Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-04-25 / 17. szám

5. A törökmintás kázs­­mírt azelőtt inkább- fej­­kendőnek viselték. A so­­morjai bemutatón ízlé­ses hosszú ruhát láttunk belőle. A sötétebb tónu­sú ruhát sárga rózsa élénkíti. Huszár Tibor felvételei kontyba a leje tetején, tornyo­sán állt rajta a fejkendő, ami nélkül az asszonynép nemigen mutatkozott az utcán. Hideg ellen nagykendőt terített a vál­lára. Módosnak mondták már, aki lélkabátban járt. Társadalmi-gazdasági fejlődé­sünk, a nők egyenjogúságának mélyebb meghonosodása fellazí­totta az idősebbek öltözködését is. Vidéken is utat nyitott az élet­módunknak sokkal megfelelőbb, sokkal kényelmesebb ruhadara­boknak. Hiába vijjogtak a falusi „erénycsőszök", dologidőben a csallóközi rónát járva lépten­­nyomon azt látjuk, a dolgozó nők a nadrágviselés jogával is élnek, korra való tekintet nélkül Meg­tanulták, megszokták már, hogy a munkaruhát a munkához, az ünnepit az alkalomhoz kell iga­zítani. A szép öltözködést, jó Ízlést alakítják, formálgatják sok igye­kezettel a divat műhelyeiben is, a csallóközi városokban. Már divatbemutatót is rendeztek So­­morján (Samorin) az idei nem­zetközi nőnap alkalmával. Ezen az első divatbemutatón a duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) ‘órás három városa — a járási székhely, Somorja és Nagyme­­gyer (Calovo) - divatszalonjai­nak dolgozói mutatták be saját tervezte-varrta ruháikat és a három város fodrászai frizura­ötleteiket. Láthattuk, lépést tartanak a divattal, de minden modellen, minden hajviseletben volt valami sajátos, valami egyéni, valami - a szó jó értelmében - csallóközi. Színárnyalatok, színkombináció, a diszitöelemek alkalmazása je­lezte, hogy ami a divat területén itt, ezen a vidéken történik, még kialakulóban van, de minden bemutatóval szebb, ízlésesebb, tökéletesebb lesz. 1. HEGEDŰS MAGDA 1. A ruha, a blúz ujját mindig feltűrve viselte a csallóközi asszony. Hogy ne zavarjon a munká­ban. Biztosan ezért ked­velik ma is a hétnyol­­cados, háromnegyedes ruhaujjat. A mintás krimplenruha szoknyája gloknis. Érdekessége a csíkok játéka. 2. A kenyér, a föld színe és a virágos csal­lóközi róna egyesül ezen a hegyes kivágású, de­rékban szabott nyári ru­hán. Keskeny sárga paszpól díszíti. 3. Sötétkék alkalmi ruha, fehér tüllrózsával, kék-fehér csavart övvel. A ruha ujjának hossza fűzött zsinórral szabá­lyozható. 4. A fiatal lányck al­kalmi ruhájának színe viszont a rózsaszín volt, és sokhelyütt maradt is. A princeszszabású, bo­káig érő ruha dísze a mellre tűzött rózsa. A? első divatbemutató A divat legjellemzőbb vonása, hogy valamit lelkap, elterjeszt, majd gyorsan túlad rajta, hogy utat nyisson ismét valami újnak. Esetenként azonban nem sikerül neki. Olyan akadályok gördül­nek útjába, mint mondjuk a táj­egységenként élő formaruhák, amelyek nehezen tudnak kimúlni. A fővárosi nagyáruházban szó­lított meg nemrég egy fejkendős asszony:- Mondja már meg kedves, ha ért magyarul, hányas szám van ezen a kötényen, szemüveg nélkül nem tudok olvasni. . .- Negyvenkettő, de van itt nagyobb is. Ez a zöld mintás ötvenes, biztosan elég lesz!- Hova gondol! Hol ölthetnék föl ilyet, nem való nekem a cil­­rálkodás, megszólnának érte . . . Nekem csak a sötét, a fekete . . . Ez a hideghéti ötvenhárom éves asszony soha nem próbált meg másképpen öltözködni, mint az anyja, a nagyanyja, pedig fiatalkorát már a felszabadulás után élte, mikor az idő szele a nők foglalkoztatásával egyidejű­leg az öltözködés irányvonalát is a praktikusság leié billentette. Hagyománytisztelő volt és marad még akkor is, ha lányát az ilyen „régimódi" viseletben el sem tudná képzelni. Milyen is volt a csallóközi módi annak idején? Szemed (Kalinko­­vo) néném viseletére Így emlék­szem: féllábszárig érő fehér gyolcs alsószoknya, fölötte bő, ráncos felső barchetból, nagy zsebes, hátul kötős kékfestő fél­­kötény, lajbi és pruszlik. Varkocs­­ba Iont haját hajtükkel tűzte ■ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom