolításukhoz. — Sok jó ötletet hollottam a Szlovákiai Nem csoda. Fiatal szövetkezet vagyunk. A tagok átlagéletkora harminchat év! Forradalmi változás alakította át hegyvidékünket. Ott, ahol ínség volt, kevés a betevő falat - ma szövetkezeti étterem épült a dolgozóknak. Akik az erdőben dolgoznak, a helyszínen kapják a meleg ételt. A helyi óvodában saját osztályunk van a szövetkezeti tagok gyermekei számára. És a korszerű lakóházak, amit a tagok részére építettünk?! Kinek lenne kedve elmenni innen?! A Valas-vidék arculata, élete teljesen átalakult: szebb, tartalmasabb, emberibb lett. xxx A vezető tisztséget betöltő nőnekanyónak megkétszereződnek átvirrasztott éjszakái. Milada Gresákovó tekintete ilyenkor megkeresi a csillagot a Portáshegy fölött és tenyerében összezárva tart egy másikat, ezüstösen csillogót, a Munkoérdemrendet, amit munkája elismeréséért, megbecsüléséért szocialista társadalmunktól kapott. M. S. Nőszövetség kongresszusán, amelyek megvalósításá-a nálunk is szükség lenne. Azóta is azon gondolkozom, hogyan lehetne szorosabb kapcsolatot teremteni a gyermekgondozási szabadságon levő dolgozóinkkal. Az üzemekből átlag nyolcvan-száz anya van otthon gyermekével, akikkel a két-három sőt ného több év alatt alig találkozunk. A járás különböző községeiben élnek, az üzembe csak egy-egy hivatalos ügy intézésekor jönnek. Úgy érzem, ezen sürgősen változtatnunk kellene. Marczell Teréz örömmel készül a Csehszlovák Nőszövetség kongresszusára. A tapasztalatok, melyeket átvehet, és amelyeket másoknak átadhat, mindnyájunk érdekét szolgáló tevékenységben mutatkoznak majd meg. Zs. S. hóba, és nem sokat forgolódhatnak tükör előtt. Nekik magabiztosságot a kelő nap ad, a fű friss harmatja, a hajnali madarak koncertje, nem az ünneplő ruha. Fedor Gizella tizenhét éve kel hajnalban, háromkor, négykor, versenyezve pacsirtákkal, rigókkal. A férje is. Együtt dolgoznak a leleszi (Lelesz) Május 1. Egységes Földművesszövetkezetben. Fejők. Mindketten tagjai o szocialista brigádnak, amely már a bronz fokozat tulajdonosa. Azt gondolnánk, egyformán telnek napjaink, egyformák gondjaik, örömeik. Általában - így igaz. Fedor Gizellát mégis több szállal köti élete, munkája falujához. Mert szeretne minél több tejet adni a terebesi (Trebisov) járás otthonaiba. Szeretné, ha a szállítással, kiméréssel sem lennének gondok, hogy télen-nyáron egyformán friss tej kerüljön az iskolába induló gyerekek asztalára. Mert párttag, kommunista, mert szocialista brigád-tag. Nemrég mint küldött a földművesszövetkezetek kongresszusán volt Prágában. Bizony volt mit jegyezni, hogy otthon válaszolni tudjon a kérdésekre. Igaz, a leleszi szövetkezet 1949-ben elsőként alakult meg a kelet-szlovákiai kerületben. Sok nehéz időszakot vészeltek át sikeresen. Mégis szívesen tanulnak olyanoktól, akik merészen vállalnak valami újat, ami a jövőbe mutat. Fedőmé munkájára nemcsak ebben a szövetkezetben van szükség. Társadalmi életünkben is mindenütt, ahol még az élenjárók jó példája kell, hogy utat mutasson: azért dolgozunk többet, hogy gazdagabban teríthessük asztalunkat, hogy mindenben magasabbra állíthassuk igényeink mércéjét. Most, hogy o Szlovákiai Nőszövetség kongresszusán is részt vehetett és oz országos kongresszusra is őt küldték, méginkább érzi, hogy ez neki is feladota, kötelessége. Amikor ezekről a kérdésekről beszélgettünk, halkon, magabiztosan mondta: azt már megtanultuk, hogy a föld többet ad, ha megadjuk neki. ami jár. Hogy az állatot is csak úgy érdemes tartani, ha jó takarmányunk van. Számon tartjuk mennyit fejünk naponta, mennyi takarmány fogy. Tervezünk, építünk, átalakítunk, új korszerű berendezéseket vásárolunk. Most egy új, minden igénynek megfelelő, ezer férőhelyes istállót építünk, üzemi konyhát, szociális helyiségeket. Minden fillérről pontos nyilvántartást vezetünk. De vajon van-e nyilvántartása azoknak az értékeknek, amelyek bennünk, az emberben halmozódnak? Az én korosztályom még emlékszik: eleinte csak a munka volt. Ügy megszoktuk, hogy otthon sem tudtunk meglenni állatok nélkül. Még ma is nehezen tudom elképzelni, hogy udvaromban csak fű nő, és hintaszéken könyvet olvasok. A mi hétköznapjainkhoz hozzátartozik a kakaskukorékolás, a csibe csipogás, a kertből hozott friss zöldség . . . Eleinte még az is luxus volt, ha valaki vasárnap a családjával elutazott egy vásárba . . . Most nem fényűzés a kocsi. Megrövidíti a távolságot városok, országok között. A szövetkezeti buszokkal beutazzuk hazánkat, híres fürdőinkben fejőnők, állatgondozók, kertészek gyógyítják magukat. A szövetkezet újságokat, színházjegyeket vesz a dolgozóinak, tengerpartra küldi üdülni a legjobbjait, a Szovjetunióba, Cserkasziba járuk tapasztalatcserére. A vezetőségtől, de méginkább tőlünk, a tagoktól függ, hogyan használjuk ki lehetőségeinket, hogyan gazdálkodunk időnkkel, pénzünkkel. Rajtunk is múlik, hogy mennyire közeledünk egymáshoz, hogy kapcsolataink mennyire őszinték, igazak. Ilyenkor egy kicsit fájlalom, hogy a régi szép majálisok, a dolgozó embereket összefűző igazi népi ünnepek, május elsejék „ünnepélyesebbek" lettek. Elgondolkodva teszi hozzá; ha már ott tartanánk, hogy mindenki felelősséget vállalna azoké't o dolgainkért is, amitől nem lesz vastagabb a boríték. M. A.
