Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-10 / 2. szám
C&MgjPCgggscLa© сшО@00 ÉWSZ^Cö) g ISI о< z REGGELIG TARTÓ VITÁT JÓSOLTUNK Azzá; fogadtak bennünket Mihályfán: Ezt a falut az újságírók kerülik... És csakugyan: Mihályfa (Michal na Ostrove) a főút mellett fekvő nagyközség a dunaszerdahelyi járásban, de nevét csak az útjelző tábláról ismerjük, nem áll gyakorta reflektorfényben. Vajon miért? Ezért is volt fokozottabb az érdeklődésünk a nőszervezet évzáró gyűlésén. A kultúrház nagyterme meg is telt az időpontra, olyannyira, hogy reggelig tartó vitát jósoltunk. Igaz, Csémy Juditnak, a nőszövetség dunaszerdahelyi járási bizottsága dolgozójának jó szervező munkáját dicséri, hogy a közgyűléseket egybekapcsolják a közérdeklődésre számot tartó beszélgetésekkel. Nőszervezeteink átgondolt munkáját dicséri, hogy ismerik a falun élő emberek — dolgozó nők, háztartásbeliek — egyéni és családi gondjait, és munkaterveiket ennek megfelelően állítják össze. Ilyen szükségből született a Családi Kis Iskola, a jogi, orvosi előadások sorozata, házassági és házasság előtti tanácsadás, a családi életre nevelés, a cigányszórmazású lakossággal való törődés, a polgári ügyek testületéiben végzett közösségi munka, hogy csak a legjellemzőbbeket említsük. Most, amikor az évzáró közgyűlésen összegezzük az elmúlt választási időszak eredményeit, főleg ezekre a hagyományainkra kell építeni új munkaterveinkben. Ezeket az igényeket tükrözte az elnöki beszámoló is. Mi azonban szívesen hallottuk volna azt is, hogyan birkózik meg a falu gondjaival, mi az, amiben a nőszervezet aktívan segíthet, mennyit sikerült megvalósítani azokból a feladatokból, amelyeket vállaltak, mi az, amiben segítséget, támogatást várnak. Kicsit szokatlannak tartottuk, hogy a nagyszámú tagság között nem alakult ki olyan vita, amilyent vártunk. A felszólaló sorát Wiederman Margit nyitotta meg. Régi funkcionárius, főleg a nőszervezetek múltját, eredményeit ismeri. A tapasztalás, a gyakorlat szólt belőle, amikor azt mondta: Mindannyiunknak van mondanivalója bőven. Csak mi, asszonyok, olyanok vagyunk, hogy inkább egymás között beszéljük meg, nem ott, ahol segíthetnének. Kit ne bosszantana, hogy „kenyérgyárunk" van, és ehetetlen a kenyerünk, kemény a kiflink. Vagy kinek nem hiányzik az asztaláról a sajt, pedig csaknem szomszédunk a nagymegyeri tejgyár? Hervay Gabriella azok nevében szólt, akiknek hiányzik az üzemi konyha. Igaz, hogy .nincsenek sokan, nem jövedelmező a fenntartása, de ha az emberek egészségéről van szó, nem a „jövedelem” az elsődleges követelmény. Varga Margit pedagógus a napközis óvodát sürgette. Szomorú tükre a falunak, ha helyiséghiány miatt nem adhatja meg legkisebb gyermekeinek, amire szükségük van. Még akkor is, ha több ajtón kell az illetékeseknek kopogni, amíg a tervet meg lehet valósítani. Wiederman Béla, a helyi pártszervezet elnöke és Varga József a helyi nemzeti bizottság elnöke válaszoltak ugyan a kérdésekre, mégis erről az évzáró gyűlésről némi hiányérzettel mentünk el: hiányzott a lelkes vita, amelynek teremtő ereje van, amely szembenéz a nehézségekkel, és ami biztosítéka annak, hogy holnap többet és jobban dolgozunk, mint tegnap. Jó lenne, ha a mihályfai asszonyok szervezeti életének hírei a jövőben gyakrabban késztetnék az újságírót megállásra. M. A. Mennyi emlékezésre késztető eredményi Amíg a beszámoló tart, a legrégebbi tagok összesúgnak: Mi még tojást szedtünk. Brigádban gyűjtöttük a szénát.,- Emlékeztek, amikor a téli iskolát szerveztük?