Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-21 / 12. szám

aCH FÖRUMA

KÉRDEZ: Tóth Béláné Sókszelőcéről (Selice)

Örömmel ültettük a fokhagymát, mert reméltük, hogy a szerződés értelmében, amelyet a gyümölcs és zöldség kistermelők helyi szervezetével kötöttünk, el is tudjuk adni. Sajnos munkánk kárba veszett, eddig egy dekát sem tudtunk értékesíteni belőle. A sok szép fokhagyma szemünk láttára megy tönkre, mert senki sem vásárolja fel tőlünk. Valóban nincs rá szükség? (Ezzel a kérdéssel nemcsak a galántai járásból, hanem az ország már részéről is fordultak hozzánk olvasóink.)

VÁLASZOL:

Kotiers András, a Szlovákiai Zöldség és Gyümölcs Kistermelők Szövetsége Bizottságának osztályvezetője.

A fokhagyma értékesítésével kapcsolatban az utóbbi hetekben szaporodnak a panaszok. Többen tétlenséggel vádolják szövetségünket, örülünk annak, hogy a Nő hasábjain lehetőségünk nyílik tisztázni néhány körülményt és okot. Tudunk arról, hogy a termelőknél jelenleg még kb. 200 tonna fokhagyma vár felvásárlásra.

A fokhagyma az utolsó években „iól fizetett“. A felvásárlási ára elég magas volt ahhoz, hogy a kistermelők kedvet kapjanak a termesztéséhez. Tény azonban, hogy a Szlovák Árhivátal nem alkalmazta rugalmasan az árakat; akkor is emelte a felvásárlási árak szintjét, amikor már bizonyos volt, hogy zöldség- és gyümölcsfelvásárló vállalataink (beleértve szövetségünk szolgáltatóüzemeit is), kereskedelmünk illetve konzerviparunk képtelen „megemészteni“ az összes mennyiséget. Ezenkívül a minőség is közrejátszott. Szeretném ezt két példával alátámasztani.

Tavaly júliusban Központi Bizottságunk Titkársága kezdeményezésére a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium engedélyt adott 300 tonna fokhagyma külföldi értékesítésére. A partnerek el is jöttek megnézni a kínált mennyiséget, sajnos még a kiválasztott minták sem feleltek meg az európai szabványoknak, tehát áru nélkül távoztak. A másik esetben a Zelenina n. v. külföldi partnerekkel megegyezett 200 tonna exportálásában. A fokhagymát elszállították, de a jugoszláv partnerek az egészet visszaküldték azzal, hogy a minősége nem felelt meg a követelményeknek. Ez a mennyiség aztán leszállított áron a belkereskedelemben maradt.

Gondolhatják az olvasók, hogy az övék egészséges, jó minőségű. Ebben nem is kételkedünk, bizonyítja ezt az is, hogy nagy mennyiséget már felvásároltunk a termelőktől.

Hiba lenne, ha ezek után „átesnénk a ló másik oldalára“ és az idén nem termesztenénk fogkhagymát. Rövidesen újból hiánycikké válna. Lenne egy jó tanácsunk: Tavaszi fajtákat termesszünk, ez összehasonlíthatatlanul jobb minőségű, mint az őszi.

Nemzetgazdaságunknak szüksége van és még sokáig szüksége is lesz a zöldség- és gyümölcstermesztésben szövetségünk tagságának szorgalmas munkájára. De a keresletnek összhangban kell lenni a kínálattal; a kertészeknek tudniuk kell milyen fajták termesztésére összpontosítsák erejüket. Elsősorban a primőr áruk termesztését várjuk a kistermelőktől. Ebből bármilyen nagy mennyiséget örömmel felvásárolunk. A kistermelők primőr árui fontos szerepet töltenek be lakosságunk ellátásában főleg a kora tavaszi hónapokban, amikor a nagyüzemi gazdaságokban még nincs piacra adható zöldség. A későbbi zöldségek közül konzerviparunk a tartósítható uborkából minden mennyiséget átvesz.

Könyves házból származik. A Bodrogközben, Királyhelmec (Král. Chlmec) környékén nőtt fel. Táguló értelmével együtt tágult az elolvasott könyvek skálája is. Nem gondolta, hogy egykori kedves időtöltése — régi nyomtatványok olvasása — életének jelentékeny részét tölti majd ki. Erdélyi Géza a betléri (Betliar) Kastélymúzeum tudományos munkatársa.

— Feleségem, aki könyvtáros, egyik napon azzal jött haza, hogy a kastélyba hozzáértő embert keresnek, aki feldolgozná a könyvtárat. Ilyen egyszerűen kezdődött. Miután egyre mélyebbre ástam magam, egyre jobban átláttam, milyen sokrétű feladatot kaptam és vállaltam.

