Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-28 / 13. szám
ÚJ KÁBÍTÓSZER: a szekták A szekták felkeltették az újságírók érdeklődését is. Sok furcsasággal találkozhattak, a repülő csészealjak eljövetelét hirdető szektáktól az ókelta druidákig vagy a középkori templomos lovagok állítólagos leszórmazottaiig, de egyértelmű választ csak az utolsó kérdésre lehetett kapni: a vallásalapítás manapság üzlet, mégpedig hihetetlenül jól jövedelmező üzlet. Az Isten Gyermekeihez hasonlóan a többi szektában is hasonló módszerekkel végzett alapos „agymosásnak“ vetik alá az újonnan érkezőt, aki előzőleg már az összes pénzét, valamennyi tulajdonát, sőt még a személyi igazolványát is leadta. A realitásoktól teljesen elszakadt fiatalok önálló akaratuktól, nevüktől, személyiségüktől megfosztva feltétlen odaadással szolgálják a szekta vezetőjét. Ez a szolgálat nagyrészt koldulásból, új tagok toborzásából, az Isten Gyermekei esetében prostitúcióból is áll. SZERELMI RABSZOLGASAG Az Isten Gyermekeinek főpásztora David Berg, egy nagydarab, szakállas kaliforniai prédikátor, Dayid Moses néven Jézus földi helytartójaként lép fel. Mióta 1975-ben egy New York-i államügyész fiatalkorúakkal való fajtalankodás, erőszakos nemi közösülés és zsarolás miatt vádat emelt ellene, David Moses, vagy röviden Mo, állandóan változtatja a tartózkodási helyét. A gyakori helyváltoztatás azonban nem akadályozhatja meg Jézus helytartóját abbán, hogy figyelemmel kísérje immár hetvenezer főt számláló nyájának sorsát. A gyermekeiket kétségbeesetten visszaszerezni kívánó szülők elleni védekezésül a szektatagokat négyhavonta új kolóniába helyezik át. A szekta párizsi központjában komputer tartja számon, hogy melyik bárányka éppen hol tartózkodik. A legszebb lányokat a szekta Firenze közelében fekvő telepén képzik ki a „szerelmi rabszolgaságra". A lányok közül tizenketten Uncle Mo mellett teljesítenek állandó szolgálatot, a többiek - a kiképzetlen, ámde lelkes többi báránykával együtt - keresetüket a távol levő próféta svájci bankszámlájára fizetik be. Becslések szerint a világ negyven országában élő nívek havonta legalább 680 000 dollárt utalnak át Mesterüknek. A próféta magánvagyonát tízmillió dollárra becsülik, ezenfelül a szektának jól fizető discohálózata is van különböző európai nagyvárosokban. A VILÁGOT MEGVÁLTÓ TM Nem kell nyomorognia a Transzcendentális Meditáció (TM) — mozgalom vezetőjének, Moharishi Mahesh jóginak se, aki svájci palotájából nemcsak a világ 89 országában összesen kétmillió hívő számára tartott TM-tanfolyamokat irányítja, hanem a maga alapította Világkormányt is. A Maharishi vezette kegyes vállalkozás 1100 Világtervközpontjában tízezer tanító várja a híveket, akik bevezetést akarnak nyerni a TM művészetébe - természetesen nem ingyen. Az alapfokú tanfolyamon - ez csak 200 dollárba kerül - egyszerű meditációt tanulnak, egy „mantra" (szent szó) segítségével, amit a guru mindenkinek külön súg a fülébe, és amit semmiképpen sem szabad elárulni (ha valaki mégis kibökné, 50 dollárért kaphat egy új szót). Ezen a szón kell aztán naponta kétszer húsz percig meditálni, és ettől egészségesebb, nyugodtabb lesz, megnő a szellemi és fizikai teljesítőképessége, leszokik az alkoholról és a cigarettáról stb. A következő, középfokú kurzuson megtanulhat repülni, jósolni és átmenni a