- Amikor a férjeket kellett megagitálni, engedjék hozzánk jönni a feleségüket? És közben összegezi a vezetőség, hogyan sikerült a politikai oktatás, a főzőtanfolyam, a kis családi iskola, milyen eredményeket érnek el az olvasómozgalomban, hány új előfizetőt szereztek lapjainkra, mit akarnak tenni a jövő évben. Elégedetten zárják alapszervezeteink tevékenységük mostani időszakát. Valóban a nők tömegei kapcsolódtak be a nőszövetség munkájába, a Mindent az emberért mozgalomba, az Élet szépsége, a Szólj költemény versenybe, a Könyv mindenkié cimen meghirdetett olvasómozgalomba. A jól végzett munka öröme a tapasztalatok biztonsága ad új lendületet az elkövetkező, a kongresszusi időszak által meghatározott feladatok teljesítéséhez. MIT MOND A FÁMA? A f marcellházai (Marcelovo) asz- IHHIszonyokról az a hír járja: csak a munkának élnek. — Van a faluban egy madari (Modrany) menyecske, akinek az anyja azt mondta; ha még húsz lánya lenne is, akkor sem adná Marcellházára férjhez. Mert a sok munkától vagy megszakad vagy megszökik, - bizonyította Psenák Anna, a nőszervezet elnöke. Nos, az igazság az, hogy itt valóban sokat dolgoznak az asszonyok. Napközben a szövetkezetben, kora reggel és késő este pedig otthon. A négyezer lakosú községben alig akad ház, ahol ne lenne a kertben fóliasátor, az udvarban pedig háziállat. Az emberek szinte versenyeznek egymással kinek lesz nagyobb háza, korszerűbb berendezése, külföldi márkájú gépkocsija. Az erre valót pedig elő kell állítani — A nőszervezeti tevékenységben is megnyilvánul ez az igyekezet? — Ami a munkát illeti, igen. A faluszépítési akcióban mind a 348 nőszervezeti tag ledolgozta a kötelezettségként vállalt nyolc órát, sőt ennél többet is. Szervezetünk tagjai parkosítják, gondozzák az utcák széleit, ház előtti térségeket, a hnb és a szövetkezet irodájának környékét. Az új óvoda befejezésekor társadalmi munkában összesen háromszáz órát takarítottak, hogy meggyorsítsák az átadását. Ugyanígy a szövetkezet szociális épülete átadása előtt is ők végezték el az utolsó simításokat. A régebbi óvodában a bútorok festésénél segítkeztek. A többi akcióba már csak a saját érdeklődésüknek megfelelően kapcsolódtak be. A sütő-főző, kézimunka tanfolyam megszervezését évente kérik. A dalolni kedvelő aszszonyok számára menyecskekórust alakítottunk, minden alkalommal népviseletben lépnek fel. Évente egyszer ellátogatunk az őrsújfalusi (Nová Stráz) nyugdíjasok otthonába és a gútai (Kolárovo) gyermekotthonba is. Az ajándékokat a rendszeresen megrendezett karácsonyi nőszervezeti bál bevételéből vásároljuk. — Ezek szerint a nőszervezet elnöknője nem panaszkodhat, hogy passzív a tagság ... — Panaszra nincs okom, de azért van a mi asszonyainknak egy hibája is. Nem szeretnek gyűlésezni! Jönnek szívesen, ha munkáról van szó, de a gyűlésekre alig tudom összeszedni a tagság felét. Az évzáró gyűlés előtt is izgultam, legalább annyian legyünk, hogy szavazni tudjunk ... Pedig a decemberi hónap a legnyugodtabb. Januárban, amikor elkezdődik a pikirozás, egy asszonyt sem lehet otthonról kimozdítani — Az évzáró taggyűlésen miről vitatkoztak a legtöbbet? — Nem szeretnek ők vitatkozni. Ha problémájuk van, bejönnek utánam az üzletbe, vagy megállítanak az utcán és elmondják. A gyűlésen mintha beléjük fagyna a szó. De szünetben, vagy a gyűlés után, egymás között előjönnek a gondok ... az, hogy kevés az óvodai férőhely, nem minden anya helyezheti el benne gyermekét, s bölcsődére is szükség lenne már, mert a fiatalasszonyok, akiknek nincsen nyugdíjas nagymamájuk a házban, nem állhatnak munkába, amíg gyermekük be nem tölti a három évet. Akkorra pedig általában megvan a másik gyerek, és így évek telnek el, amíg a fiatalasszony újból elfoglalhatja munkahelyét. Ez pedig nemcsak neki jelent nagy kiesést a hivatásból, de a munkaadónak is gondot okoz. Sok helyén való bíráló megjegyzés hangzik el a szolgáltatásokra, az üzletek ellátására is. Ezek javításában a következő időszakban a nőszervezetnek is komoly feladata lesz. Tehát igaz a fáma: nem az üres beszéd, az eredményes munka tölti ki a marcellházai nőszervezet életét.-Zs. S.N01»