Gyöfgy Tibor igazgató jóérzékkel ismerte fel, hogy nem lehet tovább halasztgatni a könyvtár állományának feldolgozását. Minden feltételt előteremtett, hogy eredményes munkát végezhessen. Erdélyi Géza és a vele együtt dolgozó könyvtáros munnyokat valószínűleg a Madách Könyvkiadó adja ki...

Sok, régi könyvekkel foglalkozó könyvtáros elcserélné akár az akadémiai székét is azokért a felfedezésekért, amelyeket Erdélyi Géza tett.

Mondhatják rá: szerencséje van. A tudósi szerencsének azonban sok az összetevője. A tizenegy nyelvű könyvtár állományából a német, magyar, angol, francia, görög, héber, latin szövegeit meg is érti. Ezeken a nyelveken beszél, olvas.

— A szokásos rendszerezésre váró könyvadagot szedegettem a polcokról. Egy díszes bőrkötésű könyv került a kezembe. Valamit megsejtettem ... Albrecht Dürer munkája saját metszeteivel. Két könyv van egybekötve, amelyet az Andrássyak egy bécsi árverésen vettek. Városok, várak, erődítmények védelmi leírását, ezenkívül korabeli fegyverek precíz, egyben művészi rajzát tartalmazza. Nem beszélve a míves betűk, díszes iniciálék, rajzok tömegéről,

A BETLÉRI

TÉK

kája nyomán a szemnek tetszetősen elrendezett sorokat felváltja a szakrend.

— A hozzávetőlegesen húszezer kötetes könyvtár az előzetes szakvélemények ellenére nem XIX. századi szépirodalmi gyűjtemény. Egy régebben készített jegyzék segített a tájékozódásban, amiről rövidesen kiderült, hogy hiányos. Időben mintegy négyszáz esztendőt fog át a gyűjtemény. Meglepett, hogy először nyolc nyelven írt nyomtatványokat találtam, ez a szám később tizenegyre szaporodott. Magyar, német, latin, angol, francia, olasz, görög, héber, svéd, holland, s legújabban a litván, melyet még tüzetesebben meg kell vizsgálnom, hogy megbizonyosodjak róla. A történelmi, természettudományi, a növénytermesztéssel, a vasérctermeléssel és feldolgozással foglalkozó művek sora a leggazdagabb. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen az Andrássyaknak számos bányájuk, kohójuk volt. Érdekességként emlitem meg Voltaire levelezését II. Frigyessel, Shakespeare illusztrált drámáit és néhány ősnyomtatványt. Az egy-egy témakörben összegyűjtött könyvek feltehetőleg még sok érdekességet tartogatnak. Andrássy Lipót — kézjegye, a G. L. A. a könyvek kilencven százalékában látható — alapozta meg a gyűjteményt. Az anyag összetételéből, a könyvek témájából ítélve rokonszenvezett a történelem haladó mozgalmaival. Viszonylag teljes az ezekről szóló történeti irodalom. Az európai történelem két fontos perének általam megtalált és elemzett jegyzőkönyvszövegei is ezt igazolják. A Wesselényi-féle összeesküvés és a reformáció prédikátorainak Gályarab-peréről szóló szövegeket, valamint a tanulmáamelyek beleillenek a nagy reneszánsz művész világképébe. Az egyik könyv még Dürer életében, 1527-ben készült. Nyomtatását feltehetőleg a mester is gondozta. A másik 1564-ben került ki a sajtó alól, ez második kiadásban készült. A szövegrészben is találhatunk néhány érdekes dolgot, amely a kor társadalmi valóságáról, a művész rossz anyagi helyzetéről beszél. Ferdinánd császárnak ajánlja művét, akitől támogatást vár. A könyv bizonyítja Dürer sokoldalúságát, aki más reneszánsz mesterekhez hasonlóan értett a természettudományokhoz, a haditechnikához és bölcseleti kérdésekkel is foglalkozott.

Alig két esztendeje, hogy befejezte tanulmányait a Cseh Műszaki Főiskola építészettörténeti szakán. Diplomamunkáját, amely a gömöri világi és egyházi klasszicista építészetet dolgozta fel, kandidátusi fokozatra terjesztették fel...

Egyike azon keveseknek, akik felismerték, hogy hazánk tájegységeinek történelme megíratlan. Különösen érvényes ez Gömörre, hiszen Ila Bálint sokat vitatott négykötetes monográfiáján kívül részmunkák is ritkán születnek. Hiányoznak a néprajzi, a művészettörténeti összefoglaló munkák, összegezésre várnak a vidék történetéről írott tanulmányok. Megérdemelnek egy széleskörű szociológiai felmérést az itt élők munkás, bányász — paraszt kétlakisága, életvitele.

— Gömört újra fel kell fedezni. Minden közeledő számára tudományos életmű megírásához elegendő anyagot tartogat. Ami-