falon, ez természetesen már jóval drágább, és aki a legmagasabb tudatszintre akar emelkedni, annak bizony húszezer dollárja bánja a dolgot. Maharishi Mahesh jógi 1959-ben költözött ót Indiából az Egyesült Államokba, és Los Angelesben indította meg az első TM-tanfolyamokat. Sztár azonban csak akkor lett belőle, amikor a Beatlesek 1967-ben fölfedezték, és 800 újságíró kíséretében Indiába utaztak vele, hogy meditálni tanuljanak tőle. Azóta TM egyre népszerűbb, és ma már a Nagy Tanító valójában inkább egy multinacionális konszern vezetőjéhez hasonlít, mint szent remetéhez. Az újságíróknak, akik szóvá teszik üzleti képesEüH ségeit és gazdagságát, Maharishi Mahesh szelíd mosollyal válaszol, és rámutat a ruhájára: nincs ra'jta zseb A HÍVŐKBŐL ISTENEK LESZNEK VAGY LEGALÁBB SZENTEK Nem ilyen békésen akarja átformálni a világot egy másik indiai eredetű szekta, az Ananda Marga (A boldogsághoz vezető út). A szekta vezetője, Baba, a „szeretett Atya", Krishna reinkarnációja, akit Anandamurtinak is neveznek, a meditáció erejével minden emberből moralistát akar csinálni, de ha a szellem nem elegendő, akkor az erőszak alkalmazását is megengedhetőnek tartja. Baba csak harmincéves korában kezdett el prédikálni, és négy évvel később, 1955-ben alapította meg az Ananda Marga szektát, amelynek hívei gyorsan szaporodtak. A szekta politikai jellege 1967-ben vált nyilvánvalóvá, amikor több moralista indult az indiai választásokon - sikertelenül. 1970-ben a szekta vezetőségében folyó hatalmi harc eredményeképpen több vezető kilépett, és terjeszteni kezdték, hogy a „szeretett Atya“ valójában erőszakos és perverz. A kiugrott szektatagok eltűntek, és nem sokkal később a dzsungelben megtalálták hat ember összevagdalt holttestét. A rendőrség tanút is talált: a guru egyik közeli segítője bevallotta, hogy az áldozatok az Ananda Marga volt tagjai, és hogy a „szeretett Atya” parancsára ő maga is részt vett a gyilkosságban. A tárgyaláson aztán a guru felesége azt is elmondta, hogy az emberiség megváltója legközelebbi bizalmasainak bebeszélte, hogy előző életükben nők voltak, és így bírta rá őket homoszexuális orgiákban való részvételre. Hiába állították Baba hívei, hogy a tanú a rendőri kínzások hatására vallott hamisan, Anandamurtit életfogytiglanra ítélték. KÉTSZÁZ NYELVEN BESZÉL A GURU A tanítványok hitét azonban ez az ítélet nem rendítette meg: amíg a mester börtönben ült, merényletet kíséreltek meg egy miniszter és a legfelsőbb bíró ellen, Ausztráliában több bombamerényletet követtek el, elraboltak és megsebesítettek egy indiai diplomatát. Indiában két Baba-tanítvány a televíziós kamerák előtt égette el magát. A tiltakozás a guru fogva tartása miatt külföldre is kiterjedt, és az 1975-ben betiltott szekta csak tovább erősödött az illegalitásban. Mialatt a Mester cellájában joghurton és vízen élt, tanítványai, egy maroknyi rendkívül intelligens fiatal funkcionárius, szigorúan szervezett politikai intézménnyé alakították a szektát, amelynek egyes becslések szerint már két-, mások szerint négy- vagy akár kilencmillió tagja van szerte a világon. Ezek ugyanolyan „agymosáson" mentek keresztül, mint mondjuk az Isten Gyermekei, azzal a különbséggel, hogy ráadásul még katonai jellegű kiképzést is kaptak. 