Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1979-03-21 / 12. szám

Fotó: HUSZÁR T.

Ne kíséreljétek meg megállítani a történelem kerekét, hadd forogjon. A nők hadd védjék meg diplomamunkájukat és legyenek gyárigazgatók. Kétségtelen azonban, hogy az ember mint személyiség fölötte áll a hivatásosnak.

Ha a nők helyzetét és jogait a múltban és a mában szemléltető dokumentumokat összehasonlítjuk, akkor ébredünk a tudatára, hogy valójában mi is az emberi haladás. Az a benyomásunk, hogy az életstílus legnagyobb forradalma éppen a nők helyzetében és joggyakorlatában játszódott le, mégpedig a mi nemzedékünk életében. Az utóbbi huszonöt év alatt Csehszlovákiában viszonylagosan és abszolút számban is a nők képezték a foglalkoztatottság növekedésének legbővebb forrását. A népgazdaságban dolgozó nők aránya 1950-ben 38,4 százalékos volt, tavaly már elérte a 48 százalékot. Lényeges változás következett be a nők foglalkoztatottságának intenzitásában is, mert a produktív életkorban levő nők aránya ugyanilyen idő alatt 58,6 százalékról 86,4 százalékra emelkedett.

A nők foglalkoztatottsága tehát számottevő tényezője lett a családok életszínvonala emelkedésének. A nők bevonása a kollektív munkába a gazdasági hasznon kívül pozitív hatással volt személyiségük fejlesztésére is. A gazdasági függetlenség biztonságérzetet, nagyobb önbizalmat adott, s alapja lett a családi élet demokratizálódásának. A közösségben végzett munka tágítja a nők látókörét, megváltoztatja életmódját, egyben a családét is, és a társadalmi szükségszerűségen kívül egyre jobban egyéni szükségletté válik.

A nők gazdasági ténykedése, aktivitása azonban nem kerülhet ellentétbe az anyaság hivatásával, küldetésével. A lakosság gazdasági aktivitása legmegfelelőbb mértékének megszabása a nők szempontjából egy olyan állapotot feltételez, amelyben optimális viszonyba kerül a nők helyzetét a szocializmusban meghatározó két küldetés:

— az anyaság funkciója, amely biztosítja a lakosság reprodukcióját

— a gazdasági funkció, amelyben a nő munkaerő a társadalmi munka folyamatában.

Csakis e két funkció egybehangolását figyelembe véve beszélhetünk a nők további személyiségfejlesztéséről, s elkövetkezettségével teljes egészében csakis ezen az alapon számolhatunk.

Az ENSZ közgyűlés és a nemzetközi haladó szervezetek, köztük a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség javaslatára az 1979-es évet nemzetközi gyermekévnek hirdette meg, azzal a céllal, hogy érvényre juttassa a gyermekek jogait minden országban. Az új nemzedékről való gondoskodásban hazánk világviszonylatban rangos helyen áll. Jogrendszerünk és szociálpolitikánk vezérfonala: gondoskodás a családokról (családvédelem, családfejlesztés stb.). Ebben a keretben folyik a gondoskodás az anyáról és a gyermekről, és ezzel párhuzamosan a nők, az anyák munka- és életkörülményeiről is. Ha az anyák munka- és életkörülményei megfelelőek, akkor ezzel szilárdul a családok szocialista életmódja. Ez nemcsak egészségi állapotukra, elégedettségük fokára van kihatással, hanem több szabad időt biztosít a nőknek a művelődésre, a pihenésre és a gyermeknevelésre.

A szocialista társadalom állandó jelleggel számol a nők részvételével a társadalmi munkafolyamatban — tehát a kisgyermekes anyák részvételével is. (100 férjezett nő közül 58,3 százalék a kisgyermekes és 100 gazdaságilag aktív — kereső, alkalmazásban levő — nő közül 69,4 százalékot tesznek ki a kisgyermekes anyák.) Az alkalmazásban levő nők kétharmada férjezett, kisgyermekes anya. A férjezett nők 40 százaléka gondoskodik 2 gyermekről, 39 százaléka három gyermekről, ennél több gyermekről pedig 21 százalék gondoskodik.

