Nő, 1979 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1979-03-14 / 11. szám
KISS ANNA Kérető Aranyhintó áll az utcán heten adják rám a szoknyám Támaszkodom hét virágra indulok a palotába Hétszer hét az aranyalma gurul előttem a porban Járok olyan fényességben elfakul a nap az égen J íj í\A PINTÉR PALNÉ Dlyen mesét még úgysem hallottatok, mert ez igaz mese. Elmesélem azt az álmomat, amelyik meseírásra bátorított: Almomban eljött hozzám egy szakállas öregember, András bácsinak mondta magát. Azt mondta, Aszalló suszteréknál lakik, hívott, menjek el egyszer hozzá, szeretne valamit mutatni. Aztán elmentem, megkérdeztem Aszallónét: Itthon van-e András bácsi? — Nincs itthon, az már hajnalban kimegy dolgozni — felelte Aszallóné, Hol dolgozik? — kérdeztem. Kutat ás az Akasztó-dombon, jöjjön, megmutatom, hol van. Eljött az Akasztó-domb aljáig, onnan egyedül mentem fel a dombra. Láttam, hogy két leány éppen akkor önti ki a sajtárból a sok színes kavicsot, amit a kútból felhúztak. Odaértem, köszöntem; megkérdezték: kit keresek? — Ez meg ez vagyok — mondtam — András bácsival szeretnék beszélni. Erre az egyik leány beleállott a sajtárba, a másik meg leengedte a kútba, s nekem azt mondta: Nézzen csak bele ebbe a kútba: látott-e már ilyet? Fényesség volt a kútban. Nagyon mély volt, de tisztán láttam, hogy rövid nyelű csákányával térden csákányolja a kút alját az öreg. Kis idő múlva a kötélen felmászott a leány. — András bácsi azt üzeni, menjen le hozzá. Álljon bele a sajtárba, majd mi leeengedjük szép óvatosan. Beleálltam a sajtárba, erősen kapaszkodtam a kötélbe, de Róka, róka, láng&zemu Róka, róka, lángszemű, ágyam előtt üldögél, nyomát kopók szimatolják, ajtómon a reteszt rágják. Asztalomon sajt, kenyér. I f * fJ kV/jS<á ahogy eresztettek lassan lefelé,láttam, hogy a kút körben márványnyal van kirakva, a márvány meg telivésve szebbnél szebb képekkel. Amint leértem, András bácsi kisegített a sajtárból, s megmutatta, hogy a kút oldalában ugyanilyen márványfolyosó van, boltozatos, és hogy annak a fala is telis-tele vésve képekkel. Az alja tükörfényes márvány, benne mindenféle színű virágok, olyan szépek, hogy el sem tudom mondani. A márványból maguktól felegyenesednek. A folyosó végében vékony aranycsőből víz folyt egy márványmedencébe, a medence szélén aranypohár állott. András bácsi megmerítette a poharat, odanyújtotta nekem, és azt mondta: Ez az én birodalmam. Azért hívtam, hogy itt dolgozzék ezután. A vízből pedig aki iszik, minden bajból kigyógyul, mert ez csodakút. Aztán eltűnt onnan, mintha a föld nyelte volna el. Elkezdtem szólingatni, de bizony hiába, nemcsak András bácsi tűnt el, hanem a sajtár is kötelestül. Sírva ültem le a medence szélére, forgatom a kezemben az aranypoharat, egyszer csak látom, az alján tükör van. Belenézek, hát ott egy mesekönyv, címe: A csodakút tündére. KEDVES GYEREKEK! Idei munkátokat még nem értékeltük, ezen a héten tehát nem kaptok feladatot, csak az egyes számok nyerteseinek névsorát küzöljük. Harmadik számunk rejtvényében azt kértük, írjátok meg, milyen hanggal gargarizálunk, milyen hangot ad a csecsemő. Hinner Éva Székesfehérvárról nemcsak ezekre a kérdésekre válaszolt (g-vel gargarizálunk, oá, uú, áá, í — a csecsemő hangjai), hanem a fájdalmat (ú), tagadást (n), váratlan, kellemetlen meglepetést (sz) kifejező hangokat is talált. A negyedik számunkban úgynevezett kecskerímek megoldását kaptátok feladatul. Л legérdekesebb megoldásokat Bábi Vilmos dunamocsi (Moca) és Petter Berta szemeti (Kalinkovo) tanuló küldte be. Az ő kecskerímeikből mutatunk be néhányat: Borcsa — csorba, korhol — horkol, barom — rabom, aktot — oktat. Végül az ötödik számban közölt rejtvény, a Tanár úr kérem megfejtőinek névsora, illetve a helyes megfejtés: az egyetlen folyékony fém a higany, az Ásító inas Munkácsy Mihály festménye, Petőfi az Egy gondolat bánt engemet c. versében jósolta meg halálát, a versrészlet Vörösmarty Mihály Szózatából való, az olasz nép nagy szabadsághőse Garibaldi, a magyar zeneművészet négy kimagasló alakja Bartók, Kodály, Liszt és Erkel, s Beethoven folytatta még süketen is munkáját. Könyvjutalomban részesül Gunda Melinda, Farnad (Farná), Nagy Sándor, Ekecs (Okoé) és Hanuliak Vencel, Nyárasd. СНГ13]