1978 augusztusában Anandamurtit szabadon engedték. A megfáradt guru azonban már csak bábfigura, és mint ilyent is csak mértékkel mutogatják: ha egy újságíró kérdést akar feltenni neki a kétszáz nyelv valamelyikén, amelyeken állítólag beszél, akkor megtudhatja: „Baba azon dolgozik, hogy az emberiség nagy családját egyesítse — hogy érne rá önnel beszélgetni!" Szerencsére nem minden szekta fenyeget azzal, hogy ha kell, erőszakkal is megvált bennünket. Ott vannak például az Iso Zen szekta jámbor hívei, akik jeleket helyeznek el a föld különböző pontjain, hogy útba igazítsák a repülő csészealjakon érkező földön kívüli lényeket. Más UFO-hívők úgy tartják, hogy pontosan tizenkétezer repülő csészealj fog érkezni, és mindegyikbe beleülhet 12 hívő, átutazhat egy másik bolygóra, s ott kivárhatja, amíg az elszennyezett Föld megtisztul, és 1000 év múlva újra lakhatóvá válik. Megvannak még a templomos lovagok rendje is, és máig sem adta föl eredeti célját: a Szentföld visszafoglalását. A nagymester, Robert Garin de Vaulx, hajót vagy közel-keleti szigetet szeretne vásárolni, hogy hadiszállásukat Jeruzsálemhez minél közelebb rendezhessék be. Egyelőre azonban fegyveres felvonulásokat és fáklyás meneteket rendeznek Párizsban. Csak az a bökkenő, hogy még hét templomos rend van, és mind azt állítja, hogy csak ő az igazi. '3 ’S > «м J ►>Ma Z Dl yen és hasonló dalokkal „köszöntötték“ farsang utolsó napján a pártában maradt vén lányokat. Akinek még a farsangi szilaj, féktelen mulatságok idején sem sikerült férjet fognia, nehezen sikerülhetett az ezt követő időszakban. Ezért igyekezett Csokonai Dorottyája is, aki végül elnyerte a hőn óhajtott férfit. Farsang utolsó szombatjától húshagyó kedd éjfélig — farsang farkán — tartott az a háromnapos mulatság, melynek leírását már a XV. sz. írott emlékekben is megtalálhatjuk. Az álarcos-jelmezes mulatságot város és falu népe egyaránt megtartotta, sőt még a királyok udvarából sem hiányzott, hiába tiltották egyházi rendeletek, kárhoztatták a papok és prédikátorok. A tréfálkozáson kívül a gonoszűző és termékenységvarázsló rítusok sokasága jellemezte a farsangi ünnepkört, mint pl. a kongózás, a hajnalozás, a téltemetés, szűzgulyafordítás, dőrejárás vagy a tuskóhúzás. Ez utóbbi szokás él a mai napig Farkasdon (Vlcany). A pártában maradt lányokkal farsang utolsó napján tüsköt húzattak a legények. Ennek a szokásnak a maradványait találhatók — néhány rituális elem kíséretében Farkasdon is. A tuskóhúzásban résztvevő legények „tekergő szerdán“ (hamvazó szerda) jókor reggel, még virradat előtt gyülekeznek, hogy idejében fölöltözzön a „menyasszony“, a „vőlegény“, a „tyúkkoearas“, a „harmonikás“, az „írnok“, az öt „dorongos“ és a „tőkehúzó“. Miután beöltöztek, mindegyikük álarcot ölt, majd sorra járják a falu házait. A dorongosok egyike bezörget a ház kapuján majd benyit az udvarra. A többiek — ki a kapun, ki a kerítésen átmászva — utánamennek és megkezdik a mókázást. Bukfenceznek, tusakodnak, majd a harmonikás rákezdi a csárdást, a vőlegény és az álmenyasszony pedig a táncot. Ezalatt a többiek — míg a háziak figyelmét leköti a tánc — igyekeznek ellopni a könnyelműen kinnfelejtett tojást, a füstölőből a húst, de azért három dorongos vigyáz rá, nehogy a menyasszony cipőjét ellopja valaki, mert akkor oda kell adni a tojásos kosár tartalmát. A tánc és a móka befejeztével a háziak itallal kínál-TALÁLKOZÁS OLVASÓINKKAL