A nőkről való gondoskodásnak a párt politikájában megteremtett, a jogi normákban leszögezett feltételei nincsenek minden esetben összhangban a gyakorlattal. Az összhang létrehozása olyan folyamat, amelyben a nők társadalmi helyzetéről kialakult tudat is megváltozik. A nők önmegvalósításával kapcsolatban nem minden vezető, irányító dolgozó tartja létfontosságúnak a dolgozó nők, különösen a kisgyermekes anyák élet- és munkakörülményeinek javítását.

Még mindig nincs olyan nyilvántartási rendszerünk, amely külön-külön számbavenné és felsorakoztatná mindazokat a tényezőket, amelyek a nőkre, anyákra a társadalmi munkafolyamatban hatnak. Ennélfogva nem is lehet külön felmérni és érdemben értékelni a kisgyermekes anyák munkafeltételeit, annak ellenére, hogy több jogi normánk csak a 15 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő anyákra vonatkozik.

A munkakörülmény azoknak a tényezőknek az összessége, amelyek a dolgozóra a munkafolyamat során hatnak. Az életkörülmények: azoknak a tényezőknek az összessége, amelyek munkahelyen kívül fejtik ki hatásukat.

A dolgozó nők, anyák munkakörülményeiben a társadalmi fejlődésből, az e téren elfogadott intézkedések következetlen megvalósításából eredő fő problémák a következők: a munkaidő módosítása, a nők kimaradása a munkából a gyermek betegsége miatt, a nők éjszakai műszakja s túlórázása,

a nőknek tiltott munkák és munkahelyek, ill. munkakörnyezet. Ami a nők életkörülményeit illeti, az elsőrendű fontosságú tehermentesítésük a házimunkákban, a gyermeknevelés megkönnyítése iskoláskor előtti gyermekgondozó intézmények létesítésével és jó néhány progresszív módosítás, újdonság bevezetése mind a kereskedelemben, mind a szolgáltatásokban.

Szociálpolitikánk folyamatosan teremtett olyan feltételeket, amelyek révén családvédelmünk rendszere világviszonylatban egyike a leghaladóbbaknak, legösszetettebbeknek (a gazdaságilag fejlett országokat számítva).

Az anyaság társadalmi értéke és elismerése szocialista társadalmunkban azon a különleges munkajogi védelmen alapul, amelyet a dolgozó nők, anyák kapnak. A dolgozó nőnek joga van 26 hetes szülési szabadságra (különleges esetekben ez lehet 35 hét), továbbá pénzsegélyre, amely netto fizetésének, bérének 90 százaléka. Ez a fizetett szülési szabadság messze meghaladja a Nemzetközi Munkaszervezet (ILO) által a nemzetközi megállapodásokban meghatározott terjedelmet. Erre az alapra épültek a további szociális intézkedések: a családi pótlék, kiegyenlítő juttatás, szülési segély, a gyermekek szociális, jogi védelme és egyebek.

Végezetül, ha felidézzük a Gyermekjogok Kiáltványának 6. pontját „ ... a gyermeknek ahhoz, hogy személyisége harmonikusan fejlődjék, teljes egészében kibontakozzék, szeretetre és megértésre van szüksége. Amennyiben ez lehetséges szüleinek gondozásában nőjön föl..akkor tudatára kell ébrednünk annak, hogy minden párt- és kormányrendelet, intézkedés, amelyeket a gyakorlatban is foganatosítunk a nők, az anyák érdekében, az ő hasznukra — az egész társadalom fejlesztését szolgálja.

VERONIKA BYSTRICKÁ a Szlovákiai Nőszövetség KB dolgozója